ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. (Keller László felé:) Elnézést, államtitkár urat kellett volna az előbb mondanom, de annyira ismerjük egymást, hogy… (Keller László: Semmi baj.) Megközelítés kérdése. Olyan nagy távolság az általunk mondottakban nincsen. Ha magát a szolgáltatóipart vagy bármelyik, ’90 óta privatizálásra került szektort nézzük, ára alatt lett értékesítve. Azt hiszem, ezt a képviselő úr is nagyon jól tudja. Ezt mondom azért is, mert a gázszolgáltatás esetében most utólag, a kormányzati költségvetésből kell az önkormányzatokat kielégíteni, mert ha az akkori valós értékén lett volna értékesítve a gázszolgáltatás, akkor más lenne a helyzet.

Ezt én úgy próbálom megközelíteni, hogy a magyar valóság kissé más: kényszervállalkozások. Soha nem került akkora tőkejuttatás a hazai vállalkozás kezébe, hogy meg tudott volna erősödni. Tehát ha effektíve munkával maga a kormányzat vagy a törvényalkotás nem tudja őket serkenteni vagy segíteni, akkor versenyképtelenné válnak az Unión belül.

(16.20)

Ezt határozottan tudom én is, hosszú időt töltöttem külföldön munkavállalással, tehát ismerem a magyar vállalkozási szektornak azon részét, amelyik tőkehiánnyal küszködve próbál megfelelni a külföldi versenytárgyalásokon.

Megint más az, hogy a Széchenyi-tervben voltak bizonyos eltérések, amit ön most mint államtitkár felvet. Tanulási időszakát éltük a Széchenyi-tervnek is, de ha csak ilyen szinten tudunk a hazai vállalkozásnak tőkét juttatni, akkor az nagyon kevés. Az uniós csatlakozás 2004-ben be fog következni. Közel százezer vagy egymillió hazai vállalkozásnak kell valamilyen úton-módon megfelelnie az uniós követelményeknek. Felteszem magamban a kérdést és az államtitkár úrnak is, hogy a mai ismeretei szerint körülbelül hány fog megfelelni ennek.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu