DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap végén kialakult bennem egy olyan meglátás, miszerint aki a múltat nem ismeri, az a mát sem érti.

Mai gondjaink majd mindegyike a kommunista hatalomátvétel évére, a nemzeti tragédiát okozó 1948-ra datálódik. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Ekkor követték el a magántulajdon ellen azt a merényletet, amelyet a mezőgazdaság a mai napig nem tudott kiheverni. Akik '48-ban tulajdontörvényekkel zúzták szét a piacgazdaságot, azok 1989-ben ugyancsak tulajdontörvényekkel akadályozták annak jogállami kiépítését: spontán privatizációs törvény, társasági törvény, átalakulási törvény. Ezekkel az 1989. évi tulajdontörvényekkel a piacgazdasághoz való visszatérés hosszú kitérőre kényszerült, és az 1990. évi első demokratikus magyar kormány (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) jogállami törvénykezését is kényszerpályára terelte. (Keller László: Le kell mondania a miniszter úrnak!)

Tisztelt Ház! Gondoljunk csak az 1991. évi kárpótlási törvény végrehajtására, amikor is a földtulajdon és a földhasználat klasszikusan szétválasztódott, hiszen ügyvédek, brókerek és strómanok összeszokott serege járta, immár egy évtizede, a kárpótlásokat. (Dr. Kis Zoltán: A te pártod csinálta, miniszter úr!) Talán mégsem a jogalkotó szándéka volt ez a gyakorlat, sem pedig az elmúlt hetekben publikált eset, amikor a helyi gazdálkodni szándékozóknak pár négyzetméteres csíkok kerültek kitűzésre. (Dr. Kis Zoltán: Bizony, így van.) Nesze neked, földtulajdon, földhasználat! (Bauer Tamás: Lásd kárpótlás!)

A kárpótlás révén Magyarországon 2,6 millió hektár termőföld került magántulajdonba. Ezzel együtt a termelőszövetkezetek vagyonnevesítése után összesen 5,1 millió hektárnak és körülbelül 1,5 millió földrészletnek van újranevesített tulajdonosa.

Az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. (Dr. Kis Zoltán: Így van.) A magyar élni akarás ezekkel a kis területekkel kezdett a gazdálkodáshoz. Valószínűleg mindannyian arra a csodára gondoltak, amely az úgynevezett háztáji gazdaságokkal következett be.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás évei alatt a termőterület 1,5 százalékát kitevő háztáji gazdaságok adták a legtöbb ágazatban a termelés több mint 50 százalékát. Nagyon lényeges eleme a kárpótlási törvénynek, hogy önálló helyrajzi számmal adták ki a tulajdonokat. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény sajnos már lehetőséget adott az osztatlan közös tulajdonformának is. Idézem a törvény idevonatkozó részletét, 7. § (4) bekezdés: "Ha az (1), (2) bekezdések szerinti földrészletből a részarány-földtulajdonosok nem kérik az önálló ingatlanok előző bekezdés szerinti kialakítását, a földrészlet a teljesíthető földkiadási kérelmet benyújtó részarány-földtulajdonosok, illetőleg az egyezséggel vagy a sorsolással megállapított tulajdonosok közös tulajdonába kerül. Az azonos földrészlethez tartozó tulajdonosok száma legfeljebb húsz lehet."

Ezzel a húsz főben maximált tulajdonosi körrel, még ha nehezen is, kezelni lehetett a tulajdon és a használat kérdését. Azonban a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény '95. évi módosítása által a húsz főben maximált határ feloldásra került, és ez a határ nélküli tulajdoni és használati lehetőség a gyakorlatban teljes anarchiát okozott máighatóan mind földtulajdonilag, mind a földhasználat vonatkozásában.

Ezt a módosítást dr. Kis Zoltán államtitkár 1995. március 7-én a parlamentben így indokolta, idézem: "A mezőgazdasági bizottságnak volt egy indítványa, amely az ésszerű földhasználatot volt hivatott szolgálni; nevezetesen, a földhasznosító közösségek jogintézménye, ami arra szolgál, hogy az ésszerű üzemi használatot a tulajdonjog megjelenítésével egy időben, és a közös tulajdon későbbi megszüntetésének racionalizálásával rendezze. Ezt külső szakértői vélemények olyan új jogintézménynek tekintették, amely nem fér bele a magyar jogrendbe, így ezzel a problémakör gyakorlati megoldása, úgy gondolom, továbbra is várat magára. Bár a korábbi korlátozást, ami egy adott földrészletre előírt húsz főt jelentette, föloldottuk, így olyan közös tulajdoni rendszer alakulhat ki, amely a gazdálkodást és a közös tulajdon megszüntetését is jogi garanciákkal együtt szabályozni tudja."

Vagyis nem kevesebbet állított dr. Kis Zoltán államtitkár úr 1995. március 7-én, mint hogy a földtulajdoni és földhasználati nehézséget okozó, húsz főben maximált osztatlan közös tulajdon kétszáz, háromszáz vagy még több közös tulajdonos esetében már nem fog földtulajdoni és földhasználati nehézségeket okozni.

Mivel dr. Kis Zoltán közismerten kiváló jogász és közismerten kiváló politikus (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), nem tudom elképzelni, hogy szakmailag ekkorát tévedett volna, hanem inkább valami tendenciózus politikai szándékról lehetett szó, aminek a levét máig isszuk. (Dr. Kis Zoltán: Nem szabadon adod elő. Aki leírta neked, az korábban nekem mást írt.)

A földtulajdon és földhasználat előbbiekben vázolt történelmi és törvényi előzményeivel terhelten kezdte meg a jelenlegi kormány a munkáját. Az elmondottakból egyértelműsíthető, hogy a földtulajdon és földhasználat vonatkozásában elsődlegesen helyzetfelmérésre volt szükség. Ezt a helyzetfelmérést szolgálta az 1994. évi, termőföldről szóló törvény 1999. évi módosítása, amely módosítás bevezette a földhasználati nyilvántartást. A földhaszonbérleti nyilvántartás rávilágított a kormány előtt álló földügyi teendőkre, amely földügyi törvénycsomag a parlament őszi ülésszakában kerül a tisztelt Ház elé. (Zaj az MSZP padsoraiból.) A törvénycsomag elemei az elmondottakból nyilvánvalónak tűnnek.

Szükség van a földtörvény módosítására, a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvény módosítására, birtokrendezési törvényre és természetesen nemzeti földalapról szóló törvényre; a családi gazdaságokról kormányrendelet fog rendelkezni. Ebből is látszik, hogy a kormány a koalíciós szerződés aláírásakor már tudta, és a koalíciós szerződésben leírtakat hajtja végre akkor, amikor ezt az agrártörvénycsomagot - és ezt egy rendszerben kell elképzelni - fogja a parlament elé terjeszteni. A polgári kormány akkor, amikor a családok támogatását tűzte ki céljául, hiszen a család a társadalom alapja, akkor ez a mezőgazdaság vonatkozásában a családi mezőgazdasági vállalkozások támogatását jelenti.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ahogy azt várni lehetett, a szólásra emelkedők soraiban voltak olyanok, akik szakmai problémákra igyekeztek szakmai érvekkel alátámasztott megoldást javasolni.

(15.00)

Köszönöm mindazon hozzászólásokat, amelyek kiegészítették és pontosították az általam elmondottakat, de köszönöm a kritikus hangvételeket is, ha azok a földkérdés tényleges problémáinak a megoldására irányultak. Sajnos, a földkérdést sokan kizárólag politikai szempontokból közelítették meg. Ezek a személyeskedéstől sem mentes hozzászólások általában figyelmen kívül hagyták a mai vitanap témáját, hogy gyakorlatilag itt a földtulajdon és a földhasználat volt a mai vitanap, és a kormányzás, illetve a mezőgazdaság valamennyi, többek között az előző kormánytól örökölt problémáját a jelenlegi kormány bűnéül próbálták felróni.

Most engedjék meg, hogy néhány kérdést részleteiben is említsek. A földtulajdonszerzés szabályozása: maradva a földtulajdonkérdésnél, meggyőződésem, hogy a családi gazdaságok szükségességében egyetértünk. A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló előírások további szigorítását, mivel ez a magángazdaság kialakításával szorosan összetartozik, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításával kívánjuk elérni. Ugyanezen törvénymódosítási javaslat a földhasználat és a haszonélvezeti jog újraszabályozására is kiterjed, mivel látható, hogy ezek a kiskapuk, amelyek lehetővé tették és teszik a zsebszerződéseket.

Ellenzéki képviselők rendszeresen javaslatot tesznek a tulajdonszerzési korlátozások enyhítésére, elsődlegesen a jogi személyek termőföldszerzésének lehetővé tétele érdekében. Való igaz, hogy sok esetben ez kedvező hatással lenne a földárakra is, a gazdasági társaságok meglévő anyagi eszközei és földvásárlási szándékai miatt. El kell mondanom, hogy éppen ez az egyik oka a jelenlegi korlátozások fenntartásának, sőt tervezett szigorításának. A földpiac ilyen értelmű felszabadítása következtében ismét a gazdaságok tulajdonába kerülne a termőföld nagy része, és megakadályozná a magántulajdonon alapuló családi gazdaságok kialakítását. Ezzel nem érthetünk egyet, és úgy gondolom, hogy ezt az ellenzéki képviselő urak és hölgyek sem gondolják komolyan.

Ezt bizonyítja, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény ilyen értelmű módosítására kormányzati idejük alatt sem került sor. Megjegyzem, hogy a gazdasági társaságok a működésükhöz szükséges földet bérelhetik. Ennek jogbiztonságát éppen a jelen kormányzati időszakban bevezetett földhasználati nyilvántartás alapozza meg.

Tisztelt Ház! A nemzeti földalapról itt többen szóltak, és többen olyan víziókat vázoltak fel, mintha ez a nemzeti földalap egy erőszakosan létrejövő alap lenne. Erről, kérem, itt szó nincs. Nemzeti földalapra szükség van, hisz a nemzeti földalap lesz az az intézmény... - és hogy erre milyen szükség van, azt a most bevezetett intézkedésünk mutatja, amikor is a polgártársaknak lehetőségük van a földjeiket felajánlani az állam részére, és nem telt el egy hét, és már ezer bejelentés érkezett ezekre a lehetséges helyekre, nevezetesen a földművelésügyi hivatalokhoz. Ezeknek a feldolgozása folyamatban van. Tehát akkor, amikor a kormány, nagyon helyesen, a törvényi háttér létrejötte előtt már létrehozta ezt a lehetőséget, és ennek az ötmilliárd forintnak, amely erre a célra a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében a rendelkezésünkre áll... - a felszabadítása jelzi azt, hogy itt egy nagyon nagy igény van a polgártársak részéről, és ezt az igényt a kormánynak teljesíteni kell, és teljesíteni is fogja. És szó sincs, szó sem lehet erőszakról, itt nem az 1960-as évek erőszakos téeszesítésről van szó, mert a kormány nem annak a pártnak a jogutódja.

A birtokrendezéssel kapcsolatosan a privatizációs folyamatok nagyrészt a végéhez közelednek. A kárpótlás lényegében már befejezettnek tekinthető, a részaránytulajdon kiadása befejezéshez közel áll. Ebből a helyzetből kell kiindulni, és a kormány feladata nem lehet más, mint a birtokkoncentrálódás jogszabályi feltételeit megteremteni, a szükséges pénzügyi források biztosításával együtt.

A megoldást segítő jogi eszközök keretében a tárca kidolgozta és a közeljövőben benyújtásra kerül a már előbb említett nemzeti földalap mellett az általános birtokrendezésről szóló törvény. A törvényi feltételeken felül meg fogjuk teremteni a munkák költségvetési fedezetét is. Reményeink szerint már a következő évben megkezdődnek a birtokrendezések, de azzal is tisztában vagyunk, hogy az eredményhez több év kell majd. Le kell szögezni, hogy a birtokrendezésre csak az érintett tulajdonosok többségi akarata alapján lesz lehetőség. Várható, mert elkerülhetetlen, hogy a birtokrendezéssel nem minden tulajdonos fog egyetérteni. Meggyőződésünk, hogy a többségi döntést kell elfogadni. A költségek nagy részét az állam vállalja magára, hisz ez az előzőekben elmondottakból is következik.

A termőföld gazdaságos művelésében az elaprózott birtoktestek mellett nagyon sok nehézséget jelentenek a közös tulajdonként kiadott részarány-földterületek. Kedvező esetben az egész használat szempontjából rendezetlen táblát egy földhasználó műveli, akkor a közös tulajdon még nem okoz komoly problémát. Ha azonban valamelyik tulajdonostárs önállóan akar gazdálkodni, vagy például el akarja adni a tulajdoni hányadát, akkor ez a tulajdonosok nagy száma miatt a gyakorlatban megoldhatatlan gondot okoz.

A kormánynak ennek rendezésére is van elképzelése. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására kidolgozott javaslat szerint valamennyi indokolt esetben meg kell szüntetni a közös tulajdonokat. A földhivatalok hatósági munkaként az állam által erre biztosított keretből fogják ezt a munkát végrehajtani.

Tisztelt Ház! A politikai vitanap másik témája a földtulajdon kérdése mellett a földhasználat vizsgálatára vonatkozott. Látható, hogy sok esetben e kettő nem választható külön. Már érintettük a privatizáció során kialakult kedvezőtlen birtokméretek problémáját. A kis területek és szétszórt birtoktestek kapcsán eddig csak a gazdaságtalan művelésről szóltunk, de gondot jelent ezeknek a földeknek a megfelelő mezőgazdasági hasznosítása is, főleg azok számára, akik távolabb laknak, idős személyek, szakismereteik és eszközeik nincsenek. A hatóságok nagy erőfeszítéseket tesznek a határszemléken megműveletlenül talált földek használói felé a művelés vagy legalább a megfelelő termőképes állapotban tartás elérésére. A gyomos területek mértékének csökkenését célozza az országos gyommentesítési program, főleg az úgynevezett nyomvonalas létesítmények esetében máris hozott eredményeket.

A termőföld nehezen áttekinthető használati viszonyai tették szükségessé a földhasználati nyilvántartás kötelező bevezetését, amelynek indokoltságát nem is kérdőjelezték meg. Lehet, hogy a kormány és a tárca nem mindig hoz szükségszerűen rossz döntéseket? Mindenesetre a munkát továbbra is folytatni kell, nemcsak a jogszabályi környezet, hanem egyéb feltételek javítása érdekében is, mint például az ellenőrzési rendszer létrehozatala és a számítástechnikai háttér megerősítése terén.

A termőföld használatához tartozónak tartjuk a termőföld más célú hasznosításának, vagy ahogyan régebbről ismerjük, a mezőgazdasági művelésből történő kivonásának kérdését. Néhány kivételes esetben a művelésből kivont föld után nem kell földvédelmi járulékot fizetni. A kedvezményezett célok számának átgondolatlan növelése semmiképpen sem indokolt, azonban a települési önkormányzatok közösségi célú beruházásainak támogatása érdekében a közelmúltban módosításra került a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény. A tárcának a törvény módosítására irányuló, előterjesztés előtt (Az elnök csenget.) lévő javaslata kiterjed néhány további eset járulékmentessé tételére, speciális lakásépítési formákkal összefüggésben.

Elnézést elnök úr, én úgy tudtam, hogy még tovább beszélhetek, mert az expozéban kevesebb időt használtam fel.

Forrás: parlament.hu