LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ügyvezető és Megbízott Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Medgyessy Péter kijelölt miniszterelnök a kormányprogram céljait és belső tartalmát tárta az imént önök elé. Engedjék meg, hogy én, kicsit rendhagyó módon, most először a kormányprogram címlapjáról szóljak.

A program, amit a kezükben tartanak, a nemzeti közép demokratikus koalíciójának programja címet viseli. Ráírva egy parancs: cselekedni, most és mindenkiért!

A szavak a politikában sem konghatnak üresen. Értékválasztást tükröznek, ami majd éppúgy számonkérhető, mint a konkrét terveink. A szociáldemokrata-szabad demokrata koalíció programján sem véletlenül áll a két szó: most és mindenkiért. Most, mert a program megkezdéséhez nem kérünk száz nap türelmet; egyetlen perc türelmet sem kérünk. Már az első száz napban fontos lépéseket teszünk meg. Azt mondják, az első lépésnek legalább annyira fontos az iránya, mint a hossza. Amellett, hogy e lépések önmagukban is sokat jelentenek egy-egy csoportnak, a választott útirányt is kijelölik.

A Medgyessy Péter úr által már említett augusztusi kéthavi családi pótlék például jelzi, hogy minden gyerek egyformán fontos, ezért a támogatás gyors növelésének azt a fajtáját választottuk, ami mindenkihez eljut. Az első száz nap ösztöndíjemelése és pedagógusbér-emelése jelzi az oktatás középpontba kerülését. Az egészségügyi béremelés és a földdel kapcsolatos intézkedések gyorsasága pedig azt mutatja: a két legbetegebb ágazatot az új kormány az elfekvőből életmentő műtétre hozza vissza, és azonnal aktívan beavatkozik a gyógyulás érdekében. A nyugdíjasoknak szánt kárpótlás és a munkatörvénykönyv gyors, kedvező módosítása a szándékot jelzi a munkás élet, a munka becsületének helyreállítására. Mindezt nem később, nemcsak a jövőben, nem álmainkban, hanem már most. Most és mindenkiért; mert ahogy már elhangzott, elég abból, hogy vagyunk mi és vannak ők, vannak fehérek és vannak feketék, vannak jók, akiknek - és csak nekik - ingyenbérletük van a nemzet és a jövő vonatára, míg mások a másodosztályra sem kapaszkodhatnak fel. A nemzetben nincsenek fapados helyek és páholyjegyek, és senki sem vehet fel ellenőrkarszalagot, legkevésbé a kormány, hogy ő döntse el, van-e érvényes jegyünk a nemzeti jövőre. Az ország egy, a haza közös, és tudom, hogy az sem szereti kevésbé, aki mást gondol, máshogy szavaz, más lapot vesz az újságosnál, mint én.

Ez a program mindenkihez és mindenkiért szól. Így kellene lennie ennek bármely választási eredmény esetén, de most a különösen szoros választási eredmény mindnyájunkat figyelmeztet. Meg kell tanulnunk tisztelni egymás választóit, mert ők együtt a nemzet; ők, és velük együtt azok is, akikben még egyikünknek, egyik pártnak sem sikerült érdeklődést és reményt csiholni. Ahhoz pedig, hogy a kormány az egész nemzet érdekét szolgálja, szüksége van az ellenzékre is. Nemcsak a parlament, a kormány sem működhet ellenzék nélkül. A kormányzás nem monodráma, nem egy ember, egyetlen politikai gondolkodás monológja. A kormányzás párbeszéd politikai és civil szervezetekkel, pártokkal, társadalmi csoportokkal, emberekkel. Épp a sokféle érték integrálásának szándéka miatt nevezzük mi, szocialisták szívesen ezt a programot a nemzeti közép programjának. Nemzeti közép, a szó több értelmében is. Nemzeti közép, mert a kormány nem csak az egyik vagy a másik oldal érdekeit és értékeit kívánja szolgálni. Politikai hitem szerint ugyan gyakran én is úgy érzem, természetes, hogy a szív is baloldalt dobog, de közben azért tudom, az agy úgy működik egészségesen, hogy van jobb és bal féltekéje is.

Nemzeti közép azért is, mert nem a társadalmat szakadásig feszítő szélsőségek politikáját hirdeti; nemzeti közép, mert egyforma közelségben van hozzá mindenki, aki az országban él, mert a társadalmi kohézió szervező közepe kíván lenni. És a nemzeti közép programja azért is, mert törekvése a középosztály kiszélesítése, a nehezebben élők középre emelése a középosztályba, amely elfogadható jólétben és emberi méltóságban él. De az értékek integrálása, a társadalmi béke szándéka nem jelentheti az értékek és politikai utak összemosását, valamiféle jellegtelen politikai cukros vizet. Ez a program határozott arculatú politikai erők, szociáldemokraták és szabad demokraták programja.

A programnak három rétege van: van, amiben határozottan mást akar, más célokat követ, mint az elődje, és mint más politikai erők tennék. Másodikként: van, amit egyszerűen más módon, másként akar tenni, még ha feltehetőleg hasonló célok érdekében is. Végül harmadikként: van, amiben folytatja az eddigi kormányok útját, elismeri törekvéseiket, különösen az emberek eddigi teljesítményét, amely az előző ciklusokban kibontakozott, akár azért, mert a kormányok segítették, akár azért, mert bölcsen tűrték azt.

Miben áll konkrétan a három réteg ebben a programban? Gyökeresen mások az elképzeléseink, fordulatot akarunk például a társadalmi-politikai-területi különbségek, az esélykülönbségek csökkentésében - erről már esett szó. Mást gondolunk a közéleti normákat, a demokrácia kívánatos működését, a közpénzekkel való gazdálkodást illetően.

A második rétegben azonosak a távlati céljaink, de mások a módszereink, másként akarunk hozzáfogni például az egészségügy és a mezőgazdaság rendbetételéhez vagy az oktatás feltételeinek javításához.

A harmadik rétegként elismerjük az előző évek törekvései közül például a családtámogatás és a lakástámogatás középpontba állítását, a határon túli magyarság iránti felelősség hangsúlyozását, a vállalkozások támogatását; ugyanakkor meg akarjuk próbálni kiküszöbölni az e téren szerintünk mutatkozó igazságtalanságokat, féloldalasságot.

Nyilván az első réteg, az eltérő elképzelések igénylik a legtöbb érvet. Nos, szemben azzal a gyakorlattal, amelynek következtében az elmúlt években a felső és az alsó tized közti különbség hétszeresről közel nyolcszorosra nőtt, a cél most az eddig esélytelenek felzárkóztatása. Ezt célozza például a foglalkoztatási program, a hátrányos helyzetű régiók fejlesztése, az adómentes minimálbér, a legszegényebbekhez is eljutó családi pótlék és özvegyi nyugdíj emelése, a tizenharmadik havi nyugdíj, a fogyatékkal élők segítése.

Biztos vagyok benne, hogy ezek a lépések nemcsak az érintettek számára fontosak. A szolidaritásra, az együttérzésre, az egymásért érzett felelősségre alapozó társadalmi modellben mindenki jobban érzi magát, mert ahol szegény gyerekek élnek, ott a saját gyerekemmel is nehéz önfeledten boldognak lenni. Rosszabb lelkiismerettel veszem meg neki a számítógépet, ha tudom, hogy 700 ezer magyar gyerek, aki biztosan éppen olyan szépnek és okosnak született, mint ő, havi 20 ezer forintnál kevesebb pénzből kell, hogy megéljen; ha tudom, hogy a tehetségesnek született cigány gyerekeket elkülönített osztályokba helyezik, ahol végképp leszakadnak a többiektől. Egy angol gondolkodó egyszer azt mondta: a becsületes szegény ember néha legalább megfeledkezhet a szegénységről, a becsületes gazdag ember soha.

Az eddigi gyakorlattól, azt hiszem, gyökeresen eltérnek az elképzeléseink a közélet működéséről és a közpénzek kezeléséről is; a kormány és az ellenzék másfajta viszonya, a kérdező és tanulni hajlandó kormány modellje, a társadalmi párbeszéd helyreállítása, a mindennapok demokráciáját szolgáló lépések, a nép ügyvédje, az ingyenes jogsegélyszolgálat, az ombudsman feladatainak kiszélesítése mind ezt mutatják. Ugyanígy a korrupció feltárására és megelőzésére szolgáló intézmények és intézkedések is, mert a társadalmi megegyezés, amelyet oly erősen kívánunk, nem jelentheti a korrupcióval való kiegyezést; a politikai béke nem jelentheti a "kéz kezet mos"-féle összekacsintást. Persze tudom, Medgyessy Péter is mondta már, az új kormány korrupcióellenes fellépésének az ad majd hitelt, ha nemcsak visszafelé számoltat el, ha magával szemben éppen olyan igényesen szigorú, mint másokkal.

(13.10)

Programunk egyik legfontosabb eleme - hogy a New York-i polgármester ismert szavait idézzem - "a zéró tolerancia a korrupcióval, az olykor politikainak álcázott gazdasági bűnözéssel szemben". És ha tévednék, és ezen a területen mégsem térnek el olyan gyökeresen álláspontjaink, akkor annál jobb, mert annál hamarabb állhat helyre a politika iránti közbizalom.

A második réteghez, az azonos célok, de más módszerek rétegéhez soroltam a kormányprogram azon elemeit, ahol sok mindenben egyetértünk, de a szociáldemokrata-szabad demokrata koalíció másképp képzeli el a megoldást. Biztos vagyok benne, hogy a működőképes egészségügy, agrárium és oktatás céljában mindnyájan osztozunk. Mi - ahogy elhangzott - másképp szeretnénk hozzáfogni a rendbetételhez.

A harmadik réteghez soroltam azokat a programrészeket, amelyekben a meglévő jó kezdeményezéseket üdvözöljük, köszönjük és szeretnénk folytatni azokat, de tőlünk telhetően igazságosabbá, jobbá téve őket. Értékválasztásunk elődeinkkel, a most leköszönő kormánnyal megegyezik a gyermeknevelő családok segítésében vagy a lakáshoz jutás támogatásában, a vállalkozásbarát gazdasági környezet fontosságában. Igaz, mi úgy gondoljuk, azt tapasztaltuk, hogy ezek a mégoly jó szándékú kezdeményezések eddig féllábúak voltak, nem az igazán rászorultakhoz jutottak el. De ha egy rendszer féllábas, akkor a segítség módja nem az, hogy a meglévő lábat is amputáljuk. Inkább megőriznénk a kedvezményes lakáshitelt, a családi adókedvezményt, a Széchenyi-tervet, csak mellé tesszük, ami szerintünk belőle hiányzik. Például a szegényebbekhez is eljutó szociálpolitikai lakástámogatás növelését, a bérlakásépítést, a panelrekonstrukciós programok sorát, az adókedvezményhez nem vagy csak részben jutók külön támogatását, vagy a Széchenyi-terv mellé a vállalkozók adóterheinek csökkentését, a külön könyvelő és adószakértő költségeit és a sok-sok idegtépő munkaórát megspóroló evát, az egyszerűsített vállalkozási adót.

Benne van tehát a programunkban, amit elődeink sikereiből és kudarcaiból tanultunk. Amit folytatunk, és ami újat szeretnénk. Amit várnak tőlünk, és amit mi várunk a jövőtől. Illyés Gyula szavaival: emelkedő nemzetet, esélyt és biztonságot. Gyerekeinknek, szüleinknek, de persze nem csak a szó szoros értelmében a sajátjainknak, a saját öcsénknek, bátyánknak, édesapánknak, atyánk fiának. Azért, hogy ne kelljen az utcán lesütnünk a szemünket, ha tucatnyi, újságot áruló hajléktalant vagy kolduló gyereket látunk. És ne kelljen nekik se lesütniük a szemüket a kirakatok előtt.

A szocialista képviselőcsoport nyilván támogatja és magáénak érzi a benyújtott kormányprogramot. A pár nap múlva távozó kormány pártjaitól természetesen nem kérhetem ugyanezt. Ellenkezőleg: segítsenek a másféle szempontrendszer és másféle helyzetelemzés szembesítésével, adjanak tanácsot, és adjanak kemény kritikát is, mert nyilván ezzel is sokak véleményét fejezik ki. És nem gondolom, hogy aki nem szavazza meg ezt a programot, az nem a nemzet javát akarja. Azt gondolom, ő is azt akarja, csak más utat választana. De most a többség úgy akarta, hogy erre menjünk.

Érdemes tehát megfontolnunk Kovács István, Kokó szavait. Róla tudjuk, hogy ott állt Orbán Viktor miniszterelnök úr mögött a Kossuth téri tribünön. Ott állt, mert így követelte meg meggyőződése, amit tiszteletben kell tartanunk. Ő azt mondta: "Most, hogy az MSZP nyert, négy évig Medgyessy Péter az én miniszterelnököm, tehát elvárom tőle, amit Orbán Viktortól is elvártam, azt, hogy az én érdekemet képviselje. Mindegy, hogy kire szavaztam, ezt a választást én megnyertem, hiszen Medgyessy Péter azt mondta, hogy minden magyar állampolgár megnyerte a választást. Én tehát most nyertesként foglalok helyet, és azt várom, hogy a kormány valóra váltsa ígéreteit. És nagyon szurkolok neki, mert nekem az a jó, ha az ország épül, nem pedig az, ha az egyik párt sikeresen bizonyít." (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Programunk kritikusaitól tehát nem "igen" szavazatot várunk. Csak azt a józan hazafiságot, amit Kokó képvisel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu