BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Valóban a rendes hozzászólásomat szeretném elmondani. Azért egy rövid megjegyzés: nincs 102. oldal ebben az anyagban, mert jelenleg a J/4930. számú beszámolót tárgyaljuk. Feltételezem, hogy képviselőtársam a Magyar Energia Hivatal ide nem került beszámolóját említi. Egyébként nyilván tágabb összefüggésben minden mindennel összefügg, az energia az energiával meg különösen.

Viszont a jelenleg napirenden lévő beszámolóról azt kell elmondjam, hogy egy igen hasznos dokumentum, mert egy átfogó értékelést nyújt az atomenergia alkalmazásának legfontosabb kérdéséről, a biztonságról. Az Országos Atomenergia Hivatal felügyeleti hatáskörébe tartozó létesítmények közül természetesen a Paksi Atomerőmű a meghatározó, amely a villamosenergia-termelés 40 százalékát adja. Az erőmű szerepe a közeljövőben megítélésünk szerint felértékelődik. 2003-ban az elfogadott törvény szerint liberalizáció következik be. Meg kívánom jegyezni, hogy e törvény megalkotásánál a fő szempont egy 2004-es, kedvező feltételű, közeli európai uniós csatlakozás volt, ami ma igencsak megkérdőjelezendő. Mindenesetre arra kell számítanunk, hogy ez a liberalizáció bekövetkezik. Ekkor a villamos közszolgáltatás alapját, a lakossági energiaellátás megfelelő árszínvonalának biztosítását csak és kizárólag az állami tulajdonban lévő és maradó, kis önköltséggel működő Paksi Atomerőmű tudja biztosítani.

A másik szempont, ami a felértékelődést és a biztonsági követelményeket kiemeli, a tervezett és napirenden lévő élettartam-hosszabbítás és a teljesítménynövelés. Meg kell említeni, hogy erre vannak példák. Finnországban hasonló típusú atomerőműblokkoknál ezek sikeresen megtörténtek. E célok teljesülése szempontjából alapvető az a független nemzetközi vizsgálat, amely kimondja, hogy a Paksi Atomerőmű biztonsága nem marad el a vele egykorú nyugati erőművekétől. Ebben nagy szerepe volt az 1996-os áron 60 milliárdos összeggel elindított biztonságnövelő programnak, a reaktorvédelmi rendszer rekonstrukciójának. Ennek keretében 2000-ben 9 milliárd forint került felhasználásra.

Külön pozitívan értékelendők a jogalkotás terén 2000-ben teljesített feladatok, törvények, rendeletek, kormány- és miniszteri rendelet, illetve a hivatal főigazgatója által kiadott ötven irányelv. A kiégett kazetták átmeneti tárolójának folyamatos bővítése, modulrendszerű továbbépítése jelenleg megnyugtató lehet, de az ötven év ellenére azt kell mondanunk, hogy az igazi megnyugtatást a lakosság számára a végleges elhelyezés biztosítása jelentené. Tudjuk, hogy Oroszországban sem 1999-ben, sem 2000-ben nem történt visszaszállítás. A MIÉP azt veti föl és javasolja, hogy egy regionális koncepció kidolgozását kísérelje meg a kormányzat, hiszen a magyar, szlovák, cseh, román, szlovén ugyanilyen problémák megoldásához elegendő lenne egy tározó, és nyilvánvalóan ebben az esetben a finanszírozás kérdése is másképp vetődne föl.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2000. május 22-e és június 2-a között vizsgálta a hatóság tevékenységét, és természetesen örülünk annak, hogy a következőt állapította meg. A csoport véleménye szerint az OAH messzemenő hozzáértéssel rendelkező szervezet, amelynek megvannak a technikai feltételei a felelősségi körébe tartozó hatósági és műszaki területekkel kapcsolatos feladatainak az ellátására.

Ezzel együtt az a kép, ami a jelentésből kirajzolódik, szerintünk túlzottan rózsaszínű. Ennek van egy nagyon egyszerű oka. A jelentést a törvény szerint is a bizottság nevében maga a hivatal készíti el, tehát tulajdonképpen jórészt önmaga tevékenységét elemzi és minősíti. Ha valamiféle ellenjegyzés, szakvélemény egy független intézettől, szakértői testülettől a képviselőkhöz kerülne, talán árnyaltabb képet kaphatnánk minderről. Ezért engedjenek meg néhány kritikai észrevételt.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség említett jelentése, amelynek a pozitív végeredményét említettem, azért tesz egyéb észrevételeket is, főleg a függetlenség és az összeférhetetlenség kérdésében. Az egyik ajánlása ennek a szervezetnek, az Országos Atomenergia Ügynökségnek a következőképpen hangzik: az Országos Atomenergia Hivatal beszámoltatása olyan személyeken, testületeken vagy szervezeteken keresztül történjen, amelyeknek sem közvetlenül, sem közvetve nem feladata a nukleáris energia támogatása, ugyanazok a rendelkezések vonatkozzanak a tevékenységének a kormány általi felügyeletére az Országos Atomenergia Bizottságon keresztül. Ez megjelenik a jelentésben, csak éppen mint egy általános megállapítás, nem pedig a kritikai észrevétele ennek a bizottságnak.

Miről van szó? Az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét a gazdasági miniszter látja el, de egyben ő az Országos Atomenergia Bizottság elnöki tisztségét is betölti, ugyanakkor a Paksi Atomerőmű szakmai és üzemeltetési felügyelete is a gazdasági miniszterhez tartozik.

(11.20)

Tehát a törvény szerint a hivatal nem támogatója és nem ellenzője az atomenergia alkalmazásának, mint a nukleáris biztonságért felelős hatóság, független legyen a termelői, tulajdonosi, szolgáltatói érdekektől, az atomenergia alkalmazásában érdekelt és ellenérdekelt államigazgatási szervektől. Vagyis jogosan nehezményezte a jelentés az előzőekben említett szervezeti, személyi összeférhetetlenséget. Hozzá is kell tenni, hogy 1990-94 között nem az ipari miniszter felügyelte a hivatalt, hanem az OMFB tárca nélküli minisztere, Pungor Ernő.

Egy másik kritikát nem is említ a jelentés, amelyet az Atomenergia Ügynökség megfogalmazott, nevezetesen: a hivatal ne vegyen részt olyan testület létrehozásában, amely az atomenergia felhasználása területén létesítményeket finanszíroz és üzemeltet vagy tevékenységeket folytat. Jelenleg ez a radioaktív hulladékokat kezelő közhasznú társaság megalakítására és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap menedzselési funkciójára vonatkozik. Nem én teszem hozzá a példát, ők nevezik meg konkrétan, hogy itt van ez a bizonyos összeférhetetlenség, hiszen a pénzügyi alap rendeltetése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésének, valamint a létesítmény leszerelésének a finanszírozása.

Az alappal a kormánynak a hivatal feletti felügyeletet ellátó tagja, a gazdasági miniszter rendelkezik, az alap kezelője az Országos Atomenergia Hivatal, amely létrehozta a jelentésben szereplő közhasznú társaságot. Tehát teljesen világosan fogalmazza meg a nemzetközi bizottság, hogy ezt az összeférhetetlenséget, ezt a kifogásolt tevékenységet meg kell szüntetni. Erre a MIÉP nevében utaltam az elmúlt évi beszámoló vitájában is; úgy tűnik, hogy nincs szándék a kifogásolt összeférhetetlenség megváltoztatására.

A kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezését megoldó projekt lassan tíz éve folyik, ma már üzemelnie kellene; kérdéses, hogy 2004-ben fog-e. Jó lenne áttekinteni ezt a tíz évet, a felhasznált pénzeszközöket, a gyanút eloszlatni, amely felmerült, hogy vajon egyes lobbik a pénz kiszivattyúzására használják-e ezt fel.

Még egy megjegyzés. Az Országos Atomenergia Hivatal ellenőrzi az érintett cégek minőségbiztosítási rendszerét, ezt feladatának tartja. Talán jó lenne, ha végre elkészülne a saját minőségbiztosítási rendszere is.

A nem tervezett eseményekről szóló beszámoló meglehetősen szűkszavú. Talán több elemzést érdemelne, hogy a hétfokozatú skálán a szerencsére ugyan egyes fokozatú, de mindenesetre közzéteendő tájékoztatás szempontjából egyes fokozatú esemény 2000-ben öt volt, 1991 óta a legtöbb.

A fejezet utolsó mondata virágnyelven utal a teendőkre: "A biztonsági kultúra színvonalának emelésére irányuló üzemeltetői és hatósági tevékenységek fokozásának szükségességét jelzi..." - elvárnánk egy jelentésből, hogy elemzés történjen, és leírják, hogy mit kívánnak tenni.

Természetesen, ahogy a felszólalásom elején jeleztem, a kritikai észrevételekkel együtt összességében a MIÉP a jelentést, a beszámolót elfogadja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban. - Szalay Gábor tapsol.)

Forrás: parlament.hu