NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A leendő kormányprogram külpolitikai részét olvasva a horizonton felsejleni látszik a külpolitikai konszenzus lehetősége, ismétlem: felsejleni. Azért látszik felsejleni, mert az előttünk fekvő dokumentum figyelemre méltó haladást jelent nemcsak a '94-98 közötti időszak külpolitikai gyakorlatához képest, hanem még a Szocialista Párt és az SZDSZ kampányretorikájához képest is, amely sajnálatosan sokat ártott a konszenzusnak.

Bár nem tagadhatom, szerencsétlennek tartjuk, hogy Medgyessy Péter a választások éjszakáján - szocialista elődjéhez hasonlóan - fontosnak tartotta tisztázni, hogy csak kétszer öt, azaz tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, szemben Antall József és Orbán Viktor egyértelmű tizenötmilliós felelősségvállalásával. Ugyanakkor örvendetes a jelenlegi helyzet, hogy erről a kérdéskörről már a kormányprogram nem kíván szólni. Hadd hangsúlyozzam: szerencsétlennek tartom a tíz kontra tizenötmilliós vitát, amelyet a miniszterelnök-jelölt úr a választások éjszakáján fontosnak tartott újra a magyar politikai diskurzus részévé tenni. Ugyanakkor nagyon jó, hogy az integrációs kérdésben a sikeresen és a nemzeti érdekek alapján lezárt fejezetek újranyitásának igencsak kétes ötlete helyét átvette a konszenzuson alapuló integrációs politika szándéka. Nagyon jó az aktív NATO-politika folytatásának az ígérete; nagyon jó, hogy a szövegben terjedelmi értelemben egyáltalán nem szorul a többi prioritás mögé a határon túli magyarság ügye. Ha a gyakorlatban sem szorul oda, és megszűnik a korábban a baloldal részéről gyakran tapasztalt "mást mondok, mást teszek" kettős gyakorlat, akkor van rá esély, hogy egyetértsünk a külpolitika alapvető kérdéseiben.

A programban lévő, alapvetően helyes célkitűzéseket csak az hitelesítheti, ha a külpolitika céljai közül nem marad ki, sőt első helyre kerül közöttük a rendszerváltással kivívott nemzeti szuverenitás és függetlenség biztosításának az igénye. Ezt az célt szolgálja az integrációs politika, ezt a célt szolgálja a NATO-tagság, ennek tükrében értelmezhetőek szomszédságpolitikai és kisebbségpolitikai szándékaink is.

Mi következik ebből az integrációs politikánkra nézve? Az, hogy nemcsak csatlakoznunk kell az Unióhoz, hanem ott elkötelezett nemzeti érdekérvényesítést kell folytatnunk. A kijelölt miniszterelnök úr fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy helyre kell Magyarországon állítani a demokratikus intézményrendszert. Az Európai Unió országjelentéseiben ez a kívánalom sosem szerepelt, tisztelt kijelölt miniszterelnök úr! Nem szükséges Magyarországon a demokratikus intézményrendszert helyreállítani; Magyarországon működőképes demokrácia van. Ne keltse azt a benyomást külföldön, mert nem Magyarország érdeke, hogy a magyar demokrácia nem egy működőképes demokrácia. Ideje lenne ezekben a kérdésekben is befejeznünk a választási kampányt! (Taps a Fidesz padsoraiban.)

A legfontosabb nemzeti érdek az integrációs politika kapcsán a felzárkózás Európa fejlett feléhez, ez hiányzik a kormányprogram tervezetéből. Nem tűzhetünk ki kisebb célt, mint azt, hogy nemcsak teljesen egyenjogú, hanem teljesen egyenrangú tagjává is váljunk az Uniónak. Nagyon jó, de nem elég, hogy a kormány nem akar rózsaszín illúziókat kelteni a regionális hatalmi pozícióval kapcsolatban, mint ahogy a kormányprogram fogalmaz. E kijelentés okának magyarázatáért fordulhatnék én is a lélektan tudományához, nem teszem, ugyanakkor fontos, hogy mire céloz ez az oldalvágás a kormányprogramban, amikor ilyen illúziókat az elmúlt időben sosem táplált a magyar külpolitika. Remélem, nem a kezdeményező regionális politikával akar ilyen címszó alatt szakítani a program, mert akkor súlyos hibát követnének el, és hozzájárulnának a térség instabilitásához. Magyarország részéről tevékeny regionális szerepvállalást vár el a nemzetközi közösség. Ugyanakkor ha a szocialista többségű kormány programja elhatárolódást jelent azoktól a magyar felsőbbrendűségi gondolatoktól, amelyeket egyes szocialista politikusok hangoztattak az Orbán-Nastase megállapodás kapcsán Romániával, a románokkal szemben, azt csak üdvözölni tudjuk.

Ugyanígy hiányzik a kormányprogramból az elszámolás az MSZP-nek azokkal az ellentmondásos nyilatkozataival szemben, amelyeket a NATO jugoszláviai fellépése kapcsán tett annak idején. Hazánk pozíciói a NATO-ban a jelenlegi kormányösszetétel mellett csak akkor lehetnek erősek, ha világosan kimondatik, hogy bocsánat, rosszul gondoltuk, ígérjük, máskor ilyen nem fordul elő, teljesítjük szövetségesi kötelezettségeinket.

Mi is támogatjuk a visegrádi együttműködés folytatását, hiszen az együttműködést mi élesztettük fel tetszhalál állapotából, de figyelmébe ajánljuk a kormánynak az olyan újabb, de nem kevésbé sikeres regionális együttműködési formákat, mint például a quadrilaterale együttműködés, amelyben hazánk Horvátországgal, Szlovéniával és Olaszországgal együtt vesz részt. Ennek hiánya a kormányprogramban azért is sajnálatos, mert a quadrilaterale érdemben hozzájárulhat a dél-kelet-európai térség stabilitásához.

(14.40)

Hibának tartjuk, hogy a kormányprogram nem tesz említést a szegedi folyamat folytatásáról. A szegedi folyamat az elmúlt években komoly nemzetközi elismerést aratott, Magyarország ennek révén érdemben hozzájárult a velünk szomszédos balkáni térség stabilitásához. A szegedi folyamat leállítása mindenképpen baklövés lenne. Persze nem feltétlenül áll ilyen szándék a mögött, hogy mellőzésre került ez az intézmény.

Felemás örömmel olvassuk a programban és hallgatjuk a megnyilatkozásokban, hogy a szomszéd országokkal kötött alapszerződéseket folytatni akarják, ki akarják egészíteni. Azért örömmel, mert mi mindig is hiányosnak tartottuk ezeket a szerződéseket - és úgy látjuk, ezt végre önök is felismerték -, de azért csak felemás örömmel, mert ez a felismerés kissé sokáig váratott magára, másrészt jó lett volna utalni arra, hogy milyen változtatásokra, milyen kiegészítő szerződésekre gondolnak, nehogy úgy járjunk ezekkel is, mint az alapszerződésekkel, amelyeket önmagában véve mi is el tudtunk képzelni, csak amikor megláttuk végleges formájukat, akkor kellett felsóhajtanunk, hogy mi nem ilyen lovat akartunk, s különösen nem a határon túli magyarok ellenében akartuk ezeket az alapszerződéseket.

Meglepő továbbá, hogyan lehet a jelenlegi aktualitások között jó szomszédi kapcsolatokról úgy beszélni, hogy a terhes történelmi beidegződések feloldásának a szándékát nem említjük. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy van olyan szomszédos ország, ahol magyarellenes hecckampány folyik, és ez nem ma kezdődött, hanem a létező szocializmus idején, amikor Magyarország semmiféle kisebbségpolitikai követelést nem fogalmazott meg az érdekükben és magára hagyta a határon túli magyar közösségeket.

Támogatásban kell részesíteni azokat a civil kezdeményezéseket tehát, amelyek ezeknek a beidegződéseknek a társadalmi aprómunkával való kezelésén fáradoznak - erre utalt ön, kijelölt külügyminiszter úr -, ugyanakkor ki kell mondani azt is, hogy a jó szomszédsági kapcsolatok árát nem szabad a kisebbségvédelem területén tett engedményekkel megfizetni. Bársony András, politikai államtitkárjelölt úr ezt tette, amikor a minap Romániában túlzónak minősítette a magyar történelmi egyházak ingatlan-kárpótlási igényét. Már megbocsásson a politikai államtitkárjelölt úr, elefántként viselkedett a porcelánboltban, amikor ilyen kijelentéseket tett. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Elfogadhatatlan és érthetetlen a kijelölt miniszterelnök úr kijelentése alapján is, hogy a kormányprogram említést sem tesz a Magyar Állandó Értekezletről. Szeretném felhívni a kormányprogram alkotóinak a figyelmét, hogy a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttével vált intézményessé a legitim határon túli magyar szervezetek, a mindenkori magyar kormány és a Magyar Országgyűlés pártjai, így a szocialisták közötti párbeszéd is, amely lehetővé tette, hogy olyan korszakalkotó törvény szülessen, mint a 92 százalékban elfogadott státusztörvény. Mikor kívánják összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, ez érdekelne bennünket.

Úgyszintén elfogadhatatlan, hogy az Orbán-Nastase megállapodás felmondására irányuló szocialista kampánykijelentés továbbra is helyet kap a kormányprogramban. A kampány véget ért, még egyszer szeretném megismételni, egy felelős kormány nem lehet a kormányprogram összeállításakor a saját kampányának a foglya. Én elhiszem, hogy kínos lenne bevallani, hogy a választási célból elhangzott kijelentések - amikor 23 millió román munkavállalóval fenyegették az országot - valótlanok voltak, és nem is kérem, mert felesleges lenne ilyen magasra tenni a mércét, hogy határolódjanak el ezektől a szándékoktól, de azt talán érdemes lenne végiggondolni, hogy mi okoz nagyobb külpolitikai kárt az országnak. A realitás ugyanis az, hogy senki nem özönlötte el az országot, sőt a minap az Európai Parlament is üdvözölte a megállapodást, és a polgári Magyarország mellett a román kormány, az RMDSZ teljes spektruma, valamint az egész határon túli magyarság is a megállapodás fenntartását kívánja. Elgondolkodtató tehát, hogy mi jelent nagyobb kockázatot: fenntartani egy választási ígéretet, vagy pedig valamilyen módját megtalálni a visszavonulásnak. Mi nem kívánunk látványos visszavonulást.

Végül engedjenek meg egy szerény szemléletbeli észrevételt. Amennyire jó, hogy a kormányprogram nagyvonalúan bánik a határon túli magyaroknak szánt terjedelmi korlátokkal, annyira problematikus, hogy ez szinte kizárólag az egyoldalú magyarországi támogatásokra korlátozódik. Támogatásokra és segélyekre szükség van, szükség lesz, de a határon túli magyarok sorsa ma már nem elsősorban az anyaország támogatási, hanem sokkal inkább az együttműködési készségétől függ. Másképp mondva, a határokat átívelő magyar nemzeti újraegyesítés képességéről van szó, nem pedig a segélyezési politika kiterjesztéséről. A szomszédos országokban életerős és nagy tekintélynek örvendő magyar közösségek élnek, amelyekkel haszon együttműködni, ezért a támogatásokat egyre kevésbé kell és szabad karitatív segélynek tekinteni, egyre inkább úgy kell értelmezni, mint anyagi befektetést egy gyümölcsöző együttműködésben részt vevő partnerbe, a nemzetbe, a nemzet vérkeringésének az újraindításába.

A támogatás eszköz, a cél a magyar közösségek önszerveződésének a segítése, a cél az összmagyar együttműködés erősítése. Ez a státusztörvény lényege, ez teszi a törvényt mindannyiunk számára megtérülő befektetéssé, és ezért rendkívül fontos, hogy fenn tudjuk tartani a 92 százalékos magyar parlamenti konszenzust a státusztörvény mögött. Rajtunk nem fog múlni ennek a konszenzusnak a fenntartása, ugyanakkor a törvény koncepcionális módosítása nem fogadható el számunkra. Ragaszkodunk a magyar igazolványokhoz, szemben Kuncze Gábor vélekedésével, aki el szeretné távolítani a magyar koronát a magyar igazolványokról. Ragaszkodunk a státuszirodához, szemben Szent-Iványi István úr állításával, miszerint törölni kell az ajánló szervezeteket a törvényből. Ragaszkodunk a 20 ezer forintos oktatási támogatáshoz, ragaszkodunk a törvény gerincéhez, ragaszkodunk a törvény koncepcionális egységének a megőrzéséhez.

A kormánynak tehát sok változtatást kell eszközölnie, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormányprogram külpolitikai részén ahhoz, hogy helyreállhasson a külpolitikai konszenzus, de a helyzet nem reménytelen, mert ezek a változtatások - akár a gyakorlatban - nem kívánnak teljesíthetetlen erőfeszítést. Ha megvan a konszenzuskeresés szándéka a kormányban, akkor azt is javasoljuk, hogy a kormánypárti politikusok tartózkodjanak a leendő konszenzus szellemével ellentétes nyilatkozatoktól. Ha így tesznek akkor magától értetődően Kovács László úr fenyegető nyilatkozatára - hogy mit felejtenek el és mit nem felejtenek el Duray Miklósnak - úgy fogunk fátylat borítani, mint a beígért ároktemetés előtti utolsó félrelépések egyikére. Jóllehet, ne feledjük, ez a nyilatkozat azért szöges ellentétben állt azzal az állítással, hogy nem tesznek különbséget a határon túli magyarok különféle irányzatai között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Kormány! A külpolitikai kormányzattól jelenleg nem kérünk túl sokat, de kérjük, ezt tegyék meg a kedvünkért, a nemzet kedvéért és meglátják, nem fogják megbánni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu