ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Örülök annak, hogy az államtitkár asszony is itt van, hiszen az egészség, megelőzés szociális területen is nagyon fontos kérdés. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai fiatalok egészségi állapota körülbelül milyen, és ennek szociális vonzata is lesz később. Molnár képviselőtársamat nem bántani akarom. A legszegényebb időszakban is ebben az országban sportlétesítményeket építettek. A legszegényebb időszakban is, a háború után is! Hiszen amikor a magyar Himnusz egy olimpián elhangzik, nagyon sokan elkönnyezzük magunkat.

Mondok egy eklatáns példát, amikor demagógiával próbálunk bizonyos kérdéseket megmagyarázni. Az egyik megyei sportújságíró úgy írt - én mint gyakorló polgármester… -, hogy a város sajnos keveset ad a röplabda szakosztálynak, NB-I-es női röplabda szakosztálynak. Egy dolgot azonban az újságíró elfelejt: annak idején abban a megyében volt 11 női röplabda szakosztály, ma már csak az az egyetlenegy van. Ma már nem létezik az a rendszer, hogy odaszólok mint párttitkár a gazdasági társaságnak, hogy tegyetek már oda ötmillió forint sporttámogatást. A rendszer nem így épül fel. A sportot támogatni kell. Tizenkét év alatt egy olyan egészséges rendszer nem tudott kialakulni, ami a magyar sport múltját, hagyományát megőrizné. Ebben a rohanó társadalomban, amikor a fiatalság számítógép előtt ül, diszkóba jár, sportlétesítményeink mennek tönkre, akkor - én azt mondom - a sport, vagyis a megelőzés, főleg a fiatal korosztály tekintetében, óriási nagy kérdés.

Ha nem építünk létesítményeket, nincs mögötte megfelelő támogatási rendszer, akkor a társadalom még betegebb lesz; pszichésen is betegebb lesz és fizikálisan is betegebb lesz. Tehát azért mondom, ha a legszegényebb időszakban is tudtak sportlétesítményeket építeni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor ennek a társadalomnak el kell fogadnia azt, hogy az egészséges társadalom, egészséges lélek sportlétesítmények nélkül nem tud létrejönni.

Forrás: parlament.hu