DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számos felszólalás, aminek tanúi, hallgatói voltunk, igen tanulságos, már csak azért is, mert sok minden témáról volt szó: történelemről, politikáról, arról, hogy kormányzás és vizsgálódás. Igen, jól van ez így, és én ezt hallgattam volna, és bár két órával ezelőtt próbáltam jelentkezni, de végül rám került a sor.

Most már, annak hallatán, amit hallottam, engedtessék meg, hogy azzal kezdjem, mivel történelem volt itt, hogy történelemről tanúskodni - én vagyok itt ebben a Házban a legrégibb képviselő. 1945-ben ott ültem, a székben ült a házelnök Varga Béla és Kéthly Anna, és aztán - hogy mondjam tovább? - a forradalom, sőt már az előtt, 1944-ben voltam én ebben a parlamentben, a Gestapo börtönében, mert a Gestapo diákellenes mozgalom kapcsán lefogott, és ott tartottak. Aztán újra itt vagyok megint az Országgyűlésben.

Engedtessék meg, hogy ennek a témának a kapcsán, amit itt hallunk, mondjam azt, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy megmenekülnénk mindettől a lelkiismeret-vizsgálattól és -kereséstől, ha Medgyessy Péter miniszterelnök úr lemondana. Miért? Azért, mert olyan szerepben van, ami kontraverzális.

Tisztelt Ház! Ha engem ki tetszenek jelölni, hogy egy Kodály-kórusban énekeljek, le fogok mondani. Vagy ha azt mondják, hogy operáld meg, Horváth doktor, valakinek a szívét, nem fogom megoperálni, pedig négy doktorátusom van, de egyik se medicinából. Tehát az, hogy ki milyen szerepre vállalkozik és adódott, az nagyon érdekes dolog.

(0.20)

De miért van bármelyikünk predesztinálva arra a szerepre, hogy élete végéig azt csinálja, amiben van? Ezt a hercegek, bárók és grófok szokták, mert beleszülettek, és őket csak valamiféle különleges módon lehetett eltávolítani onnan.

Azt szeretném gondolni, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úr, látva azt, ami az országban történik, azt gondolja, hogy bár ő egy értékes ember, sok jó tulajdonsága van, de ha mérleget von ő maga, akkor annyi minden van a teher oldalon, összevetve azzal, ami az előny oldalon van, hogy jót tesz az ország közéletének, hírünknek a világban, ha átadja a helyét másnak. Van ebben az országban legalább száz, talán ezer ember, aki annyira képes miniszterelnök lenni, mint ő. Persze, ő egy nagyon tehetséges ember, de nincs monopóliuma a tehetségben és az elhivatottságban. Lehet, tisztelt Ház, hogy nem illik ilyet mondani, de úgy érzem, hogy az etika, a pragmatikus kormányzás nevében kell ezt mondanom.

Az, amit képviselőtársaim mondtak, különösen akik többször szóltak, Wiener, Répássy, Lezsák, Bőhm képviselő urak és mások, felelősséggel és jól - összeállnak azok az elemek. De mivé állnak össze? Tisztelt Ház! Azzá állnak össze, hogy tovább fogjuk vizsgálni a lelkiismeretünket és a társadalmat. És akkor olyanokat mondunk egymásnak, hogy a társadalom, a magyar nép érett vagy nem érett. Tessék elhinni, hogy a magyar nép nagyon érett! Az, hogy a közvélemény-kutatók mit jelentenek, nem szükségképpen megbízható mértéke ennek. Én tanúja voltam 1945-ben, amikor szovjet megszállás alatt a magyar nép választásokat tartott, 93 százalékban elment szavazni - tetszik hallani, 93 százalékban! - és abból 87 százaléka polgári életformára szavazott. Aztán jött a fordulat éve meg sok minden, a forradalom. A magyar nép tudja, mi történik. Nem jó az, ha úgy lebecsüljük, hogy mi vagyunk a tudomány, a bölcsesség és a jóság monopolistái.

Ha a miniszterelnök úr valóban szolgálatot kívánna tenni az országnak, az optimális szolgálatot, hiszen lehet félig jól szolgálni, háromnegyed részben is, akkor a békességcsináló szerepét igényelné. Úgy lenne ebben az országban békesség, ha valaki más lenne a miniszterelnök. Ebből rá semmi árnyék nem vetődik annál több, mint ami eddig van, sőt elképzelhető, én azt képzelem, hogy az az árnyék, amelyik most vetődik rá, az is elszáll, mert lényegtelenné válik, mert kiderül, hogy van még száz vagy háromszáz vagy háromezer olyan ember, aki az ügynöktörvény vagy a három per valamennyi révén valahogy megérintődik, és akkor annak a soknak egyike lesz Medgyessy Péter. Tehát nem lesz jobban kompromittált, nem lesz több árnyék, felhő rajta.

A rendkívül tehetséges Medgyessy Péter, aki a pénzügyeknek, a bankvilágnak olyan talentuma, előtte a világ, nagy dolgokat csinálhat a saját érdekében és az ország, a társadalom érdekében. Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Nem az a logikus és tisztességes dolog, hogy ott csináljuk a dolgunkat, ahol a legjobbak vagyunk? Gógl Árpád képviselő úr a maga orvostudományával nem fog elmenni olyan helyre, ami nem az orvostudomány területe. És így tovább, mindannyiunkat példának hozhatnánk. Szeretném, ha ezt látnánk Medgyessy Péter képviselő úr, miniszterelnök úr esetében. És akkor nem lesz szükség mindarra a komplikációra, hogy vizsgálóbizottságok, kik vizsgálnak, ki kvalifikált, bíró-e, vagy nem bíró és hogyan. Hölgyeim és Uraim! Egek ura, sose lehet abból vagy nagyon nehezen lehet abból megnyugtató megoldásokat kihozni.

A szimbólumok, tisztelt Ház, fontosak. Ne becsüljük le azt, hogy látja a világ önmagát, hogy látjuk mi magunkat, és hogy látja Medgyessy Péter önmagát és mások, akik őt szemlélik, jó barátai, jóakarói - én is jóakarója vagyok. De ha nem jó helyen vagyok... Ha azt kívánom, olyan helyen legyen, amire ő nem a legjobb, akkor a jóakaratom nem sokat ér, sőt negatívvá változik. Akkor túljutunk azon, tisztelt Ház, hogy a torzított történelemtudata ennek a népnek, ennek az országnak, ami ránk maradt '45 után - mert a Rákosi Mátyás- és a Kádár János-korabeli történelemtanítás nem kívánta, hogy az ország tudja, hogy milyen erényei és értékei vannak és bátorsága, bölcsessége.

Ilyen ködben kívánunk mi most további ködösítést végrehajtani és elfogadni? Tessék elhinni azt, hogy van arra lehetőség, hogy így gondolkozzunk a témáról.

Azt hiszem, a parlamenti procedúra nem teszi lehetővé, de még ha lehetővé tenné se terjesztenék be javaslatot, én inkább megosztom igen tisztelt képviselőtársaimmal, akik itt ülnek és akik figyelnek bennünket, ezt a gondolatot. Gondolkozzunk hangosan vagy magunkban, és lássuk, akik képesek vagyunk, akiknek ez a hajlandóságunk, hogy itt békességcsinálásról van szó, ennek az országnak arra van szüksége. Akkor lehet szó azokról az óriási feladatokról, amelyek előttünk vannak, a száznapos programról meg a négyévesről meg az európai integrációról, meg tizenöt év alatt felzárkózni Európához, mindenről... - de ha fékeket és kölöncöket akasztunk a nyakunkba vagy engedjük, hogy kölöncöket és koloncokat akasszanak a nyakunkba, akkor önmagunknak ártunk. Nem kívánjuk mi ezt!

Képviselőtársaim, engedtessék meg, hogy ne érezzem rosszul magam azért, hogy ezt mondtam, mert lehet, hogy majd valaki azt mondja, hogy miért kellett ennek a Horváth Jánosnak ezt kimondani, de nem tehettem, hogy ne mondjam ki, mert tessék elhinni, a szeretet, az őszinteség, a bölcsesség az, ami ezt mondatja. Néha nem kimondani valamit nagyobb bűn, mint kimondani.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu