LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok egyike sem kérdőjelezi meg a nemzetőrség létjogosultságát. Mivel Simicskó István képviselő úr önálló indítványát 2000. szeptember 8-án nyújtotta be, az abban szereplő határidők értelemszerűen mára túlhaladottakká váltak. Ennek következtében az öt módosító javaslat közül négy új határidő megszabását javasolta, bár ebből kettőt már vissza is vontak, és csak egy indítvány foglalkozott egy érdemi kérdéssel, azzal, hogy a felállítandó nemzetőrség önálló fegyveres erő legyen, avagy a Magyar Honvédség keretein belül működjön.

A bizottsági ajánlásban szereplő első módosító javaslat azt sugallja, hogy a nemzetőrség önálló fegyveres erő legyen. Jómagam alaposabb helyzetfelmérés nélkül korainak tartanék egy önálló fegyveres erő melletti országgyűlési állásfoglalást. A nemzetőrség feladata kezdetben valóban a belső rend fenntartása volt. Eleinte a mai polgárőrséghez és polgári védelemhez hasonlított leginkább, aminek keretében áldozatkész polgárok testi épségüket és szabad idejüket feláldozva lakóhelyük, majd megyéjük közbiztonsága érdekében meghatározott ideig, anyagi ellenszolgáltatás nélkül szolgálatot vállaltak. Vezetőiket maguk választották, belső rendjüket, szabályaikat, öltözetüket és a szükséges fegyverzetet maguk állapították meg. Később a felelős magyar kormányzat közreműködött a fegyverzet egységesítésében, és bizonyos követelményeket támasztott a tisztek kiválasztásában is. A korabeli hazai nemzetőrség kialakulásában tetten érhető a francia és svájci mintájú területvédő helyi őrsereg példájának az átvétele.

A haditechnika gyors fejlődése korszerűtlenné tette a polgárőrség szintjén álló nemzetőrséget. A korszerűbb és drágább fegyverek értelemszerűen szorosabb honvédségi fenntartást és ellenőrzést igényeltek. A második világháború idején például a brit partokat védő angol nemzetőrség vagy itthon a stratégiai fontosságú üzemeket, raktárakat, közlekedési útvonalakat őrző magyar nemzetőrség a honvédség része volt, tagjai katonai esküt tettek, katonai fegyelem és katonai bíráskodás alatt álltak.

Ezekben az években fejlesztették szinte egy reguláris hadsereg színvonalára a svájci vagy a svéd területvédő egységeket is. Az utóbb említett két ország honvédelmi alapelve az volt, hogy az ország függetlenségét, területi épségét nem lehet kockára tenni azzal, hogy csupán egy zsoldos hadseregre bízzák a védekezést. Ha egy egész országot komoly veszély fenyeget, akkor annak elhárításában mindenkinek részt kell vennie. Kritikus helyzetben jobban visszatartja a támadót, ha egy egész nép ellenállásával kell számolnia, mint ha csak egy fizetett hadsereg ellenállását kellene leküzdenie.

Itt kell megjegyezni, hogy ma a világ legerősebb hivatásos hadseregét fenntartó Amerikai Egyesült Államok honvédelmi doktrínája is tartalmazza a modern fegyverekkel felszerelt területvédő egységek fenntartásának a szükségességét, és valamennyi államban őrködik a helyiek biztonságán a Nemzeti Gárda.

A felsorolt példák azt igazolják, hogy a polgárőr szintű nemzetőrség gondolata már a múlt század első felében elavult, és csak a honvédség szervezetébe betagolódó, hivatásos tisztek által irányított nemzetőrség képes megfelelni a mai kor követelményeinek.

A bizottsági ajánlás szerint a két illetékes bizottság nem támogatta az önálló fegyveres erőként megszervezendő nemzetőrség gondolatát, és a kormány sem támogatja ezt a véleményt, míg ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztője egyetértett ezzel a módosító javaslattal. Én ahhoz a véleményhez állok közel, hogy a bizottsági ajánlás második pontjában foglaltak szerint a Honvédelmi Minisztériumban kell felállítani azt az előkészítő bizottságot 2002. január 15-éig, amelyik kidolgozza a nemzetőrség rendeltetésének, feladatainak az elvét, szervezeti felépítését és finanszírozási rendjét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu