KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban, amit Ékes képviselő úr felvetett, úgy gondolom, nincs nézetkülönbség köztünk. Tehát megerősítettem az előző kétpercesben is, hogy szükséges erősíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat.

De Fónagy képviselő úrnak a megszólalására: sokat vitatkoztunk azon, hogy vajon a közbeszerzési törvény megkerülése ténylegesen törvényes vagy törvénytelen. Ezen most már nincs értelme vitázni, és igazából nem is ez a kérdés, képviselő úr.

Azt elfogadom, hogy a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül megteremtették a lehetőségét annak, hogy úgymond, törvényesen kerüljék ki a pályáztatási rendszert. Az igazi kérdés az, hogy vajon Magyarországon minden vállalkozónak, aki úgy gondolta 2000-ben, hogy ő autópálya-építést szeretne hosszú távon megvalósítani, minden vállalkozónak megadták-e az esélyt arra, hogy ő ebbe a körbe bekerüljön. Vannak olyan magyar vállalkozók is, akik nem a nulláról indultak, hanem útépítésekben már részt vettek, tehát bizonyos gépparkkal már rendelkeztek. Ezek a vállalkozók jutottak-e önök szerint esélyhez? (Dr. Fónagy János: Igen!)

Ha erre őszintén válaszolnak, akkor csak az lehet a válasz, hogy nem, mert ők nem tudtak fővállalkozóivá válni ennek az autópálya-építésnek, mert csak az tudott fővállalkozó lenni, akit a miniszterelnök vagy önök kijelöltek. Másnak esélye sem teremtődött arra, mert nem hirdették meg a gépekhez való hozzájutást, nem hirdették meg a fővállalkozói szerződést, hanem önök kijelölték. Ugyanolyan eséllyel, mint ahogy, mondjuk, a Vegyépszer elindult ezen a pályán, még nagyon sok magyar vállalkozó el tudott volna indulni.

Vagy megvolt-e mindenkinek arra az esélye, hogy ugyanolyan fejlődési pályára lépjen, mint amilyen fejlődési pályára lépett a felcsúti jegyző, aki kapcsolatban volt Orbán Viktorral? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem volt meg ez a lehetősége, miniszter úr, és én ezt kifogásolom leginkább!

Forrás: parlament.hu