RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Keller László talán elmagyarázhatná nekem, hogy hogyan vettünk el 1999-ben a nyugdíjasoktól 50 milliárd forintot, amikor a nyugdíjaknak a reálértéke növekedett 1998-hoz képest. Önök ezt szeretettel hangsúlyozzák, elmondják - a nyugdíjak 1999-ben növekedtek reálértéken.

A másik: örömmel hallottam azt a mondatot is önöktől, hogy olyan javaslatot, olyan adókedvezményre vonatkozó javaslatot még senki nem tudott tenni, amelyet mindenki igénybe tudott volna venni. Önök folyamatosan ezért bírálták a családi adókedvezményre vonatkozó elképzelésünket, és azt kell mondanom, hogy még egyszer van egy filozófiai különbség köztünk: mi nem segélyekben gondolkodunk, hanem azt gondoljuk, hogy a közteherviselésből másként kell kivenni annak a részét, nem kell ugyanannyi adót fizetnie annak, aki gyerekeket nevel. Önök ezt másként gondolják.

A sárga irigység-faktorra vonatkozó elképzelését illetően is a mondanivalóját örömmel hallottam Szabó Zoltánnak, ugyanis a Szocialista Párt pontosan ezt a sárga irigység-faktort próbálta az emberekben elültetni, például a minimálbér-emelés kapcsán, amikor volt pedagógusbér-emelés is, tizenegynéhány százalékos, de önök azt mondták, és ezt sulykolták a társadalomba, hogy ez micsoda probléma, mert a minimálbér-emeléssel utolérik a pedagógusokat és az egyéb közalkalmazottakat. És ez valóban igaz, képviselőtársaim, ugyanis a szociológiában régóta kimutatott tény, hogy mindenki, mondjuk úgy egyszerűen, hogy a szomszédokhoz képest éli meg a saját helyzetét, referenciacsoportokhoz viszonyítanak az emberek, és bizony, ilyen esetben pontosan erről van szó, erről szól a javaslat, hogy vannak olyan referenciacsoportok, akik ettől a javaslattól összességében, ha másokhoz viszonyítunk, nem jutnak kedvezőbb helyzetbe, de mivel más csoportok elmozdulnak, ezért ők a más csoportokhoz képest lejjebb csúszva fogják megélni az életüket, és az a gond, hogy ezek sajnos éppen a kis jövedelemmel gyereket nevelő családok.

Forrás: parlament.hu