MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Mindenekelőtt csodálatomat szeretném kifejezni a miniszter asszony irányába, aki reggeltől végigülte ezt a hosszú, döbbenetes és nagyon sok gondolatot felvető üléssorozatot vagy -füzért. Minden tiszteletünket megérdemli. (Dr. Dávid Ibolya: Most jön a feketeleves!) Ez volt a captatio bene valentia, ahogy ezt Pécsett a jezsuita kollégiumban tanították, de őszintén mondtam.

Én fontosnak tartom ezt a törvényjavaslatot, de két dolgot feltétlenül szeretnék elöljáróban elmondani. Az egyik az, amit többször is kértem a tárcától különböző fórumokon, bizottsági ülésen, általános vitában, hogy tekintse át az Igazságügyi Minisztérium az összes emléknapot és nemzeti ünnepet, és ezekben valamilyen rendszert kell tenni, mert különben elaprózzuk a dolgokat, és éppen ellenkezőjére fordul, nem fognak odafigyelni az emberek, nem tudják pontosan megkülönböztetni a dolgokat. Tehát az kellene, hogy évente néhány, öt-hat igazán frappáns, igazán megfogható emléknapunk legyen, amit meg tudjunk tölteni tartalommal. Ez az egyik gondolat. Változatlanul várom a tárcának ezt az összefoglaló, integráló munkáját.

A másik pedig: Illyés Gyulát idézem megint - már nulla óra három perckor is idéztem erről a helyről -, tehát Illyés Gyula nagy mondatát idézem, hogy a múlt nincs magától. A múltat minden generációnak, minden társadalomnak meg kell alkotnia. Ez alól nem lehet kibújni. Az a társadalom, amelyik nem tudja ezt megcsinálni, mert nem engedik neki vagy nem képes arra vagy elszivacsosodott a szíve vagy a feje, akkor annak jövője sem lesz. Ezt már nem ő mondta, ezt csak én teszem hozzá. Tehát rendkívül fontos, hogy a múltunkat tisztába tegyünk. Nagyon nagy batyukat cipel a magyar társadalom, hiszen nem tudta demokratikus körülmények között a társadalom kibeszélni a problémáit, így volt ez '45-ben, '56-ban kezdtük meg, utána megint megszűnt ez. Tehát a mai generációknak igenis rendbe kell tenniük a múltat, az ocsút ki kell dobniuk, és az igazi nemes értékeket kell megőrizniük.

Bibó István megkülönböztette az ókonzervativizmust a nemes konzervativizmustól. Én is egyetértek vele; a nemes konzervativizmus elsőrendű fontosságú, mert anélkül nem tudunk továbbhaladni. Ha nem rostáljuk meg állandóan a múltat és a múlt történéseit, és nem emeljük ki abból az értékeket, akkor nem tudunk továbbhaladni. Az avantgárd és a nemes konzervativizmus dialektikusan szorosan összefügg, igénylik egymást, szükségesek. Tehát úgy gondolom, helyes, ha tisztába tesszük a múltunkat.

Éppen az ilyen emléknapoknak a megfogalmazásánál döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ez. Nekem elég sok gyermekem van, és nagyon érdeklődőek. Nagyon érdekli őket a történelem, mindig kérdeznek, s mindig szabatosan kell válaszolni. Nem könnyű. Nem könnyű elmondani nekik az első világháborút, a második világháborút, '56 már tisztább dolog, de ott is rengeteg kérdésük van. Ahhoz tehát, hogy a mai fiatalok ezt a törvényt el tudják olvasni és ne cikizzék ki, ne nevessenek rajta vagy ne forduljon át éppen ellenkezőjére, ahhoz nekünk egyszerű, tiszta szövegeket és konszenzus alapján való értékítéletet kell feléjük sugározni, mert másképpen nem megy.

A törvényjavaslat szövegét megpróbáltam javítani ezen alapvető rendező elvek segítségével. Ahogy az általános vitában is mondtam, le kell szállnunk a koturnusról, és világos, értelmes szavakkal kell fogalmaznunk.

A preambulummal kapcsolatban az a problémám, hogy nem Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta vannak hőseink. A magyarságnak sokkal hosszabb a története, és történetének minden szakaszában voltak olyan emberek, akik a közösségért életüket áldozták, és ezek a személyek, lehet hogy nem ismerjük őket, de léteztek, és éppúgy beletartoznak a magyarság hőseinek körébe. Most érthető, ez egy szuggesztív dolog, hogy évek óta millenniumról beszélünk és az ezeréves államalapításról; én még azt sem tartom teljesen pontosnak, hogy Szent István király által történt az államalapítás. Szabó Magdának több regénye is foglalkozik nagyon helyesen azzal, hogy milyen nagy munkát végeztek Gézáék, és az igazi innovációt, az igazán nagy lépést Gézáék tették meg, ők alapították meg a magyar államot, fölnevelték Vajkot Istvánná, és lehetővé tették, hogy a modern Magyarország működhessék. Ezért javasoltam tehát a következő szövegváltozatot, miszerint: a magyarság hosszú, nehéz történelme során megszámlálhatatlan ember küzdött és adta életét a haza megszületéséért, fennmaradásáért, a nemzet becsületéért, hitének, nemes eszméinek és elveinek védelmében.

Ha végignézzük a történelem során a hőseinket, bizony nagyon ellentmondásos személyiségek voltak közöttük, akik életüknek egy-egy szakaszában valóban hősként viselkedtek. De épp most olvastam a Magyar Nemzetben, hogy 1412-ben a mai napon született Jeanne d'Arc, és Jeanne d'Arcot a katolikus egyház a húszas években, tehát több mint 450 évvel a halála után kanonizálta és avatta szentté. Addig az ő megítélése egyáltalán nem volt hősi, nem volt szent. Ugyanez vonatkozhat egy sor más kérdésre is.

Itt nekem részben fenntartásom van Bauer Tamás álláspontjával; én azt a felfogást, hogy voltak igazságos háborúk és igazságtalan háborúk, és aki igazságtalan háborúban vett részt, azt csak áldozatnak lehet tekinteni, én ezt nem osztom. Mindig azt kell megnézni, hogy az egyén a közösséggel kapcsolatban hogyan viselkedett. Aki föláldozta az életét másokért, aki megmentette mások életét, aki teljesítette a kötelességét, aki bátor volt, aki önzetlen volt, az igenis tiszteletre méltó, bármilyen szituációban van, és erre rengeteg példát tudunk mondani. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tehát ezt kell mindig nézni. Megmondom őszintén, a József körúton '56. október 25-e körül a házunk előtt széttaposott orosz gyerekeket én hősöknek tekintettem, akiket egy rettenetes hatalom odahajtott, odaüldözött, és akiket ott széttapostak, szétlőttek. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Ők az orosz nép számára hősök; áldozatok és hősök egyúttal, ugyanúgy, mint a mi Don-kanyarbeli katonáink vagy a munkaszolgálatosaink vagy a pilótáink és így tovább. Ha azt akarjuk, hogy ebben a társadalomban kötelességüket teljesítő, tisztességes, bátor emberek legyenek és példaképet találjanak, akkor bizony meg kell keresnünk ezeket. De az Illyés Gyula-i feladat mindnyájunkra vár, hogy tisztába tegyük a múltat.

Folytatom a módosító javaslat ismertetését: "Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy létrejött és ezer esztendőn át fennmaradt a magyar állam." A magyar nemzetet kihúztam, ugyanis a magyar nemzet nem az államalapítással kezdődött, tehát nem jó az a szöveg, hogy fennmaradt a magyar nemzet. Magyar nemzet nem ezer éve van, magyar nemzet régebben van, a nemzetségek óta meg még azelőttről; nem tudjuk, a múltba vész, a legendák, a mondák idejébe tartozik; a mondabeli hősöket, mesehősöket, akikről a gyerekeink olvasnak, szintén ebbe a hősi panteonba kell behelyeznünk.

(21.00)

A másik módosító indítványom az 1. §-hoz kapcsolódik. Ezt az egyetlen módosító indítványom fogadta el a magas kormány. Ebben azt javasoltam, hogy tömörítsük a mondatot, hiszen a "magyar" szó állandó ismétlése ellenkező hatást gyakorol. Tehát "a Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózva a hősök emléke előtt" - kihúztam, hogy az elmúlt ezer esztendőben, hiszen régebb óta tiszteljük őket -, "a haza szabadságáért" - felesleges, hogy a "magyar" haza, mert milyen hazáról lehet szó -, "és függetlenségéért, a magyar nemzet fennmaradásáért küzdött" - hát milyen nemzetről van szó: magyar nemzetről -, "magyar hazafiak emlékét" - a "magyart" itt is ki kell húzni, mert nem csak magyarok voltak. Weszelovszky Zoltán részletezte ezt. Széchenyi István, akiről most filmet, készítenek, 17 éves korában kezdett magyarul tanulni. Az aradi vartanúknak több mint a fele nem tudott magyarul, amit már kimutattak, nagyobb hősöket mégsem tudunk találni, mint az aradi tizenhárom. Ebben nőttünk fel, és a mai napi fényesen csillog a nevük és a személyiségük, törvény megörökíti.

A következő módosító javaslatom a 2. §-ra vonatkozik. Itt megint néhány túlzó jelzőt kellett kihúzni. "A nemzet soha el nem múló hálája jeléül." Szinte hallom a gyerekeim, hogy megkérdezik, mi az, hogy "soha el nem múló". Hála az van, tisztán, egyedül, főnévszerűen. A "hála" sokértelmű szó. Hálásak vagyunk nekik. Ezt a módosítást a kormány sajnos nem támogatta, de az önkormányzati bizottság támogatta, és bízom abban, hogy miniszter asszony is támogatni fogja.

A törvényjavaslat 3. §-a teljesen felesleges. Itt már elemezték ennek a nyelvtani lehetetlenségét, hogy "kifejezi azon meggyőződését, hogy leróják hálájukat". Semmi szükség erre! A nemes hazafiságból adódik, hogy az emberek elmennek, mécsest gyújtanak, elgondolkoznak és hálásak érte. De ezt nem az Országgyűlésnek kell zavaros fogalmazásban előírni. Teljesen felesleges ez a paragrafus, ezért egyértelmű, hogy ki kellene hagyni.

A 4. §-sal kapcsolatban is több probléma van. Az egyik az, hogy nemcsak Budapesten, a Hősök terén állítottak emlékművet a hősöknek. Ha csak ezt említjük meg, akkor számtalan más emlékhely felállítóit megsértjük, hiszen nincs az országnak olyan községe, városa, zuga, ahol ne állítottak volna hősi emlékműveket csatatereken, házak falán. Minden faluban van hősi emlékmű. Egyszerűen maguktól építettek, csináltak, országgyűlési törvény nélkül, mert úgy gondolták. Nem szabad őket kirekeszteni. Ezért e helyett a paragrafus helyett azt javaslom: "A Magyar Köztársaság Országgyűlése elismeréssel adózik az elődöknek, akik az ország számtalan helyén, csatamezején, valamennyi városában és községében a hősök emlékére, tetteik megörökítésére méltó emlékműveket állítottak, azokat a legnehezebb időkben ápolták és megőrizték. A nemzet valamennyi hősére emlékeztet a budapesti Hősök tere, az ismeretlen katona sírja és a millenniumi emlékmű." Tömör és jól kifejező szöveg.

Az, hogy felhatalmazzuk a Fővárosi Közgyűlést arra, ami egyébként kötelessége és joga, hogy a tér rendjét rendezze, ez teljesen redundáns, felesleges, és nem is illik a törvénybe. A Fővárosi Közgyűlés rendezni fogja ezt és megoldja. Úgy gondolom, minél tömörebben fogalmazunk, a mai fiatalok annál jobban fogják értékelni, és majd ők kitöltik tartalommal ezeket a szikár szövegeket. Ezért kapcsolódó módosító indítványban összeszedtem az összes módosítót, és egységes szerkezetbe foglaltam, hogy így végigolvasva lehessen látni, hogy egy szikárabb, tömörebb, nem kirekesztő, hanem minél több embert belefoglaló, nem éles határokat szabó törvény jobban teljesíteni tudja azt a feladatot, amire való.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu