KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy azt a vezérszónoklatok elmondása után jeleztem, mivel megítélésem szerint különös jelentősége van a vezérszónoklatoknak, Varga Mihály volt pénzügyminiszter úr, képviselő úr megszólalására egy hosszabb hozzászólásban kívánok reagálni, és természetesen ennek keretén belül világos lesz a véleményem is a zárszámadással kapcsolatban.

Varga Mihály a vezérszónoklatában hosszan beszélt a világgazdaság tavalyi fejlődéséről. Azt mondtam egy kétperces megszólalásban, hogy ezt kis magyarázkodásnak érzem, és nem véletlenül mondtam ezt, hiszen ha megnézzük a gazdasági növekedést, és nemcsak a 2001-est, mert a zárszámadás melléklete tartalmazza visszamenőlegesen ’99-re is a gazdasági növekedést, akkor bizony azt látjuk, hogy ’99-ben 4,2 százalék, 2000-ben 5,2 és 3,8 százalékos gazdasági növekedés 2001-ben. Ez bizony azt jelenti, hogy a polgári kormány által beígért 7 százalékos gazdasági növekedés egyetlenegy esztendőben sem valósult meg, és különösen alacsony lett 2001-ben, amiről nekem az a véleményem, és erről nem beszélt a képviselő úr, hogy bizony nemcsak a világgazdasági fejlődésnek tudható be az, hogy a magyar gazdaságpolitika csak úgy tudott reagálni a kedvezőtlen külső folyamatokra, hogy a gazdasági növekedés mértéke tavaly 3,8 százalék lett.

Két dolgot szeretnék szóba hozni; egyrészt ha a beruházási ráták kedvezően alakultak volna a korábbi években - tudjuk, hogy ez ’98-at követően meglehetősen kedvezőtlenül alakult -, akkor elképzelhető, hogy egy fejlettebb, egy állóeszközparkban gazdagabb nemzetgazdaság hatásosabban tudott volna a külső feltételekre reagálni. A másik pedig, amit szeretnék mondani, hogy a sáv kiszélesítéséről beszélt képviselő úr, de úgy gondolom, hogy egy kedvező gazdasági környezetben végrehajtott irányváltás talán 2001-ben még hatásosabb lehetett volna a gazdasági fejlődést illetően.

Ami az inflációt illeti, erről is nagyon kedvező megközelítésben szólt a volt pénzügyminiszter úr, ugyanakkor ha megnézzük azt, hogy 1999-ben 10 százalék, 2000-ben 9,8 százalék és 2001-ben 9,2 százalék, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy három éven keresztül tulajdonképpen stagnált 10 százalék körül az infláció. Azt mondom, hogy ezt nem lehet erényként itt eladni az Országgyűlésben és a társadalom előtt, és nem lehet azt mondani, hogy milyen nagy utat tettek meg 1998-hoz képest 2001-ben, amikor a ’98-as inflációs mértéket mondta be a volt miniszter úr. Ő azt mondta, hogy egy tudatos, célirányos gazdaságpolitika folyt, én meg azt mondom, hogy tudatosan alátervezett, ahogy arra több képviselőtársam is utalt, költségvetés megvalósításával állunk most szemben.

A magyarázkodások után következett a sikerpropaganda, amire aztán később több fideszes képviselő is rátett még, autópálya-építés - nem akarom túlságosan sorolni -, sportcsarnok, fel is mutatta az exminiszter úr azt a propagandaanyagot, amely ma került a sajtóban elhelyezésre.

(17.00)

És nem beszélt arról, hogy mibe kerül ez a magyar adófizetőknek; nem beszélt arról, hogy 2002-ben, még a választások előtt olyan döntést hoztak, vagy azt megelőzően, 2001-ben is, ami azt jelenti, hogy 34 milliárd forintos kezességvállalás, miközben végig azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy ez egy nagyon előnyös beruházás, amit tulajdonképpen a magánszféra finanszíroz - de végső soron az adófizetők fogják ezt megfizetni. Arról már nem esett szó, hogy végül is az a nagyszerű aréna, aminek közeledünk az átadásához, az az adófizetőknek mennyi pénzébe került, és vajon abból a pénzből, amibe ez bele fog kerülni, hány egészségügyi intézménynek a beruházását lehetett volna megvalósítani.

A Széchenyi-tervről és a Széchenyi pluszról szintén mint sikertörténetről beszéltek - ennek a cáfolatáról mi elég sokat beszéltünk itt a mai vitában. Csak annyit a Széchenyi-tervről, hogy nagyon sokszor itt az elmúlt év során, 2001-ben többször felmerült az, hogy például mi van az agrárgazdasággal - nem része a Széchenyi-tervnek az agrárgazdaság. Beszéltünk arról, hogy mi van az egészségfejlesztéssel - nem része a Széchenyi-tervnek. Nagyon sok minden nem volt része ennek a Széchenyi-tervnek. Őszintén meg kell mondani, hogy tulajdonképpen a Széchenyi-terv nem volt más, mint hat alprogramnak a pályázati kiírása összecsomagolva és Széchenyi fényképével ellátva. És ha megnézzük, hogy milyen forrásokat rendeltek hozzá, akkor bizony elég siralmas a végeredmény, és ahogy elbírálták az egész Széchenyi-tervet, az pedig még inkább siralmas.

Az Állami Számvevőszék elnöke elmondta, hogy tulajdonképpen csak szabályszerűségi vizsgálatot végeztek. A helyszíni vizsgálatok jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a következőkben a hatékonyság és a célszerűség is a vizsgálat tárgyát képezze, és a zárszámadási vizsgálatok elég jó támpontot adnak arra, hogy hol kell vizsgálódni. Nos, én azt mondom, hogy nyilván majd az ÁSZ is elolvassa a jegyzőkönyvet, a mai ülésnek a jegyzőkönyvét, és ezért talán nem haszontalan azt mondani, hogy milyen területen célszerű megnézni azt, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, mondjuk, 2001-ben vagy azt megelőzően.

Mondjuk, nézzék meg a lakástámogatások rendszerét! Nagyon figyelemreméltó, hogy 2001-ben sem tudták felhasználni azokat az előirányzatokat, amelyeket a költségvetés elfogadott. Azt már tudjuk, hogy sem ’98-ban, sem ’99-ben, sem 2000-ben nem használták fel a lakástámogatási előirányzatnak közel 30 százalékát. Most megnéztem a táblázatot, a lakástámogatások táblázatát, és kiderült az, hogy ha a tiszai árvízkárosultak miatti nincs szükségszerű kifizetése a költségvetésnek, akkor megint csak ott tartana az előző kormányzat az elszámolásnál, hogy az előirányzatnak majdnem a 30 százalékát nem használták fel, mert csak azzal lett teljesítve, vagy még azzal sem lett teljesítve a 2001-es előirányzat, hiszen közel 7 milliárd forint… - nem, azzal teljesítve lett. Tehát csak a tiszai árvízkárosultaknak épített lakások miatt teljesült az az előirányzat, amit lakásépítésre irányzott elő a 2001-es költségvetés.

De ebben van egy döbbenetes sor, és erre fölhívom a figyelmet: 2000-ben 24 milliárd forintot fordítottak lakásépítési kedvezményre; ugyanez a szám 2001-ben ténylegesen 21 milliárd forint. Tehát akkor fölteszem a nagy kérdést, hogy miközben a lakásépítés kiemelt sikertörténetét mondta el itt a hozzászólásában nagyon sok fideszes képviselő, akkor hogy van az, hogy éppen a legrászorultabbak, a nehéz helyzetben lévők támogatásának az előirányzata csökkent több milliárd forinttal 2000-hez képest. Én úgy gondolom, hogy célszerű erre a területre is figyelmet fordítani.

Amit megítélésem szerint az elkövetkezendő időszakban vizsgálnia kellene az Állami Számvevőszéknek hatékonysági és célszerűségi szempontból is, az, úgy gondolom, a kezességvállalások rendszere. Nagyon érdekes, hogy milyen számadatokat kapunk. Addig, ameddig ’98-ban az egyedi kezességvállalások összege 30 milliárd forint volt, az 2001-ben 135 milliárd forint, és az állam viszontgaranciáinak az összege ’98-hoz képest, amikor 243 milliárd forint volt, 2001-ben 675 milliárd forintot tesz ki. Tehát úgy gondolom, ezek a számok is azt mutatják, hogy itt nemcsak lehetőségeket szalasztott el az előző kormányzat 2001-ben - ahogy arra Molnár képviselőtársam utalt -, hanem nagyon komoly örökséget és nagyon nehéz örökséget hagyott 2002-re és az azt követő évekre.

Természetesen mindezekkel együtt a zárszámadást a magam részéről is támogatom.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu