DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Részben reagálnék az elhangzottakra, részben megpróbálnám összefoglalni a vita mai állását.

Bauer Tamásnak próbálom folytatni a reagálást. Ön elmondta és őszintén - és ezt köszönöm is -, hogy a Bokros úrhoz és a Bokros-csomaghoz érzelmileg is pozitívan áll, illetve ővele egyetért (Bauer Tamás bólint.), tehát nyilván elfogult ennek megfelelően. (Bauer Tamás nemet int.) Nem biztos, hogy mindent tisztán láthat, nem várhatunk objektív értékítéletet öntől, hiszen elkötelezett - ha jól emlékszem, szó szerint így fogalmazott - a Bokros-csomag és a Bokros úr tevékenysége iránt.

(16.00)

Érdemes elmondanom, ha már a Bokros-csomagról beszélünk, hogy mi szeretnénk inkább a Széchenyi-tervvel foglalkozni, mert az mégiscsak egy építkezést céloz meg. Amellett, hogy a Bokros-csomagnak, amiről korábbi kétpercesekben is beszéltem, a társadalompolitikában nagyon komoly negatív hatásai voltak (Bauer Tamás: A Széchenyi-tervnek.) ...a Bokros-csomagnak, amely kapcsán az elmúlt három évben rengeteg rendezendő kérdés volt.

A Bokros-csomag kapcsán elmondták, hogy gazdaságilag jó helyzetet teremtett. Igen ám, de '98-ban a választók nagyon jól érzékelték, hogy ebből a növekedésből lehet, hogy valaki jól járt, egy szűk réteg a vállalati szférában és a gazdaságban (Bauer Tamás közbeszól.) valamilyen szinten kedvező helyzetben levő emberek, de nem volt széles körben haszonélvezője, sem az önkormányzati szféra, sem a társadalmi szféra, sem a gyermekeket nevelő családok, sem pedig az, aki lakást akart építeni. Ezekből ők akkor mind-mind nem érzékelhettek semmit.

Mi azt mondtuk, hogy a növekedés hasznából - elismerjük, '98-ban is valóban kedvező volt, és talán '97-ben is - szeretnénk, ha minél szélesebb körben történne meg a részesedés. Ennek megfelelően először a családtámogatási rendszert szerettük volna átalakítani. A magunk számára ezt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a népességi folyamatokban bekövetkező negatív alaptendenciákat meg tudjuk változtatni, meg tudjuk fordítani. Ezt a vezérszónoklatomban el is mondtam. Azt gondolom, hogy ennek a fő célnak a megvalósítása, vagyis hogy 2000-ben megfordítsuk a népesedési folyamatokban bekövetkező negatív hatásokat, amihez a Bokros-csomagnak nem vitathatóan köze volt, megtörtént. Tehát sikeresnek ítélhető a kormány egyik legfontosabb célkitűzése, a népesség alakulásában és a gyermekvállalási kedvben való fordulat.

Azt hiszem, érdemes itt még elmondani, hiszen az egészségügyi miniszter úr is itt van, hogy bizony a halálozási folyamatokban is fordulat kezd kialakulni. Reméljük, hogy ennek további erősítését fogják szolgálni az egészségügyben bekövetkező átalakulások. Igaz, ebben csak lépésenként lehet haladni; el szokták mondani, hogy ebben drasztikus lépések maradtak el.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ha valami, akkor az egészségügy olyan, amit szépen lassan lehet alakítani. Az a legfontosabb, hogy arra irányuljon, hogy a lakosság egészségügyi állapotát javító programok minél több prioritást kapjanak, és nem intézményi szemléletű egészségügyi átalakításban kell gondolkodni. Amikor önök itt a számokat kérik rajtunk számon, akkor szerintem ez a rossz felfogás - ami elsősorban pénzügyi felfogás, és nem gazdaságpolitikusi, nem politikusi, társadalompolitikusi felfogás - kap teret. Márpedig a költségvetés eszköz, nem egy cél. Annak az eszköze, hogy a Magyarországon élő emberek minél jobban éljenek, és abból a növekedésből, amely az elmúlt években kibontakozott, minél szélesebb körben részesüljenek.

Az állításomat úgy is alá tudom támasztani, hogy a Bokros-csomagról azért vegyük le a leplet, mert itt hirtelen majdnem istendicsőséget adtunk, legalábbis kapott az önök részéről a volt pénzügyminiszter úr, aki, jelzem, elmondta, hogy az ő programja gyakorlatilag megbukott; ez egyébként részben az akkori kormánytöbbség nem támogatásának köszönhetően történt. Nézzük meg a nyugdíjasok helyzetében beállt változásokat!

Önök azt mondták, hogy nehogy sokat fogyasszanak a magyarok, nehogy többletkereset és többletjövedelem áramoljon ki, hiszen az felborítja a gazdasági egyensúlyt. Ennek ellenére egyébként '97-ben kiegyensúlyozatlan volt a magyar gazdaság, a magyar költségvetés, az összes egyensúlyi mutató rossz volt. Ha önök szerint sikeres volt a '97-es év... Valóban, a GDP mutatói kedvezőek voltak, az egyensúly mutatói azonban igen bizonytalanul álltak. Tehát ami tendencia a Bokros-csomag során kialakult, az nem az egyensúlyjavítás irányába ment, '97-98-ban megbillent az egyensúly. Ugyanaz a növekedés gerjedt, amelyektől önök máskor is úgy óvtak. Hiszen csak emlékezzünk arra, hogy '98-ban, amikor először a külgazdaságban válságjelek jelentek meg, akkor önök egy új Bokros-csomag után kiabáltak. 1999 elején, nagyon jól emlékszem, jött egy nemzetközi elemző csapat ide, Magyarországra, minden frakciót végiglátogattak - valószínűleg önnel is találkoztak -, azt kérdezték, hogy na, vajon mikor lesz Bokros-csomag, mikor lesz valami megszorítás, mikor lesz valami állami beavatkozás, hiszen rosszul áll a gazdaság; éppen akkor újból megtört a trend a kedvezőtlen külső hatások következtében.

Azt gondolom, ez mutatja, hogy természetesen nyilván Bokros úrnak volt köze az egész elmúlt öt év folyamataihoz, de minden évben, így '98-ban is igen fontos kormányzati döntés határozta el, hogy most restriktív választ fog adni a kormány, amikor újból megszorít, újból visszavesz, vagy pedig megpróbál valamilyen növekedést hozó stratégiát felállítani, ami éppen Járai pénzügyminiszter úr vezetésével történt meg a 2000. évben is.

A nyugdíjról szerettem volna még beszélni. 1995-től sikeres a magyar gazdaság - elmondták nekünk. Kérem szépen, 1994 és '98 között 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Ez mutatja igazából azt, hogy ha önök szerint sikeres - szerintünk egyébként nem volt gazdaságilag sikeres -, ha az önök gazdasági elemzése szerint sikeres volt az ország, akkor kérdem én, hogy miért nem emelték a nyugdíjakat, legalább miért nem tartották reálértéken ezeket a nyugdíjakat, és miért csak majd '98 utánra ígérték a jobbulást, a jó lehetőséget a nyugdíjasok számára. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem igaz! - Bauer Tamás: 1998-ban is emelkedett.)

Valóban, a választások évére önök is igyekeztek egy kicsit elfeledtetni '95-96 sérelmeit. De talán a három év alatt - önök mondták, hogy '95 és '98 között nagyon sikeres volt a gazdaság - miért nem volt többletteljesítmény a szélesebb körű 3 millió nyugdíjas számára, miért nem volt az egészségügyben dolgozók számára magasabb bér, miért nem volt a pedagógusoknak magasabb bér, és sorolhatnám még; az egész közalkalmazotti és köztisztviselői szférával kapcsolatban hallhattuk, hogy milyen problémák és milyen alacsony bérek voltak.

Akkor miért nem történtek meg ezek a lépések? Hát bizony nem történtek meg. Miért volt az, kedves Vojnik Mária, hogy az oktatásügyben az állami kötelező normatívával csak 60 százalék körül finanszírozta az önkormányzatoknak az oktatási finanszírozását, miközben most már 80 százalékot fedezve... (Bauer Tamás: Azért, mert 35 százalék szja visszament. Visszament az szja, amit ti elvettetek az önkormányzatoktól. Azért!) Majd ön is beszélhet, ha adnak szót, de egyelőre nálam van a szó a Házszabály szerint.

Az önök gazdasági iskolája egyébként azt hirdeti - ezt nem is szokták megtagadni -, hogy a belföldi keresletet, a belföldi fogyasztást vissza kell szorítani, elsősorban kifelé kell orientálódni, nehogy sokat költsenek a magyarok, nehogy sokat fektessenek be; kívülről jöjjön a pénz, az a biztos, és akkor minden rendben lesz. Azt nagyon jól tudjuk, hogy ez probléma, hiszen azt önök is elmondták, hogy bizony a külső források bejövetelére azért nem egyértelműen lehet számítani, hiszen lehet egy külső gazdaságpolitikai fordulat, lehet külpolitikai változás, ami ezt befolyásolja.

Elhangzott a vitában az is, hogy 2000-ben a külső finanszírozás szempontjából negatív fordulat történt. Nézzük már meg ezzel szemben, hogy mi is történt ekkor! Elsősorban a pénzügyi befektetések vonalán történt változás. Korábban elég nagy mennyiségű spekulatív, úgymond, forró pénz volt a magyar kasszában, a kincstárban. Azonban ebbe a fordulatba nem tartozik bele az, ami azt hiszem, a MIÉP részéről hangzott el, de mások is megerősítették, hogy a multinacionális cégek, illetve a külföldi befektetők kivonultak volna. Ezt éppen másfél héttel ezelőtt - azt hiszem, Bauer úr is ott volt - a pénzügyi bizottságban meghallgathattuk, az amerikai kamara elnöke elmondta, hogy még bizony a szeptember 11-i sajnálatos események hatására sem gondolkoznak az Egyesült Államok befektetői egyáltalán azon - szeptember után sem -, hogy innen, Magyarországról pánikszerűen bárki is elmenne, sőt további befektetéseken gondolkoznak, és ehhez várnak partnerséget. A kormány akkor is megfelelően, hatékonyan reagált, hiszen első perctől fogva - kérés nélkül - az amerikai befektetések objektumainak a védelméről gondoskodott, illetőleg gondoskodik.

Levezetve a belső fogyasztás visszafogására vonatkozó kiváló magatartásukat, talán emlékezetes az ez évi döntés, amiben igen ellentmondásosan vélekedtek: ez az önkormányzati gázvagyon után járó kifizetés az önkormányzatok számára. Valóban, ki lehetett volna '97-ben és '98-ban is fizetni az önkormányzatok számára - miért nem tették? Most kellett, 2000-ben meg a 2001-2002-es költségvetés terhére megtenni. Megtehették volna - az önkormányzatokat úgy sajnálják, hogy mennyire nem kaptak forrásokat! Ott lehetett volna; ez a 62 milliárd forint bizony, biztos vagyok benne, '97-98-ban is jó lett volna. Nyilván akkor a pénzügyi politikusok, Keller úrék is biztos úgy gondolták, hogy ne sok pénz menjen ki, a belső fogyasztás ne növekedjen, mert ez nem cél, az önkormányzatok véletlenül még túl jó helyre beruháznának - gázközművagyon, címzett támogatások, a saját erejéhez jó lenne. (Keller László: Nem lett több pénzük most sem.)

(16.10)

Azért nézzük meg, hogy mennyi pénzt kért, kérdezze meg talán a pénzügyminiszter urat Keller úr, hogy mennyi pénzt utaltak ki szeptember 15-én ezeknek az önkormányzatoknak! Megtehették volna önök is - nem tették meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu