DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vita során néhány dologról, azt hiszem, meggyőződhettünk, és nagyon szerencsés, hogy az elnök úr előttem szólt; talán egy utat, egy célt lehet látni.

Nagy Sándor felszólalására szeretnék reagálni: azt mondta, hogy megkapták a földet, de elvették a kenyeret. Én azt gondolom, azon az úton járunk, amikor nemcsak a földet kapják meg a gazdák, hanem megkapják a kenyeret és minden mást, ami hozzá tartozik.

(14.40)

Nagyon sokszor és nagyon sokféleképpen hallottunk már arról, hogy a mezőgazdaság válságban van. Valóban lehet erről beszélni, hogy válságban van, viszont nagyon téved és nagyon tévútra vezeti az embereket az, aki ezt 1990-től kezdődően nevezi válságnak. Valóban válságban van a mezőgazdaság, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg, de több mint fél évszázaddal korábban kezdődött ez a válság, amikor nem földet adtak, hanem földet, kenyeret, állatot és mindent elvettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemes gondolat volt, én azt gondolom, még akkor is, ha akkor a Fidesz nem értett vele egyet, hogy kárpótlásról beszélünk. Nem értett egyet vele a Szocialista Párt, nem értettek vele nagyon sokan egyet. Kik gazdagodtak meg a kárpótlásból? Miért nem segítették azok a kárpótlást, akik meggazdagodtak belőle? Hova kerültek azok a földek, hova kerültek azok a tulajdoni formák, hova kerültek a vagyontárgyak, amelyeket végül is azok a szerencsétlen emberek vittek ki, akiknek negyven évig nem volt módjuk arra, hogy gazdálkodjanak, és akiket az akkori agrárértelmiség nem segített?

És bizony tudomásul kell venni: lehet, hogy hibás döntés volt 1990-ben, de ha az akkori időben az agrárértelmiség ennek a programnak az élére áll, vagy legalábbis próbálja segíteni, akkor egészen másképp valósul meg. Az, hogy válság lett, és 1990-től... (Közbeszólás az MSZP soraiban: Leköpték!) Nem köpték le, én azt gondolom... (Közbeszólás az MSZP soraiban.) Jó. Tehát, akik nem segítettek - én nem nevesíteném őket -, végül azok voltak, akik 10 százalékon vették vissza ezektől az emberektől, akik korábban gazdálkodók voltak a földet, de ami ennél sokkal rosszabb, szellemileg, erkölcsileg és anyagilag tönkreverték őket. Ma is ezt teszik, azzal az infrastruktúrával, ami az akkori vezetőknek, az akkori téeszeknek, fogalmazzunk így, igazából nem akarom őket bántani, módjukban állt, és olyan gazdálkodásba hajtották bele a gazdaembereket, amiből csak veszteségesen jöhettek ki; ez vezette őket oda, hogy 10 százalékért gyakorlatilag ezeket a vagyontárgyakat továbbadják. Én azt hiszem, ezen érdemes volna elgondolkodni, mert másképp hamis kép alakul ki a parlamentben.

A mezőgazdaságról és a vidékfejlesztésről elhangzott, hogy nem lehet e kettőt egy kalap alá vonni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagy tévedés, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés kölcsönösen hat egymásra, és az előbb felsorolt hármasban, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg is, én azt hiszem, a vidéken az egyedüli értelmiség az agrárértelmiség volt, és az, amit a vidéknek tudott nyújtani, az agrárium volt, ami a vidéket fenntartotta, és a vidéki polgároknak olyan színvonalat biztosított, amilyet biztosított.

Megemlítenék néhány olyan dolgot, amellyel, azt hiszem, mellémentünk, ilyen például a parlagfű, amelyről két képviselőtársam is beszélt. Nehogy elhitessük már, hogy a négyéves kormányzás következtében van parlagfű és allergia... (Közbeszólás az MSZP soraiban.) Csak önök kétszer is kiemelték. Szeretném elmondani, hogy a parlagfű nagyon régóta itt van, és nagyon régóta probléma. Néhány vadászó képviselőtársamnak hadd mondjam el, hogy ha a parlagfűért ennyire aggódik, akkor talán a fácánosban, a fácánnevelőben kellene elsősorban kiirtani, mert a parlagfű bírja a legjobban a fácánürüléket, és ezért nagy előszeretettel ott használják, és az ilyen fácánosnál élő emberek és gyerekek bizony nagyon sokat szenvednek az allergiától. És arról, hogy miért van parlag, és miért van a parlagon parlagfű: kérem szépen, azért, mert az elmúlt éveknek, évtizedeknek egy nagyon hibás gyakorlata volt, amikor az önök elődei, kollégái feltörték azokat a földeket, amelyeket nem lett volna szabad feltörni, mert mezőgazdasági termelésre sose voltak alkalmasak, csak, tudjuk, ebből lehetett egy kis termésátlagot növelni, így lehetett a kapitalizmussal tartani a versenyt; nyilván ezeket ma ki kellene vonni, és ezek azok, amelyek leginkább parlagra kerülnek.

Nagyon téves az a megfogalmazás, hogy megújuló erőforrás. Feltételesen megújuló erőforrás a termőföld, a nemzeti kincsünk, és erre nagyon oda kellene figyelni, és erre nem figyeltünk, nemcsak most, hanem korábban se kellőképpen.

Az, amit Orosz képviselő úr mondott, egy nagyon érdekes felvetés volt, egyszer ebből már majdnem botrány lett a parlamentben, mert a vadászati törvény kapcsán próbáltam elmondani, hogy bizony a Parlament épülete és területe nem tartozik a mezőgazdasági területhez. Kérem szépen, nem tízmillió hektárról van szó, és nem tízmillió emberről van szó, annak értelmében, ahogy önök beadták ma ezt a vitanapot; egyébként, amikor a termékdíjtörvényről vagy bármiről vitatkozunk, mindig tízmillió emberről van szó. De azért, bocsánat, a birtokrendezésnél például a Parlament területét, a vasúti vágányokat, a főutakat és egyebeket ne akarjuk már bevonni, mert az egy kicsit furcsa lenne. Én azt gondolom, amit a miniszter úr mondott, az a bizonyos 5-7 hektár körül, nem biztos, hogy mindig pontosan meghatározható, ez az, ami odatartozik, és messze nem a tízmillió hektár, azt gondolom, ezt fontos volt elmondani.

Ami egy nagyon lényeges dolog, ön azt mondta: ha piac, demokrácia, jogállam, akkor a föld szentsége is legyen meg. Én azt gondolom, hogy ez így van, így helyes, csak egyet ne felejsünk el: ha ez egy szerves fejlődés eredménye lenne, és nem lett volna ez a fél évszázados hiátus, amely miatt a föld elvesztette az értékét, akkor, igen, erről lehetne beszélni. Pontosan azért kell nemzeti földalapról beszélni, azért kell azokat a jogszabályokat meghozni, amelyekről most itt szó van, hogy a föld visszakapja azt a tiszteletét, azt a helyét, hogy a föld szentsége is bekerüljön a vagyontárgyak közé; én azt gondolom, hogy ez így jó.

Én egynek örülök nagyon, azzal kapcsolatban, amit önök mondtak, hogy mi a gazdákat bántjuk meg, nem önöket, hanem a gazdákat bántjuk meg. Én nagyon örülök annak, ha a gazdákat úgy lehet megbántani, hogy ma a vidéken - és aki vidéken jár, azt látja - egyre többen kapnak kedvet a gazdálkodáshoz, egyre többen kezdenek el gazdálkodni, és bizony ezeket a támogatásokat igénybe veszik; ha így bántjuk meg a gazdákat, hogy ők kedvet kapnak ehhez, és gazdálkodnak, akkor, azt gondolom, jó úton vagyunk, bár én ezt nem bántásnak venném, hanem kedvezménynek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu