DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen a késő délutáni órán, azt hiszem, most már meg kell próbálni összefogottnak lenni és amennyire lehet, rövidnek. Előrebocsátom, hogy az az írásbeli anyag, amit megkaptunk, a környezetvédelem területén - minő meglepetés, hogy erről fogok szólni - egy igen reális képet ad, kisebb-nagyobb tévedésektől eltekintve nem tartalmaz olyat, ami a valóságtól lényegileg térne el. Sajnálatos, hogy annál inkább azokban a felszólalásokban, amelyek itt elhangoztak - még a saját írásbeli anyagtól is függetlenítve önmagukat -, bizony helyenként nem a tényekről esett szó, hanem inkább folytatódott egyfajta olyan propaganda-hadjárat, amiből úgy tűnik, hogy a környezetvédelem sem maradhat ki.

Előre kell bocsátanom, azt hiszem, mindenki számára világos, hogy ez az ágazat is csak akkor jut megfelelő költségvetési forrásokhoz, ha a gazdaság ésszerűen, fenntartható módon képes fejlődni, és megítélésem szerint a 2001. évi költségvetés esetében még ez történt. Ezért nézzük a számokat is! Hiszen oly sokszor arról esik szó, hogy a polgári kormány időszakában a költségvetés olyan mértékben volt mostohagyermek, hogy nem jutott megfelelő költségvetési forrásokhoz. A 2001. évben az összes tárcánál elosztottan, valószínűleg így lesz a jövőben is, 152 milliárd forint jelent meg költségvetési célokra, a tárcának 53 milliárd forintos költségvetése volt, és 29,5 milliárd forint volt az, ami az úgynevezett KAC-alapban jelent meg. Ez összességében, ha jól adtam össze, mintegy 234 milliárd forint. Érdeklődéssel várom, hogy majd ha elkészül egyszer az újabb költségvetés, akkor ebben a környezetvédelem milyen nagyságrenddel szerepel.

Akkor most próbáljuk végigtekinteni a 2001. évet! Az első rangú feladat az ágazatban az volt, hogy az acquis-nak megfelelően a 2001. évben a ténylegesen meglévő és 1996-tól húzódó lemaradást a jogharmonizáció területén, az intézményfejlesztés területén részben behozzuk, az intézményfejlesztés területén pedig elindítsuk, hiszen az, hogy ezen a területen eleget tudjunk tenni a követelményeknek, attól tartok, hogy a következő ciklusnak is egy hosszabb távú feladata. Nos, nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésre álló források bizonyos prioritások meghatározását teszik szükségessé. Meg kellett tudni határozni, hogy azon túlmenőleg, hogy 2001 nyarára - azt hiszem, minden várakozással ellentétben - sikerült a fejezetlezárás a brüsszeli csatlakozási tárgyalásokon, ebben nagyon nagy szerepe volt azoknak a munkatársaknak, akiknek reményeim szerint ez idő szerint is biztos és megfelelő helye van a tárcánál, és remélem, hogy hosszabb távon is ott tudnak dolgozni, akik, azt kell mondanom, erejük megfeszítésével pótolták mindazt, ami évek alatti lemaradásként jelentkezett. Egy bizonyos, eljutott a tárca egy olyan helyzetbe, ahonnan már építkezni lehetett.

Mindenekelőtt meg kellett határoznunk, hogy mit kívánunk tenni a levegőtisztaság érdekében, a hulladékgazdálkodás területén, a szennyvízelvezetés és -kezelés területén, milyen elképzeléseink vannak a fejlesztésekben, és mindenekelőtt hogyan kívánjuk hasznosítani azt a meglehetősen csekély összegű - mert ez valóban csekély összegű - KAC-támogatási részt, amely a maga 29 milliárd forintjával - ha ezt összevetjük más tárcáknál megjelenő fejlesztési lehetőségekkel, akkor ez egy igen szerény összeg -, nos, hogy ezekhez képest hogyan lehet ezt a legjobban hasznosítani.

Azt gondolom, amikor arról esik szó, hogy nem történt előrelépés, akkor legjobb, ha a számadatokat próbáljuk szembesíteni tényszerűen az állításokkal. 8600 kilométer szennyvízelvezető csatorna épült meg, 5900 kilométer hosszúságú szennyvízcsatorna tekintetében pedig az építkezés megkezdődött, és az ehhez szükséges teljes támogatási összeg rendelkezésre állt. Azt gondolom, ez nem elhanyagolható, ez egy igen komoly rész. Majd kíváncsi vagyok, hogy a kormányígéret, mely szerint 2006-ig minden háztartás kétharmadához a szennyvízelvezetés megtörténik, milyen arányban valósul meg. Érdeklődéssel figyeljük majd ezt, mert úgy gondolom, hogy az előzetes számítások szerint, remélem, hogy jól számoltuk, ez mintegy 180 milliárd forintnyi időarányos beruházást kívánna. Kíváncsi vagyok, erre a források meg fognak-e jelenni; remélem, hogy igen.

Azt gondolom tehát, hogy itt előrelépés volt, de amit én fontosnak tartok - és talán néhányan marginálisnak gondolják -, változtatást eszközöltünk a 2001. év második felében abban a korábbi, teljesen elhibázott gyakorlatban, amely a szennyvíz körbevezetésében jelent meg, és ami óriási többletköltségeket jelentett. Ez azt jelentette, hogy gesztor igénybevételével, egy település gesztorkénti jelentkezésével a települések sora jelent meg, akik közösen pályáztak, a szennyvizet pedig időnként több tíz kilométer távolságokra vezetgették körbe. Ez egy teljesen rossz, korábban kialakult gyakorlat. Megkíséreltük ezért, hogy a természet közeli szennyvíztisztítások lehetőségét produkáljuk és biztosítsuk azokon a településeken, ahol ezt lehet, a 2000 lakos alatti településeknél.

Ma már azt kell mondanom, hogy miután a támogatási rendszeren belül is külön támogatást biztosítottunk erre a célra, megindultak ezek az építkezések, reményem szerint ezt a jövőben támogatni fogja az új kormány is. Ami azt illeti, a feladat itt óriási, hiszen 2008-ig az érzékeny területeken meg kell tudni valósítani a szennyvízelvezetést, 2015-ig pedig meg kell tudni valósítani a 2000-es lélekszámot meghaladó nagyságú településeknél a szennyvízelvezetést. Ez mintegy ezermilliárd nagyságrendű forintberuházást igényel. Nem kis feladat ez, meggyőződésem szerint ehhez közös erőfeszítések kellenek.

(16.50)

Hulladékgazdálkodás: a hulladékgazdálkodás területén történt egy olyan előrelépés, amelyről ritkán beszélünk: Phare-segítséggel, de végre föl tudtuk mérni 2001-ben, hogy hány település, mekkora nagyságrendet jelent majd a költségvetésben az a rész, ahol ma minden műszaki védettség nélkül léteznek lerakók, mondjuk meg őszintén, szeméttelepek, olyanok, amelyek közvetlenül szennyezik a környezetet.

Nos, erre tartalmaz az írásbeli előterjesztés is adatokat - nyugodtan merem mondani, hogy ezek nem végleges adatok -: a 2300, felmérés alá vont településből a mi méréseink szerint mindössze 75 volt olyan, amely tényleg megfelel az előírásoknak és a megfelelő szabványoknak, amiből az következik, hogy az itteni feladat hihetetlen nagy. Az önkormányzatoknak fel kell készülni arra, hogy nyilvánvalóan központi költségvetési támogatással, másként ennek a feladatnak nem tudnak eleget tenni, a rekultiváció kötelezően meg kell történjen 2008-ig - hatalmas feladat. Reményeim szerint ehhez szintén megfelelő források fognak megjelenni.

Azt gondolom, hogy a támogatási részről kell nagyon röviden még szólnom, hiszen ezt érte a legtöbb támadás az eltelt időszakban. Ezzel egyébként foglalkozott az ÁSZ-jelentés is most is és éveken keresztül minden évben. Ki kell jelentenem, hogy 2001-ben nézetem szerint egy nagyon nagy előrelépés történt, új KAC-rendeletet hoztunk létre, új utasítást hoztunk létre, megszüntettük azt az intézményt, a KÖFI-t, amely bankszerű tevékenységet kívánt volna a végezni korábban minden felkészítés nélkül, és mindezen feladatokat átcsoportosítottuk olyan módon, hogy az egész eljárás átláthatóbb, világosabb, tisztább legyen.

Amit az ÁSZ kifogásol, az jogos, ez az ellenőrzéseknek az elmaradása jelentős részben, ezért az év végén a Magyar Államkincstárral kötöttünk szerződést, úgy gondolom, hogy ők kellően felkészültek, a pénzügyi rész lebonyolítását teljes egészében magukra vállalták, és ennek megfelelően a teljesítés ellenőrzését is, azt gondolom, hogy ez egy nagy előrelépés.

De végezetül szíves figyelmükbe ajánlanám azt, hogy ez mit sem fog érni a következőkben, ha nem alakul ki egy olyan egységes támogatási rendszer, amely magában foglalja nemcsak ezt a viszonylag kis összegű KAC-ot, hanem a cél-, címzett és a VICE-támogatást is, mert a jelenlegi átfedések valóban számos olyan lehetőséget biztosítanak, amelyet jóhiszemű önkormányzatok a saját településük érdekében bizony-bizony igyekeznek kihasználni. Résen kell lenni, hogy ezeket el lehessen hárítani, de azt gondolom, hogy nem résen kell lenni a jövőben, hanem magát a rendszert kell úgy megváltoztatni, hogy az egységes rendszer a jövőben ezeket kizárja.

Nem tudtam szólni a természetvédelemről, pedig ott volt talán a legnagyobb előrelépés, új forrásokat biztosítottunk, új nemzeti parkot hoztunk létre 2001-ben, amire, azt hiszem, mindannyian büszkék lehetünk, a világörökség része a Hortobágy, a világörökség része lett a Fertő-Hanság és a Tokaj, és úgy gondolom, hogy ezen az úton kell a természetvédelem területén a jövőben is haladni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu