KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A lassan magunk mögött hagyott parlamenti ciklusban rengeteg szó esett az M5-ös autópályáról. Tucatnyi kérdés, azonnali kérdés, interpelláció hangzott el a témában, de általános vitákban, részletes vitákban, jelentések tárgyalásakor is többször szóba került. Végiglapozva a vonatkozó jegyzőkönyveket, számtalan optimista és pesszimista jóslat hangzott el, egymást követő kormánytagok egymásra mutogatása, a felelősség másra hárítása, ok-okozat keresés mind-mind fellelhető a jegyzőkönyvekből.

A magam számára az eseményeket így foglaltam össze. A '90-es évek elején politikai döntés született az autópályák koncessziós alapon történő építésére. Ez a világon mindenütt a legdrágább módszer, de tíz év tapasztalatából, a privatizáció azóta leszűrt tapasztalataiból mindenképpen beleillett ez a módszer az Antall-, majd a Horn-kormány nemzeti érdekeket teljesen semmibe vevő, csak a külföldiek gazdagítását a hazai adófizetők pénzéből szolgáló elképzeléseibe.

Az eredeti szerződést még az Antall-kormány minisztere, Schamschula György írta alá, már akkor is csillagászati mértékű autópályadíjjal. Ezt követően a hivatalba lépő Horn-kormányban Lotz Károly azonban '95 végén, majd egy évvel rá újabb szerződésmódosítást írt alá, amely lehetővé tette, hogy az üzemeltető jóval hosszabb szakaszon, már Budapest közigazgatási határától kezdve szedhessen magasabb autópályadíjat. Napjainkra eljutottunk oda, hogy Kiskunfélegyházáig 5000 forintból már szinte nem adnak vissza, vagyis a minimálbérből tíz utat sem lehet megtenni.

Milyen következményekkel jár ez a környéken lakókra? Megemelkedett az elkerülő utak forgalma, beleértve a legkeskenyebb települési összekötő utakat is. Ezek állapota a nagy kamionforgalom miatt rohamosan romlott. Megnőtt a zaj és a levegőszennyezés és a balesetveszély is; nem is beszélve a legdrágábbról, a lassabb haladás miatt elvesztegetett időről, és tudjuk, az idő pénz.

Mindezek mellett komoly állami befektetést igényelt az elkerülő utak építése is. Az autópálya üzemeltetőjének persze egyáltalán nem érdeke a forgalom autópályára vonzása, hiszen ezzel csak a fenntartási költségei növekednének meg, és az eredeti szerződés alapján így a csekély forgalom mellett is megkapja a garantált nyereségét. Bár a jelenlegi kormány az autópályadíjak használatának egységes rendszerét szorgalmazza, sajnos erre az autópályára nem történt kedvező megoldás. Elhangzott itt, a Házban az is az államtitkár úr szájából, hogy napjainkban, tehát 2002 tavaszán már egységes autópályadíjjal akár Szegedig is utazhatnánk.

Kérdezem ezért a tisztelt miniszter urat, hogy az ön, illetve elődei tevékenysége alapján hogyan ítéli meg jelenleg az M5-ös autópálya helyzetét, történt-e törvénysértés a koncessziós szerződések módosításakor. Fenyeget-e annak veszélye, hogy ha az AKA továbbépíti az autópályát, akkor az ötezresből Szegedig már egy útra sem kapunk esetleg visszajáró pénzt? Meddig maradnak másodrendű állampolgárok az M5-ös mellett élők?

Várom válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu