MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a költségvetés készítése, elfogadása és elszámoltatása minden jogállam parlamentjének az egyik, ha nem a legfontosabb feladata. A költségvetés a kormány gazdaság- és társadalomirányító, de inkább befolyásoló és szolgáló tevékenységének az egyik legjelentősebb és leghatékonyabb, egyúttal a legnagyobb vitát kiváltó módja és formája. Nemcsak azért, mert a költségvetés hatása a társadalom egészére, ezen belül minden tagjára kiterjed, hanem azért is, mert a kormány nem a maga pénzével, hanem a társadalom tagjainak, az adófizető polgárok kemény munkával megszerzett jövedelme egy részével, közvetett vagy közvetlen formában beszedett adóforintjaival gazdálkodik.

Hogy egy példát mondjak, a héttagú családomnak a Postabank meggondolatlanul nagyvonalú stabilizálása körülbelül 150 ezer forintjába került. Ha ezt a számítást tovább folytatom, akkor például a honvédelmi költségvetés - amelynek az elszámoltatása folyik - ugyanennek a családnak körülbelül 160 ezer forintjába kerül, ha elosztjuk 10 millió állampolgárral. Ezért nem mindegy senki számára, hogy hogyan sáfárkodik a kormány ezzel a pénzzel, és hogyan ellenőrizzük mi, akiknek ez a legfőbb feladatunk.

Rendkívül nagy a kormány felelőssége. (Domokos László: 1997-ben kellett volna a Postabankot rendezni.) Nem mindegy az, hogy mire költi, a társadalom reális szükségleteire, vagy pedig látványos, sziporkázó ünnepségekre, tűzijátékokra, kormány- és kormányközeli, valamint családi gazdasági célokra fordítják az adóforintokat. Ennek tényleges garanciája az, hogy a költségvetés-tervezést, a felhasználó tevékenységet a legteljesebb mélységig ellenőrizni lehessen. Szigorú és alapos elszámoltatás kell a kiadások és a bevételek minden filléréről. Ez pedig alapvetően az Országgyűlés, illetve az Országgyűlésnek felelős intézmények funkciója, feladata és kötelessége.

Különösen vonatkozik ez olyan szervezetekre, mint amilyen a Magyar Honvédség is, ahol egyrészt a napi élettől távol eső tevékenység folyik, másrészt olyan tevékenység, amelyet igen sok esetben a titkosság, a katonai titkok paravánja fed el a közvéleménytől és a nagyközönségtől.

Ezért rendkívül fontos, ebben az esetben még fontosabb a mi ellenőrző feladatunk.

Ezenkívül nagyon fontos dologról van szó, az ország, a nemzet védelméről, tehát össznemzeti célokról. Ahhoz hogy ezt a funkciót beteljesítsük - jelesül az Országgyűlés és ezen belül a honvédelmi bizottság -, nemcsak pontos és széles körű információkra, a honvédség teljesen mély ismeretére, hanem olyan tartalmú és szerkezetű költségvetésre, illetve ennek végrehajtásáról szóló beszámolókra volna szükség, amely kellő és reális alapot szolgáltatna munkánkhoz.

Áttekintve a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és egyúttal visszatekintve a költségvetési törvényre, ezen belül annak a Honvédelmi Minisztériummal foglalkozó XIII. fejezetére, ismételten azt kell megállapítanunk, hogy kevéssé alkalmas a parlament ellenőrző funkcióinak érdemleges megvalósítására.

Már a 2000. évi költségvetés vitájánál és annak bizottsági tárgyalásakor hiányoltuk, hogy a globális kiadási rovatokon túlmenően - mint például a személyi és a dologi kiadások - csak azt ismerhettük meg, hogy ebből mennyit terveznek általában és ezen belül az egyes haderőnemeknek, a központi logisztikai szervezeteknek, valamint a vezető szerveknek és közvetlen intézményeinek. De olyan érdemi, tartalmi kérdésekre, mint amilyen a harckiképzésre fordított rész, a technika üzemeltetése, az ellátás, valamint a munka- és szolgálati viszonyok, a beterjesztett költségvetés nem tért ki, nem is beszélve arról, hogy az érdemleges és konkrét fejlesztések csak elnagyoltan, az egyes rovatok sorai között bújtatottan kerültek be, ha egyáltalán bekerültek.

Ugyanez mondható el a mostani beszámolóról. Tulajdonképpen az elszámoltatás lenne a lényege, erre azonban csak korlátozott lehetőség kínálkozik. Ennek fényes és szomorú bizonyítéka, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági vitájára a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar egyetlen felelős vezetője, felelős tisztségviselője nem jött el, azon kizárólag egyébként tiszteletre méltó pénzügyi szakemberek vettek részt, akiknek felhatalmazása és politikai felkészültsége érthetően objektíve korlátozott volt.

Ez önmagában is bizonyítja, hogy a kormányzat nem érdemi beszámolóra, a költségvetés végrehajtásáról szóló érdemi vitára, hanem pusztán technikai, pénzügyi kérdésekre készült, vagyis alapvetően lekezelte az Országgyűlés és ezen belül a honvédelmi bizottság tevékenységét, azt nyűgnek, kipipálandó formalitásnak tekintve, abban reménykedve, hogy a beszámolót a kormányzati többség nemcsak agyon fogja dicsérni, hanem meg is szavazza.

(14.30)

A XIII. HM-fejezet szöveges és táblázatos összeállítása, melyet a jelen lévő pénzügyminiszteri képviselő példaszerűnek tekintett és állított - el lehet képzelni, hogy akkor a többi milyen lehet -, még a korábbi évekhez képest is homályosabb, szűkszavúbb és eléggé általános jellegű. A szöveg és a táblázatok csak részben fedik egymást. Olyan szöveges tételek, mint például a nemzetközi kiadások és a konkrét fejlesztések, nem találhatók a táblázatokban, illetve csak keresztben számlálva jelentkeznek több táblázati rovatban elszórva. A beszámolóból nem derül ki pontosan az egyes állománykategóriák tényleges illetményemelése, a fejlesztésre és korszerűsítésre szánt és teljesített költségek, azok aránya a kiadásokon belül, melynek jelentősége igen nagy, hiszen a közismerten elvárt 40-30-30 százalékos - személyi kiadások, dologi kiadások és a fejlesztés közötti - megosztás nemcsak reális, hanem szükségszerű célkitűzés is volna.

A szöveges értékítéletek, a költségvetés végrehajtásának eredményeként kialakult helyzet, a honvédség állapota, fejlődése, stagnálása vagy annak romlása rendkívül szűkszavúan kerülnek megfogalmazásra. Néhány tételes lemaradás bemutatásán túlmenően mindössze annyi olvasható ki a beszámolóból: "A tárca 2000. évi költségvetése a katonai szervezetek és intézmények folyamatos működését az előző évinél magasabb színvonalon biztosította." Azt hiszem, hogy újságban sem írnak le ennyire semmitmondó, általános szöveget. Jól csináltuk, mi csináltuk, mi vagyunk a legokébb kormánya a világnak, különösen Magyarországnak - szóval ez a mentalitás tükröződik benne.

Hogy valamivel tisztábban lássunk, egy sor kérdést tettünk fel a bizottsági ülésen, amely kérdésekre nem kaptunk érdemi választ. Én most fölteszek néhányat ezekből a kérdésekből, bízva abban, hogy a pénzügyminiszter úr a záróvitában válaszolni fog erre tételesen, és ide is figyel a megbízottja, aki helyettesíti itt, az Országgyűlésben.

1. Az első kérdésem: mi az oka, hogy 6,5 milliárd forintos maradvány keletkezett, és mi lesz ennek a sorsa?

2. A beszámoló szerint a felhalmozási kiadások csak 83 százalékra teljesültek. Miért?

3. A 208,5 milliárd forintos költségvetési kiadásokból mennyi jutott a fejlesztésre és korszerűsítésre, és hány százalékát teszik ki ezek az összkiadásoknak?

4. A költségvetési kiadásokból mennyi jutott a csapatok kiképzésére, a harcképesség növelésére általában, ezen belül konkrétan a harci repülőgépek üzemeltetésére, a repülőgép-vezetők repültetésére, és ez milyen átlagos repülési időt biztosított? Mi az oka annak, hogy ilyen hihetetlen módon tovább csökken a repülési idő?

5. Jutott-e a költségvetésből olyan kiképzési feladatokra, mint a zászlóaljgyakorlatok, kötelék-éleslövészetek? A kilenc hónap alatt a gépesített lövész alakulatok sorkatonái hány éleslövészetet hajtottak végre?

6. A szöveges jelentés is felsorol egy sor elmaradást. A kiemelt jelentőségű feladatok közül, mint amilyen például a TFG, haderő-fejlesztési célkitűzések tekintetében, ugyanakkor az e célból rendelkezésre álló közel 8 milliárd forintnak miért csak 40 százaléka került felhasználásra? Mi az oka ennek az ellentmondásnak és az elmaradásnak?

7. Az elfogadott költségvetési törvény lehetőséget adott a honvédelmi miniszter számára jelentős belső átcsoportosítások végrehajtására, amelyre az ÁSZ-jelentés is utal. Milyen főbb területekre történtek az átcsoportosítások, és mekkora pénzügyi vetülete volt ennek?

8. A nemzetközi kiadások jelentős összegét tették ki a szöveges beszámoló szerint a költségvetésnek. Mennyi volt ez, és mennyire volt indokolt? Ezzel összefüggésben is az ÁSZ-jelentés több hiányosságot állapított meg a nemzetközi utazások területén. Hogyan lehet ezt értékelni? Sajnos nem kaptunk ezekre érdemi választ. Bízom abban, hogy miniszter úr a záróvitában erre részletesen, alaposan és kimerítően fog válaszolni.

Mindezeket összevéve az alábbi következtetés vonható le:

A Honvédelmi Minisztérium 2000. évi költségvetési gazdálkodása nem volt hatékony és eredményesnek sem tekinthető. Nem elegendő az éves költségvetési beszámoló, szükség lenne rendszeres évközi informálódásokra, intézményes bizottsági tapasztalatszerzésre, a költségvetés fő kérdéseinek évközi beszámoltatására. A beszámoltatás kilenc hónapra történő elhúzódása kevéssé hatékony, és csak részben töltheti be a kormányzati tevékenységgel kapcsolatos ellenőrző funkciót, hiszen már a folyó év figyelemmel kísérése, sőt érdemi megítélése sem kerülhető el, ami akár el is moshatja az elmúlt év gazdálkodásának problémáit és kérdéseit.

Mindezek alapján a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, ezen belül is jelesül a Honvédelmi Minisztérium beszámolóját, nemcsak hogy parlamenti vitára alkalmatlannak tartjuk, hanem a beszédemben jelzett hiányosságok, a Honvédelmi Minisztérium nem kielégítő gazdálkodása miatt elfogadását nem tartjuk elképzelhetőnek, és ezt mások számára sem tudjuk ajánlani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu