GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a hosszan elnyúló vita és a sok kétperces hozzászólás talán annak köszönhető, hogy itt valójában a Közbeszerzések Tanácsának jelentéséről vitatkozunk. A jelentést összeállítja a tanács vagy a tanács képviseletében a munkatársak, ugyanakkor személyes tapasztalatunk van arról, mi történik a gazdaságban, és nagy valószínűséggel mindannyian, ahogy a vitát figyeltem, ki-ki azt keresi, hogy az, amit személyesen tapasztal, megjelenik-e ebben a jelentésben, tükröződik-e valamilyen formában, és persze hogy különböző vehemenciával keressük, kutatjuk, és szeretnénk, ha szerepelnének ezek a dolgok. A jelentés kellően gazdag, nagyon sok táblázatot tartalmaz, tehát különböző következtetéseket lehet belőle levonni, ezekből néhányat majd én magam is szeretnék kiemelni.

Sajnálatosnak tartom azt, hogy csak három év után került a három év jelentése a tisztelt Ház elé, mert ki kell emelnünk, hogy a tanács elnöke - úgy, ahogy az a törvényben írva van - minden évben áprilisban benyújtotta a jelentését, azt a gazdasági bizottság elég rövid határidővel megvitatta, tehát a lehetőség meg lett volna arra, hogy a Ház azt a napirendjére tűzte. És már ez is kételyeket támaszt bennünk, pont azért, mert számos problémánk van a közbeszerzés érvényesülésével, az átláthatósággal, a nyilvánosság kérdésével kapcsolatban. Óhatatlanul felmerül: vajon miért kellett ilyen hosszú időn keresztül várni, miért nem lehetett ezt minden évben megtenni?

Még egy dolog, mielőtt a részletekbe belemennék. Megköszönöm Berényi úrnak azt a tevékenységet is, amit annak érdekében fejtettek ki, hogy egyre több hozzáértő legyen az országban, aki a közbeszerzésekkel tud bánni, aki tud ajánlatokat kérni, ajánlatokat tenni.

(17.40)

Amikor a kritikámat elmondom, ez nyilván érinti az önök munkáját, de tudom azt, és hiszem, hogy a kollégáim is tudják, hogy az önök feladata elsősorban az, hogy utólag értékelnek, elemeznek, megállapításokat tesznek és törvényjavaslatokat kezdeményeznek. Ennek kapcsán rögtön hadd mondjam el, hogy gondban vagyok, ma már Balla képviselő úr többször hivatkozott arra a nagyon hosszú nevű bizottságra, amelynek az lenne a tiszte, hogy vizsgálja a törvény érvényesülését és javaslatot tegyen.

A képviselő úr és Karl Imre alelnök úr is hivatkoztak arra, hogy ők összeállítottak egy javaslatot, csak megint hadd tegyek fel egy kérdést, és örülök, hogy itt van Hende Csaba államtitkár úr, akivel lefolytattunk a héten már egy ilyen vitát más törvény kapcsán, hogy most bekerült a pénzügyi törvényekbe a közbeszerzési törvények módosításának tárgya, de ezzel az érvényes Házszabály szerint elejét vettük annak, hogy megkezdjük a bizottság által összeállított javaslat vitáját. Mert ez kormány-előterjesztés, ez megelőzi a másikat, tehát az már előrevetít egy újabb, nagyon hosszú és nagyon részletes vitát, nyilván, mert elég sokan vagyunk, akik ismerjük magának a Tanácsnak a kezdeményezését, ismerjük a bizottság kezdeményezését, és azt már lehet tudni, hogy a pénzügyi törvényekben lévő rész ennél lényegesen kisebb.

Személy szerint örülök annak, hogy a Tanács 2000. évről szóló jelentésében visszatükröződik az a kezdeményezésünk, amelyet Latorcai elnök úr is felkarolt, mert már 1998-ban azt tapasztaltuk, hogy ellenőrzési problémák vannak, nem kielégítő a belső ellenőrzés kérdése, tehát akkor szorgalmaztuk, hogy az Állami Számvevőszék sokkal hatékonyabban vegyen ebben a munkában részt. Azóta rendelkezésünkre áll az Állami Számvevőszék jelentése, ebből szeretnék majd néhány dolgot visszaidézni, ami, azt hiszem, magyarázatot ad majd arra a hosszú-hosszú, többórás vitára, amely a központi közbeszerzések körül kialakult.

A másik ilyen dolog a kis- és középvállalkozások kérdése. Szintén a gazdasági bizottságból indítottuk el, hogy a Tanács szervezze meg, alakítsa ki azt a monitoringrendszert, amely alapján majd meg lehet állapítani, hogy milyen eséllyel pályáznak, milyen eséllyel vesznek részt a gyakorlati közbeszerzési folyamatokban. És itt rögtön hadd jegyezzem meg, én szomorúan olvastam azt, hogy csökken a Közbeszerzési Értesítőt előfizetők száma, és erre alapozom azt a szintén médiában olvasott hírt, hogy a kis- és középvállalkozások körülbelül 40 százaléka semminemű információval nem rendelkezik erről; ezen segíthet az a dolog, amit Latorcai elnök úr említett, hogy az informatika fejlődésével, elektronikusan, de ott is kételyeink vannak, mert ma még a kisvállalkozások nagy része erre nincs sem technikailag, sem személyi állományban felkészülve.

Amit nem tudok megkerülni, és ezt is mondtam, hogy hivatkozni fogok az ÁSZ-jelentésre: a kormánynak a rossz magatartási formája. Én nem vettem részt szándékosan ezekben a kétperces vitákban, de azt gondolom, hogy talán meggyőzte Bogár államtitkár urat, hogy volt a kormánynak más lehetősége, és ha más megoldást választ, még a törvény adta keretek között is, akkor ezt a vitát, és nemcsak a vitát, hanem a mögötte rejlő feljelentést, ügyészségi vizsgálatokat, ki lehetett volna kerülni. Azért mondom ezt, mert sokan vádoltak a vitában bennünket azzal, hogy a preferenciák. A preferenciák benne vannak a törvényben 1995 óta, tehát tudjuk, akarjuk és elfogadjuk, és nagyon örülök annak, hogy Latorcai elnök úr említette, hogy bizony 2004 egy nagyon különleges év.

Szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy akinek van némi szabadideje, foglalkozzon egy kicsit az Európai Unió közbeszerzési gyakorlatával. Számunkra megrázó mondatok vannak, mert ott már azt mondják, hogy a közös adóforint - nem a nemzeti adóforint, hanem a közös adóforint - leghatékonyabb felhasználása a közös érdek, és nem egy-egy vállalkozásnak a nemzeti hovatartozása. Mi lassan ebbe az irányba mozgunk. Tehát miközben meg akarjuk erősíteni a saját vállalkozásainkat, ez egy óriási kihívás lesz az ő számukra. Ennek a dolognak a kapcsán szeretnék visszanyúlni tehát a kormány magatartására.

Az én olvasatomban a 2000 tavaszi történések azt mutatják, hogy egy újabb olyan szervezetet, amely arra hivatott, hogy a kormánytól kellő távolságra legyen - független szakmai felügyeleti szerv -, a kormány maga alá gyűr. Én ennek tudom be azt, hogy most a vitában, a jelentésben megpróbál a Közbeszerzések Tanácsa távol maradni azoktól a kínos, kényes ügyektől, amelyekben konfliktusra számíthatna a kormányzattal szemben. Hogy miért teszem ezt?

Engedjék meg, hogy három apró dolgot idézzek az Állami Számvevőszék jelentéséből. Szó szerint benne van, sőt ki van emelve vastagon: "A közbeszerzési eljárások nem épültek be a költségvetési gazdálkodás rendszerébe." Ennek van egy másik vetülete, arra majd külön visszatérek. Most a negatív szálon megyek végig. "A közbeszerzési eljárásokat megkerülve, nem tartották be a törvényi előírásokat. Nem volt értékelhető a kormányzati szintű szabályozás késedelme és hiányossága miatt." Azt gondolom, amikor azt kérjük számon, és kértük számon ma a vitában, hogy a kormány itt mutasson pozitív példát, járjon elöl, akkor nem jó, ha ilyen megállapítások vannak. Vagy folytathatnám: "a központi közbeszerzés szabályozása, intézményrendszere több tekintetben ellentmondásos". És a legsúlyosabb, amivel már az elején is kezdtem: "Nincs kialakítva az ellenőrzés rendszere." Én most nem akarok tételesen végigmenni, hogy az összevont szerződések és pályázatok és minden egyéb. A befejező mondat az, hogy "a KEHI sem ellenőrizte". Tehát nem történtek ellenőrzések. Azt gondolom, hogy bármilyen jó egy szabályozás, ha az nem párosul megfelelő ellenőrzéssel, akkor nagyon komoly bajok vannak.

Ehhez a gondolatmenethez hadd citáljak a jelentésből néhány számadatot mindössze. Én azt gondolom, hogy a többit az, akit nagyon érdekel, úgyis elolvasta és megnézi. A jogorvoslattal kapcsolatban tesznek egy tematikus felsorolást: a központi beszerzés és az önkormányzati szféra az, ahol a legtöbb... - tehát mondhatom azt, hogy 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben is majdnem 50 százalékát teszi ki az összes jogorvoslati dolognak. Ez nem jó. Ezen biztos, hogy változtatni kell, és ez olyan helyen van, ahol koncentráltan lehet, ahol tényleg van ráhatásunk, nekünk, országgyűlési képviselőknek is, hogy megváltozzon, más legyen a helyzet. És ugyaninnen egy másik témakörből hadd vegyek ki két dolgot.

(17.50)

Milyen törvényhelyeket sértettek meg? Nagyon érdekes, és kell vele foglalkozni. Gondolom, hogy a képviselőtársaim is találkoztak ezzel: nem a legkedvezőbb ajánlatot részesítették előnyben a döntések több mint egyharmadában. Vajon miért? Ezek azok a kérdések, amelyekre én még majd választ várnék egy következő évi jelentésben, ha van lehetősége a Közbeszerzések Tanácsának eldönteni azt, hogy a nem legkedvezőbb ajánlat mit jelentett. Belefért-e még a törvény által adott preferencialehetőségbe, vagy ez valamilyen más megoldást takar? És az érvénytelenség, a második a rangsorban; ezzel azért akarok foglalkozni, és szeretném felhívni erre a figyelmet, mert azok számára, akik pályáznak, a legszörnyűbb, amikor valamilyen helyi vagy központi politikai szándéktól valaki azt mondja, hogy érvénytelennek tekintjük a pályázatot, és majd új ajánlatokat fogunk kérni.

Én tudom, hogy az ajánlatkérők privilegizált helyzetben vannak, de mégis valahol ezen változtatni kell. És ahogy mondtam, amikor az Állami Számvevőszék jelentésére hivatkoztam, visszatérek a másik lábára. Igen, nekünk, országgyűlési képviselőknek is van felelősségünk abban, hogy keressük azt a kaput, amelyen keresztül megoldható, hogy a közbeszerzési eljárások és a költségvetési finanszírozási rendszer, a döntési mechanizmus közelebb kerüljön egymáshoz. Tehát a törvény maga ne teremtsen olyan helyzetet, amikor rákényszerítjük a közbeszerzési folyamatban részt vevőket, hogy valamilyen kiskapun át közlekedjenek.

Befejezésül hadd mondjam el, és nem a Tanács munkáját, hanem magát a központi szervezetet bántom: az általunk ismert és ma itt lévő jelentések közül már a legelsőben szó szerint azt lehet találni, hogy a központosított közbeszerzési eljárások területén szükséges az egységes szabályozás, a szabályozás nem kielégítő. És ha most azt mondtam, hogy az Állami Számvevőszék jelentése majdnem szó szerint ugyanezt tartalmazza, akkor egy kicsit ez a helyzet szomorú.

Képviselőtársaim! Mi, a szocialista frakció abban vagyunk érdekeltek - és önöket is arra biztatom -, hogy ezt a viszonylag új jogintézményt - mert '93-ban az Antall-Boross-kormány kezdte el az alapjait lerakni a közbeszerzési törvénynek, '95-ben megszületett a törvény -, ezt a törvényt, ha kell, évről évre finomítsuk, a szabályozást tökéletesítsük, ugyanakkor mi, képviselők a parlament ellenőrző funkciójából fakadóan követeljük meg és kényszerítsük ki, hogy a közbeszerzési törvényt tartsák be.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu