DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kérem, tessenek engem megdicsérni, én megdicsérem magamat, hogy ebbe a sok kétpercesbe nem keveredtem bele. Persze, ezek igen jó dolgok, de körülbelül az történt e folyamat során, hogy a törvényjavaslatról, amely előttünk van, és annak a szándékáról, itt-ott beszélgettünk, de annyi minden más fontos dolog van a világban, és annyi minden más fontos dolgot érintettünk, hogy nemigen jutott idő a sok kétpercesben arról a törvényjavaslatról beszélni, amely itt van, amelyet elénk hoztak, mert azokról a témákról is legyen törvényjavaslat - és foglalkozzunk vele -, a külkereskedelemről, az állategészségügyről, és sok mindenről.

Tisztelt Ház! Ami előttünk van, az úgy szól, hogy az élelmiszerekről szóló törvény - leegyszerűsítve - és annak a módosítása. Tisztelt Ház! Annyi aggály kifejeződött, hogy mondhatnánk, hogy itt most az elmúlt két óra alatt az aggályokról beszéltünk, mert mindenkinek aggálya van. Ez a szó olyan sokszor elhangzott itt, hogy talán többször, mint bármilyen más napon. Én azt tanácsolom, én azt olvasom ki ebből a törvényjavaslatból, hogy ez az élelmiszerjoggal foglalkozik elsősorban, ott is hangsúly helyeződik a szabályozások mérséklésére, vagy olyan irányba való terelésére, hogy biztosabb legyen, de kevésbé legyen terhes. Mert, tisztelt Ház, odáig lehet menni a szabályozással, hogy minden tehén mellé egy rendőrt állítunk, és minden birka mellé, és minden ribizlibokor mellé - és akkor ellenőrizve lesz? Akkor a fogyasztó biztonságban lesz?

Tisztelt Ház! Bízzunk abban, hogy a józan emberi ész megoldott dolgokat. Őstermelő családból származom, az 1920-as, 1930-as években mi őstermelőnek neveződtünk, mi is úgy tudtuk, és az irományok is úgy mondták. És ebben a minőségben jártam gyerekkoromban apámmal, anyámmal piacra, árultunk dolgokat, a simontornyai piacon, a sárbogárdi piacon, Dunaföldváron, Székesfehérváron, vittük a termékeinket, és árultuk. Nem volt ott sehol csendőr vagy rendőr, hogy tiszta volt-e az áru, amit vittünk, vagy mérgezett volt-e. Nem volt mérgezett, senki se gondolt arra, és senki se halt bele, és mi nem kivételek voltunk, a Horváth Jánosék családja, így élt millió meg millió magyar kisgazda ebben az országban, és táplálta az országot.

Az, hogy most másképpen megy... - másképpen megy, de ha lehetne, én ma is inkább a Borcsa nénitől venném a túrót és a sajtot, és a Ferkó bácsitól a kolbászt. Értem én, hogy ez nem egészen megy, mert a Borcsa néninek és a Ferkó bácsinak a kisgazdaságát szétverte a politika, és most keressük megint az utunkat, azonban amikor egy ilyen speciális dologról van szó, ezzel foglalkozunk, az élelmiszertörvénnyel, akkor mégis jobb volna emlékezni arra, hogy mit képes a józan ész megoldani. Tehát az, hogy mennyire szükséges az állatorvosoknak és a közvágóhidaknak a jelenléte, legyen, de azért nem odáig, hogy én ne vehessek, vagy aki jónak látja, a szomszédságban, kolbászt, vagy attól, akik maguk vágták le a disznójukat, és megperzselték... - mert akkor se haltak bele az emberek a mérgezésbe, sőt azt hiszem, sokkal kevesebben, mint ma.

Az, amit Kis Zoltán képviselő úr mond és más képviselőtársaink, hogy élelmiszer-mérgezés történt a közelmúltban, és nem tudjuk, hogy hogyan történt; piruljunk, piruljon az ellenőrzési rendszer is, az egészségügyi rendszer is, a kormány is, a parlament is, nem tudjuk, ez egy olyan talány, hogy van tudományunk, van adminisztrációnk, van törvényvégrehajtásunk, és akkor nem tudjuk ezt megállapítani. Ez az a téma, amellyel ez a törvényjavaslat foglalkozik, és én ezért üdvözlöm azt. Ez egy kis lépés előre, képviselőtársaim, Kis Zoltán képviselő úr, ez egy kis lépés előre, de mégis egy lépés.

Értem én azt, hogy többen a képviselőtársaink közül azt mondták, hogy a kormány gondolkozzon rajta, aztán majd jöjjön vissza tavasszal vagy jövő tavasszal ezzel a témával, de időközben addig is kormányozni kell, és addig vannak dolgok. Ha ez kis lépésekkel visz előre, akkor én még ennek is inkább örülök, mint annak, hogy az aggályok és a panaszok maradnak ránk. Nem arról van szó, hogy kikről, hogyan, mit másolunk le. Az én hitelképességem erről a témáról szólni, nem csupán az, hogy a makroökonómia szempontjából nézem, hogy mit jelent ez az árszínvonal számára, nagyon fontos, mit jelent az infláció, a gazdasági növekedés, a munkanélküliség tekintetében, mert, igen, jelent valamit.

(Herényi Károlyt a jegyzői székben dr. Szabó Erika váltja fel.)

(13.00)

Ha olyan ellenőrzést és bürokráciákat építünk bele, amelyek csak többletköltséget jelentenek, akkor magasabbak lesznek az árak és a makroökonómiai mutatók károsulnak. Amikor erről beszélek, nemcsak a makroökonómiai összefüggéseket mondom, és nemcsak azt, képviselő úr, hogy én az amerikai gazdasági életet ismerem. Magyarországon azon kívül, hogy kis őstermelő voltam - az a család -, a Magyar Paraszt Szövetségnek három éven át gazdaságpolitikai igazgatója voltam, a Független Kisgazdapártban éppen a szövetkezeti dolgokat intéztem az 1945-46-47. években, ott abban a székben ültem, és onnan érveltem a szövetkezeti törvényt, amelyet később Rákosiék félretettek.

Életem során ezzel mindig foglalkoztam, és éppen azért szólok itt hozzá, mert úgy érzem, beleillesztem a mikro-mezőgazdasági, élelmezési kérdéseket abba a magyar makroökonómiai gazdasági összefüggésbe, ahova igenis bele kell illeszteni, mert különben nyugtalanok leszünk, és a törvényünk olyan lesz, ami valamit megold, de másutt már több problémát okozhat.

Tisztelt Ház! Hozzászólásomat azzal fejezem be, ami inkább tükörfeltartási szándék volt a magunk számára, hogy nézzük meg, mit csinálunk. Azzal fejezem be, tisztelt képviselő urak, képviselő hölgyek, hogy nem globalizáljuk az élelmezést, mert ha globalizáljuk, akkor több és több ellenőrzési problémát veszünk magunkra. Minél inkább a kisüzem, a kisgazdaság, a kiskereskedő, a kisiparos, a kisfeldolgozó végzi ezeket a feladatokat, annál kevesebb ellenőrzésre lesz szükség, és annál inkább megoldjuk, nem pedig a glóbus másik feléről hozunk valahonnan olyan élelmiszert, ami nélkül nagyon jól megvoltunk azelőtt is, és megleszünk továbbra is. Nem a globalizáció ellen beszélek, de nincs szükség a globalizációra, mert nagyon jól meg tudunk lenni sok mindenben a magunk forrásaival, a magunk szokásaival és a magunk bölcsességével.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiból.)

Forrás: parlament.hu