DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, világos a vita eddigi menetéből, amelyet - mielőtt még azt mondaná valaki, hogy éppen most jöttem be - végig figyelemmel kísértem, hogy két alapvető filozófia mentén történik itt a vita. A részletekben ilyen-olyan közelítések, távolodások lehetségesek, de itt alapjában véve a magyar falu jövőjéről van szó. Itt alapjában véve arról van szó, amiről itt a képviselőtársam az előbb beszélt, hogy hogyan is nézzen ki ez a falu. Legyenek az erős, nagy gazdaságok földbirtoktulajdonnal, és akik majd segítik azokat, akik a háztáji gazdaság nagyszerű mivoltát az ötvenes évekből visszamentik ide? Vagy a hetvenes évekből - hogy még közelebbi időpontot mondjak. Itt arról van szó, tisztelt Ház, hogy aki most megszerzi ezt a földbirtoktulajdont, az hosszú-hosszú időre annak a falunak egyfajta olyan irányítója, olyan gazdasági ereje lesz, aki hosszú távon valamilyen politikai lehetőségeket is rejt magában.

Mi azt mondjuk, hogy egy kiegyensúlyozott helyzetet kell teremteni. A családi gazdaságok hosszú-hosszú időn keresztül súlyos hátrányokat szenvedtek el, mert nem ők kapták azokat a nagyszerű kölcsönöket, amelyeket utóbb nem kellett visszafizetni, mert nem ők voltak azok, akik évente számíthattak arra, hogy majd a legkülönbözőbb költségvetési forrásokhoz jutnak, mert nem ők voltak azok, akik a kedvezményezettjei voltak hosszú-hosszú időn keresztül kormányok sorának. Most mi úgy gondoljuk, hogy ezt a különbözőséget ki kell egyenlíteni. És ezt követően magától értetődik - legalábbis az én számomra így van -, hogy nem szabad hátrányt szenvedniük azoknak a társas gazdálkodásoknak, amelyek szintén szerves részei kell, hogy legyenek a magyar agráriumnak. De ebben kellene megtalálni azt a helyes egyensúlyt, amitől e pillanatban nagyon-nagyon távol van ez az indítvány. Ezért nem támogatjuk. (Taps az ellenzék soraiból.)

Forrás: parlament.hu