DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Számítottam arra, hogy akinek az inge, az egyből magára is veszi. Nem is csodálkozom az államtitkár úron, hogy egyből rápasszolt az ing - többek között - valószínűleg.

Kérem szépen, azokról az ügyvédekről beszélek, mondjuk, Horváth Jenő úrról, aki jelenleg is magas rangú ügyvédi vezető, aki ’58-ban már a tagja és tisztségviselője volt az Ügyvédi Kamarának, és Mansfeld Pétert még csak később akasztották fel. Nem kellett volna az akkori ügyvédeknek szót emelni? Kollaboráltak? Tíz éven keresztül a vészkorszakban kiszolgálták a Kádár-diktatúrát és az ávót? Ezekről az ügyvédekről van szó! Őket kell átvilágítani, mert ott maradtak a helyükön, vezették a munkaközösségeket, és irányították a kamarákat. Külön törvényt is említettem az ügyvédségről, ami egyszerűen annyira elfogadhatatlan, és a joghoz annyira semmi köze nem volt; annak a zárt pályának volt értelme. Azt hiszem, a hozzászólásomban arról beszéltem, ami a törvényjavaslat, a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról.

Az ügyvédekben megvan a közbizalom, mert meg is érdemlik. De nem mindegyikük, és azokat szeretnénk, ha kiszűrnék maguk közül, akik a Kádár-rendszert és előtte a kommunista diktatúrát kiszolgálták, és azzal együttműködtek. Elmondtam önöknek, azt hiszem, ezt nem vitathatják, hogy háromszereplős volt az a csodálatos tárgyalás: középen a bíró, a bíróság meg a népi ülnökök, jobbra az ügyész, és balra a szerencsétlen alperes vagy felperes, illetve szemközt elővezetve a vádlott, mellette az ügyvéd, aki néha kevesellte a kiszabott büntetést. Azt hiszem, hogy ez tény. Kérem szépen, meg kell tisztulnia a közéletnek. Az ügyvédség a közélet része, igen fontos, tekintélyes társadalmi réteg. Ők kérik, hogy végre valami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) új szél fújdogáljon a kamarák táján.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu