LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! E nagyon rövid terjedelmű törvényjavaslat általános vitájában két érzés küzd az anyanyelvüket féltő törvényhozókban: az egyik örömteli, hogy no végre érdemi elmozdulás történik az elhanyagolt nyelvművelés területén. A másik érzés hiányérzethez hasonlítható, mivel ez a törvényjavaslat távolról sem elégséges annak a nyelvrongáló és nyelvromboló folyamatnak a megfékezéséhez, aminek a sodrásában van ma a magyar nyelv.

Nyelvvédő, nyelvvédelmi, nyelvhasználati törvényeket olyan országokban hoznak, amelyekben értéknek tekintik az anyanyelvet. Hadd idézzek például az 1999. évi lengyel nyelvtörvény ünnepélyes bevezetőjéből, amelyben kinyilvánítják, hogy a lengyel nyelv a nemzeti önazonosság alapvető elemét képezi és önmagában nemzeti kultúrkincs. Ilyen nyelvvédő törvénnyel rendelkezik Finnország vagy Franciaország is. Még a nagyon elterjedt nyelveknek is szüksége van a nyelvvédelemre, hiszen amiatt is kerülhet veszélyeztetett helyzetbe egy nyelv, hogy nagyon sok más anyanyelvű beszéli, és emiatt gépiesen egyszerűsíti és szegényíti. Nem véletlenül törekszik nyelvvédő törvényre az Angliában és Amerikában terjedő "közérthetően angolul" nevű mozgalom is.

Tisztelt Ház! A nyelvvédő törvényektől egyértelműen meg kell különböztetni a nyelvterjesztő, a kisebbségeket nyelvi kultúrájukban veszélyeztető törvényeket, amelyeknek semmi közük nincs a valamely nyelv tisztaságát, helyes nyelvtanát, stílusát védelmező törvényekhez. Ilyen jellegű a szerb, a szlovák, az ukrán és a román nyelvtörvény. Nem vagy nemcsak a nyelv tisztasága az ilyen törvények célja, hanem hogy minél többeket rákényszerítsenek egy hivatalos államnyelv használatára, akár olyan áron is, hogy ezáltal az államnyelv állaga megromlik. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik rossz szándékból azonosságot tesznek az anyanyelvet védő és az anyanyelv használatát sértő törekvések között. Tavaly például a Nagy-Románia Párt egyik vezetője, a készülő magyar nyelvtörvényre hivatkozva, ellenezte a magyar nyelv hivatalos használatát, holott az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlen hazai kisebbség nyelvhasználati jogosítványait sem csorbítja semmilyen területen.

Ugyanilyen rossz szándékról tanúskodik annak a hazai ellenzéki lapnak a tárcaírója is, aki szerint a jövőben nacionalista követelésre minden "stop" jelzésű utcai táblához ki kell majd írni magyarul is a "megállj" szót. Ezek a külföldi és hazai magyarellenes indulatok és rosszízű heccelődések mindig is jelen lesznek, akkor is, ha bármilyen kismértékben védeni kívánjuk anyanyelvünket, azt a nyelvet, amelyen megszólalt Balassi és Csokonai, Vajda és Petőfi, Arany János és Ady, József Attila és Nagy László.

Lőrincze Lajos - több évtizeden keresztül a nyelvművelés apostola - vallotta, hogy nyelvi, stilisztikai önművelődésünk halálunkig nem érhet véget. Ennek az intelemnek, tisztelt Ház, különleges a mai fontossága, hiszen szemünk és fülünk előtt, újságot olvasva, utcát és várost járva tanúi vagyunk a rongáló és romboló változásoknak. Tevőlegesen kell hozzájárulnunk anyanyelvünk őrzéséhez, gondozásához. Nem lehet ezt a feladatot a véletlenre vagy a nyelv öntisztuló képességére bízni. Sajnos az anyanyelv ma szabad prédája mindenkinek, aki hozzáférkőzhet a nyomtatott és elektronikus sajtóhoz. Igenis védeni kell ezt az örökölt kincset, erkölcsi szinten is, de védeni szükséges írott jogszabályok révén is. A már idézett lengyel nyelvtörvény például kötelességeket is megfogalmazott, melyek szerint a Lengyel Köztársaság valamennyi szervének és közintézményének kötelessége a lengyel nyelv védelme.

(20.40)

A mi törvényjavaslatunk nem állít ilyen követelményeket a hazai közintézmények elé, talán azért, mert ezt természetesnek tartja.

Tisztelt Ház! Az elmúlt két és fél évszázad kiváló nyelvművelőinek, nyelvújítóinak volt távlatos elképzelésük, amely egészségesen szolgálta és fokozta egyrészt a nyelv öntisztuló és öntisztító képességét, de a nyelv művelésének hatékonyságát is.

A jelen törvényjavaslatunk - én nyelvhasználati törvénynek nevezem - a jelenkori tudatos nyelvpolitika első komoly kormányzati megnyilvánulása. Ezeknek a kérdéseknek ma Magyarországon nincs szervezett intézménye. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében nyelvelméleti kutatások folynak, nincs nyelvművelés. A Magyar Tudományos Akadémián Glatz Ferenc elnök úr a nemzeti stratégiai kutatási program keretében foglalkozik anyanyelvünket védelmező kérdésekkel. Ezt a tervező-elemző munkát Balázs Géza irányítja, de ez nem intézményesített forma, és ez a program idén véget is ér.

Lengyelország az elfogadott nyelvtörvényében létrehozta a lengyel nyelvi testületet. Finnország az EU-csatlakozás előtt létrehozta a hazai nyelvek kutatóközpontját.

Jómagam egyetértek a tudósok és képviselőtársaim egy részének javaslatával, amelynek lényege az, hogy tekintettel a megnövekedett feladatokra, az Országgyűlés hozzon létre egy magyar anyanyelvi bizottságot, amelynek négyfős állandó és négyfős kétévente választott testülete van tudósokból, nyelvészekből, művészekből, közéleti személyiségekből. Ez a testület foglalkozzon a nyelvvédelmi törvény végrehajtásával, a magyar nyelv sürgető kormányzati segítséget kívánó helyzetével, valamint a mai magyar nyelv időszerű kérdéseivel, például a szókincsgyarapítással, a határon túli magyar nyelvváltozatok kérdéskörével vagy például az európai uniós szakkifejezések ésszerű magyarításával. Egy ilyen tudatos nyelvpolitikát vállaló testület átfogóan és távlatosan szolgálhatja a magyar nyelv legfontosabb jellemzőinek megőrzését, egészséges formálódását, nyelvészeti sajátosságait, hanglejtését és hangsúlyát, különlegességeit, a szókincs gyarapítását, beszédünk és írásunk nyelvtani helyességét.

Tisztelt Ház! Az előterjesztett törvényjavaslat elsősorban a gazdasági reklámok és üzletfeliratok területén kíván gátat vetni az idegen divatszavak használatának. A reklámvilág különösen hatásosan alkalmazza a vevők által pontosan nem is értett, emiatt valami nagyon újnak, korszerűnek tűnő kifejezéseket. Ennek egy általános formája például az angol szavak és szövegek nem angol nyelvű területen való, fordítás nélküli alkalmazása. Az angol-amerikai szövegek fordítatlan átvétele általában primitív fogyasztói manipuláció, a reklámszövegek érthetetlensége gyakran az eladott, silány minőségű portéka valódi értékét fedi el, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a népi hős, Lúdas Matyi az orvosi latint használta a tudatlan hajdúk előtt.

A reklámok szinte már egyáltalán nem szólnak olyan termékekről, amelyek magyar nyelvet viselnének, még akkor sem, ha történetesen magyar alapanyagból, magyar tulajdonban lévő üzem magyar szakemberekkel készíti. Arról nem is szólva, hogy egyre többet találkozhatunk olyan reklámmal, amely már egyáltalán nem magyar nyelven szól hozzánk, és az áruk használati utasításait is egyre gyakrabban a magyar nyelvet alapfokon sem ismerők fogalmazzák meg.

Végezetül egy kérdés, tisztelt Ház: minden nyelvi változásnak ellent kell állnunk? Nyilván nem. A múlt és a jelen nyelvi jelenségeiből bizonyos nyelvi jövőkép már kirajzolódik, valószínűsíthető, hogy tovább gyorsul a beszédtempó, az igekötő- és névutórendszer gazdagodik, tovább szaporodik a többszörösen összetett szavak száma, ugyanakkor egyszerűsödési, rövidülési folyamatok, következmények is tapasztalhatók. Mégis, a korábbi évtizedek nyelvművelő szakirodalma és a tények sorra bizonyították, de a magam nyelvtanári tapasztalata is ezt erősíti bennem, hogy a nyelvi változások menetét a nyelvművelés bizonyos mértékig képes befolyásolni és a kívánatos irányba terelni, gondoljunk csak a XX. század első felében folyamatosan történt sportnyelvújításra vagy a számítástechnikai kifejezések napjainkban történő, sok helyen sikeres magyarítási törekvéseire.

Tisztelt Ház! Én magam köszönöm a törvényt előkészítők felelős és eredményes munkáját, jó reménnyel módosító javaslatommal támogatom ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu