RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előző vezérszónok hozzászólásában két külön törvénytervezet összekeveredett, én próbálok ennél a törvénytervezetnél maradni.

Tudjuk, hogy a kormány teljes gőzzel dolgozik, halljuk a fűrészelés hangját, repülnek a forgácsok, csak az a gond, hogy itt nem egy szerszámos doboz készül az apukának, nem is egy alumínium hamutartó, hanem egy közoktatási törvénymódosítás áll előttünk, amellyel a nemzet jövője alakul és formálódik.

(18.10)

Ez a törvénytervezet azonban, ami előttünk van, kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot, átláthatatlanságot és átjárhatatlanságot okoz a magyar közoktatásban.

Ezzel a tervezettel a legnagyobb baj az, tisztelt képviselőtársaim, hogy hihetetlenül álszent és farizeus. Az SZDSZ vezette MSZP-kormány vizet prédikál és közben bort iszik. Magyar Bálint folyamatosan azt hangoztatja, hogy be akarja vonni a szakmát a különböző törvénytervezetek kidolgozásába. Mit gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, hány szakmai szervezettel egyeztettek a törvénytervezet benyújtása előtt? Vagy kikérték-e a közoktatási szakszervezetek véleményét? (Horn Gábor: Kikérték!) A benyújtás előtt, mondom Horn Gábor képviselőtársamnak; utána már kikérték, de a bizottsági ülésen egyértelműen elhangzott, hogy előtte nem kérték ki. Kikérték-e a törvénytervezet benyújtása előtt az OKNT véleményét? (Horn Gábor: Kikérték!) Nem kérték ki a Köznevelési Tanács véleményét, csak utána kérték ki, a bizottsági ülés után.

Becsempésztek tehát elénk a nyári szünet kezdetén egy olyan törvénytervezetet, amely szétverheti a magyar iskolarendszert, amely növeli az esélykülönbségeket, és amely ismét ellehetetleníti a nyolcosztályos általános iskolákat, és gyakorlatilag megszünteti az átjárhatóságot.

Menjünk sorba, mert ezek valóban elég súlyos állítások. A törvénytervezet, ami előttünk fekszik, eltörli a kerettanterv kötelező jellegét. Magyar Bálint egyébként nagyon korrekten felvázolta, hogy ők hogyan gondolkodnak. Azt mondta, hogy az helyes és helyénvaló, hogy az iskolákban döntsék el, hogy mit tanítanak a gyermekeknek. Mi azt gondoljuk, hogy ez helytelen. Államilag nemcsak finanszírozni kell a közoktatást, hanem bizonyos kérdésekben állást is lehet foglalni, és pontosan ezt szolgálja a kerettanterv.

A kerettantervtől egyébként, tisztelt képviselőtársaim, eddig is el lehetett térni, de - és itt nem a miniszter egyszemélyes döntésén van a hangsúly - volt egy akkreditációs eljárás, és aki az akkreditációs eljáráson keresztülment, és azt mondta, hogy egy megfelelő színvonalú tantervet dolgozott ki, az minden esetben megkapta az engedélyt. Most ez szét van zúzva. Van egy hivatalos kerettanterv, de bárki ettől eltérhet, mindenki azt taníthat az iskolában, amit akar.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni a kérdést, hogy ez jó-e és mihez vezet, mire vezet. Nemzetközi és hazai felmérések egyaránt bizonyítják, hogy a magyar oktatás legnagyobb problémája ebben a pillanatban az, hogy borzasztóan nagyok az iskolák közötti különbségek, és ebből adódóan borzasztóan nagy az esélyegyenlőtlenség a magyar iskolarendszeren belül. Sajnos, ma egy gyermeknek a sorsa hatéves korában eldől akkor, amikor őt a szülei kézen fogják, és beíratják egy általános iskolába.

Ezt nem fogadhatjuk el, ebben egyébként konszenzus van, az MSZP programja is hangsúlyosan nagy teret szentelt az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének. Csak az a kérdés, hogy megfelelő megoldás van-e ebben a törvénytervezetben; megfelelő-e, ha ezután azt mondjuk, hogy a kerettanterv kötelező jellegét eltöröljük, az akkreditáció nem számít, minden iskola azt tanít, amit akar, és ettől várjuk azt, hogy az iskolák közötti különbségek csökkenni fognak. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, önök sem gondolhatják komolyan. Ez a törvénytervezet bizony ebben a formában azt szolgálja, hogy az iskolák közötti különbségek nemhogy nem csökkenni, hanem növekedni fognak az elkövetkező időszakban. Ha ezek növekednek, tisztelt képviselőtársaim, akkor az esélyegyenlőtlenségek is növekedni fognak.

Sosem kaptunk értelmes választ arra, hogy ettől a módosítástól miért fog csökkenni az esélyegyenlőtlenség Magyarországon. Hogyan fognak működni egyáltalán az országos mérések, hogyan lesznek a felvételik, mit fognak csinálni például a szerencsétlen tanárok a középiskolák első évfolyamában, amikor megérkeznek a gyerekek, akik persze mindenütt különböző iskolából érkeznek. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon súlyos gond.

Mindezen túl a beterjesztett törvénytervezet újraindítja a vitát az iskolaszerkezetet érintő kérdésekben. Az elmúlt négy év legnagyobb eredménye volt, hogy sikerült valamelyest stabilizálni a nyolcosztályos iskolaszerkezetet Magyarországon. Ha most alaposan elolvassák a törvénytervezetet, az azt tartalmazza, hogy iskolatípusokra különböző kerettanterv készülhet. Ez azt jelenti, hogy az a fajta szerkezet, ami most van, és amit erősíteni próbáltunk az elmúlt négy évben, a nyolcosztályos iskolára épülő iskolaszerkezet, az veszélybe kerül és gyengülni fog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világon sokféle iskolaszerkezet van - 8+4, 6+6, 4+8 -, de olyan nincs a világon, ahol mindez a sok forma egyszerre működik; és azt hiszem, hogy ez nagy gond. A szociáldemokrata értékeket valló skandináv országokban például 8-9 évig tartó egységes iskolarendszer működik, és az MSZP sokkal inkább ehhez áll közel, én azt gondolom, legalábbis az elmélet szerint, de az MSZP-SZDSZ-kormányzások során mindig a nyolcosztályos iskolarendszer szétbomlasztása és meggyengítése következik be. Azt hiszem, hogy önmagában ez a fajta bizonytalanság, ami az iskolaszerkezet kérdésében van, vezet el az iskolák nagyon nagy fokú szegregációjához, amit egyébként mindannyian bajnak látunk.

Mondjuk ki mindannyian, hogy gyerekellenes teret nyitni az iskolák parttalan különbözőségének, ez kizárólag annak a társadalmi elitnek kedvez, amely számára elérhető és megvásárolható a minőségi oktatás. Ez, még egyszer mondom, kizárólag egy szűk elit képviseletére képes törvénymódosító javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tanítási napok kérdése sem növeli a biztonságot az iskolákban. Ugyanis a kerettantervben 185 napra vonatkoztatva van meghatározva, hogy mit kell, mit kellene az iskolákban megtanítani. Ez a 185 nap kimarad a törvényből, egy-két helyen benne van még, de ezt ki lehet majd szedni onnan, tehát ez igazán nem gond. A gond az, hogy a tananyag megmarad, amit meg kellene tanítani, viszont a napok számával nem tudjuk, hogy mi lesz, az csökkenhet is. Abban mindannyian egyetértünk, ellenzéki, kormánypárti képviselőtársaim is úgy gondolják, hogy bizony a gyermekek napi terhelését csökkenteni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha csökkentjük a tanév hosszát, de megmarad a megtanítandó tananyag mennyisége, akkor a napi terhelés nem csökkenhet, hanem ha ugyanazt a tananyagot kevesebb tanítási nap alatt kell megtanítani, akkor bizony ez növekedni fog, kevesebb idő marad ismétlésre, gyakorlásra, és azt gondolom, hogy ezt mindannyian nagy gondnak látjuk.

A tanév hosszával való játékra az is teret kínál, hogy nem teljesen értelmezhető, legalábbis számomra nem, hogy mit jelent az, hogy június második hetének utolsó munkanapján. Nem tudom például, ha június 1-je vasárnapra esik, akkor az most június első hetének számít, vagy pedig az már június második hete.

Az Országos Köznevelési Tanácsról: elhangzott előttem szóló képviselőtársamtól, hogy az Országos Köznevelési Tanács a magyar közoktatásnak egy reprezentatív szervezete. Nos, tisztelt képviselőtársaim, az Országos Köznevelési Tanács egyáltalán nem reprezentatív szervezet, egyáltalán nem világos, hogy pontosan azok a civil, pedagógiával foglalkozó oktatási szervezetek hogyan, milyen mértékben, milyen súllyal rendelkeznek, milyen legitimitás, milyen társadalmi legitimitás áll mögöttük. Azt gondoljuk, hogy lehet növelni az Országos Köznevelési Tanács hatáskörét, csak akkor pontosítani kellene ezeket a szabályokat, és valójában meg kell nézni, hogy azok a szervezetek, amelyek oda delegálnak, pontosan mit és kiket is képviselnek.

Nagyon könnyen lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar közoktatás egyik nagyon súlyos, hangsúlyos részét kitevő nyolcosztályos általános iskolák lényegesen rosszabb képviselettel rendelkeznek az Országos Köznevelési Tanácsban, mint a lényegesen kisebb részt kitevő magániskolák. Jelenleg egyébként ma ez a helyzet. Erre azt mondani, hogy reprezentatív, ez szerintem mulatságos, és azt gondolom, hogy lehet ebben gondolkodni, csak pontosítani kell az Országos Köznevelési Tanács összetételét.

Azért is gondolom, hogy farizeus ez a magatartás, ami ebben a törvényben megfogalmazódik, mert ha, mondjuk, az Országos Köznevelési Tanácsnak az oktatási jogok miniszteri biztosára vonatkozó elképzeléseit megnézzük - amire Magyar Bálint miniszter úr többször hivatkozott -, akkor abban az szerepel, hogy az Országos Köznevelési Tanács nemcsak az oktatási jogok miniszteri biztosának személyére tesz javaslatot, hanem felmentésére is. Tisztelt képviselőtársaim, ha ezt az elképzelést Magyar Bálint egy kicsit is komolyan gondolta volna, akkor kikérte volna Aáry Tamás Lajos esetében a törvény elfogadása után a Köznevelési Tanács véleményét a jelenlegi miniszteri biztosról. Benne van, hogy úgy gondolja, hogy majd a felmentést is az ő hatáskörébe teszi, de azért mielőtt ez a törvény életbe lépett volna, ez előtt kirúgta az oktatási jogok miniszteri biztosát.

És még egy félreértést hadd oszlassak el: Magyarországon a közoktatást egyébként nem a közoktatási miniszter irányítja egy személyben, Magyarországon önkormányzati, egyházi, alapítványi oktatási intézmények vannak. És elég sok panasz érkezett be az Oktatási Minisztériumhoz gyermekjogok, szülői jogok sérelmével kapcsolatban.

(18.20)

Amikor mi az előző kormányzati ciklusban az oktatási jogok miniszteri - még egyszer hangsúlyozom: miniszteri - biztosát felállítottuk, ezt azért tettük, hogy legyen egy olyan szervezet, amelynek kizárólag az a feladata, hogy ezeket a panaszokat elbírálja. Ezt lehet erősíteni, de itt nem egy külön ombudsmani hivatalt hoztunk létre.

Lehet ebbe az irányba elmenni, de ebben az esetben, azt kell mondjam, szintén farizeus megoldásról van szó, mert, tisztelt képviselőtársaim, a törvényben benne van, hogy az oktatási miniszter biztosítja az oktatási jogok miniszteri biztosának teljes költségvetését, ő nevezi ki a munkatársakat. Akkor úgy érvelni a parlamentben, hogy megteremtjük az oktatási jogok miniszteri biztosának és az ő hivatalának teljes függetlenségét, azt hiszem, ez önmagában is komolytalannak tűnik.

Néhány szót a pedagógusok óraszámának csökkentésével kapcsolatban is kell szólni. Szimpatikus a javaslat az egyik oldalról, hogy a pedagógusok óraszáma csökken, de beszéljünk tisztán egymás között, hogy mi is volt óraszámügyben az idei évben. Nagyon egyszerű volt a helyzet, mert az idei évben azt mondtuk, hogy szeptembertől egyéni felzárkóztatás keretében tehetséggondozásra és felzárkóztatásra lehetett fordítani ezeket az óraszámokat; tehát azoknak a gyerekeknek a felzárkóztatására, akik az oktatási rendszerben valamilyen okok miatt lemaradtak. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt eltöröljük, akkor megint csak nem értem, hogyan fogunk az esélyegyenlőtlenség felszámolása érdekében előrelépni. Ez megint ellentétes azzal az elképzeléssel, amelyet önök fennen hirdetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék javaslata ezért az, hogy Magyar Bálint és az Oktatási Minisztérium ezt a tervezetet - fel kellene állítani ilyet a Házszabályban - sürgősséggel vonja vissza, mert azokkal a célokkal, célkitűzésekkel sincs összhangban, amelyeket ők maguknak megfogalmaznak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu