DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engem elbűvölt ez a vita, amit eddig hallottunk, beleértve a kétpercezéseket is. A nyár vége felé még kattogtak a számológépek a minisztériumokban (Tállai András: Géppuskák.), a kormány számolgatta, hogy mely adók lesznek a legalkalmasabbak arra, hogy az országnak jó legyen. Tehát a törvények még nem készültek el, de a Fidesz jeles és igen kiváló képviselői már teleharsogták a sajtót, hogy kérem szépen, a kormány megszegte a szavát, szörnyűség, ami történik, csalás, ahogy Lasztovicza Jenő képviselő úr fogalmazott, kész átverés show (Dr. Vitányi István: Így is van!) - mondom, a törvény még nem volt kész, de a Fidesz már készen volt az ítéletével.

Most, amikor megjelent a törvény, és kiderült, hogy ezek az állítások tévesek, kiderült, hogy a kormány tartja a szavát (Felzúdulás és derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Te sem hiszed!), kiderült, hogy az adóra vonatkozó törvényjavaslatok jók, a Fidesz bajba került. A Fidesz bajba került. (Révész Máriusz: Hol a18 százalék?) Ugye, el tudom képzelni, hogy el sem olvasta a törvényeket, mert az a legegyszerűbb, mert akkor könnyű kitartani a korábbi állítások mellett. De ha elolvasták a törvényeket, és ezekre jutottak, kérném szépen, akkor azt hiszem, olvasószemüveget fogok javasolni a képviselőtársaimnak. (Révész Máriusz: Hol a 18 százalék?)

Ennek előrebocsátása mellett szeretnék egy önkritikus megjegyzést is tenni. Számos ellenzéki képviselő mondta, hogy kevés idő volt arra, hogy a törvényeket áttanulmányozzák. Lehetséges, hogy ez igaz, és én nem szeretnék az előző időszakkal takarózni. Az előző időszakban kétségkívül rendkívül kevés időt hagytak arra, hogy a képviselők felkészüljenek az adótörvények megvitatására. Nekünk nem kell ezt a gyakorlatot követnünk, hanem a jövőben arra fogjuk felkérni a kormányt, hogy időben terjessze elő a törvényjavaslatot, annál is inkább, mert hiszünk ezekben a törvényjavaslatokban (Varga Mihály: Csak mi nem hiszünk az SZDSZ-nek! Hol a 18 százalék?), ezért az ellenzék csak nyugodtan bírálja, mi nagy örömmel védjük meg a jövőben is.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek az előrebocsátása mellett engedjék meg, hogy néhány egyszerű liberális igazságot osszak meg önökkel. Az első ilyen liberális igazság, amellyel kapcsolatban nekem meggyőződésem, hogy nemcsak azok értenek egyet ezzel, akik ránk szavaztak, hanem nagyon sok MSZP-s és fideszes szavazó is ezzel egyetért, úgy hangzik, hogy mind az állampolgár, mind pedig a vállalkozó jobban el tudja dönteni, hogy mire költse a pénzt, mint az állam. Ha több pénz marad az embereknél, ha több pénz marad a vállalkozóknál, akkor egyrészt a munka hatékonyabbá válik, másrészt a vállalkozók és az emberek szabadabbá válnak. Éppen ezért a szabadság pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége, ahogy a képviselő úr helyesen mutatja, az adócsökkentés pártja. Mi ezt hirdettük a kampányban (Moraj a Fidesz soraiban. - Varga Mihály: Hol van?! - Révész Máriusz: Hol van? Lenyúlták!), nagyon sokan ezért szavaztak ránk. Annak a fideszes képviselő úrnak, aki bekiabálja, hogy hol van, az a válaszom, hogy ott van az adótörvényben, csak tessék elolvasni. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na nehogy már!)

Szeretném azért hozzátenni, és Kuncze Gábor frakcióvezető úr kitért erre a beszédében, hogy nem vagyunk elégedettek az adócsökkentés mértékével, mert többet szeretnénk elérni, kétségkívül jóval többet. De azért engem ez meglep, hogy annak a pártnak a képviselői, akik négy év alatt egyszer sem csökkentettek adót, kizárólag emelték az adót, négy éven keresztül lett volna meg erre a módjuk kedvező gazdasági körülmények közepette, most négy hónap kormányzás után azt kérik számon, hogy miért nem vagyunk a ciklus végén... - amit a ciklus végére ígértünk. Tisztelt képviselő hölgyek, tisztelt képviselő urak, szeretnénk nagyobb adócsökkentést elérni, reméljük, hogy már ebben az évben is sikerülni fog, de ha nem, akkor a következő évben újabb és újabb adócsökkentést szeretnénk és fogunk is elérni, mert a Szabad Demokraták Szövetségét egyebek mellett az vitte be ebbe a kormányba, hogy ebben az országban az igen magas adómérték csökkenjék a jövőben.

(15.10)

A másik egyszerű liberális igazság, amelyet szeretnék önökkel megosztani: az adó nem büntetés, hanem a társadalmi szolidaritás eszköze, és az államnak az a feladata, hogy azokat, akik önhibájukon kívül nem képesek kellő hatékonysággal vagy egyáltalában nem képesek részt venni a versenyben, hozzásegítse ahhoz, hogy hatékonyabbak lehessenek a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kapcsolatban, hogy az ország még nem versenyképes az Európai Unió számos országával szemben - ami igaz -, ezen nem siránkozni kell, nem feltételeket kell szabni, mondjuk, az európai uniós csatlakozáshoz, hanem segíteni kell. Nem a Széchenyi-terv önök által elképzelt módozatával kell a vállalkozókon segíteni. Hadd idézzem föl, hogy önök a már korábban meglévő támogatásokat átkeresztelték Széchenyi-tervre, azokat nem azoknak adták, akiknek szükségük van rá, hanem a barátaiknak és üzletfeleiknek. (Révész Máriusz: Jaj!) Én pedig úgy gondolom, hogy ehelyett egy liberális állam akkor jár el helyesen, hogyha az ilyen típusú támogatásokról törvényi döntéseket hoz, és az állami szervek a törvényben meghatározott módon költik el ezeket a pénzeket.

Hadd világítsam meg önök előtt, tisztelt képviselőtársaim, egy példával, hogy egy liberális állam hogyan jár el helyesen, hogyan támogatja helyesen azokat, akik adott esetben a versenyben lemaradtak. Ez a példa, amellyel foglalkozni szeretnék, az informatika területéről származik, annál is inkább, mert Lasztovicza Jenő képviselő úr helyesen mondta, hogy ebben nagy a lemaradás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a XXI. században az informatika talán a legfontosabb és legkurrensebb árucikk. Ahhoz, hogy a versenyben részt vevő vállalkozók vagy az állampolgárok gyors döntéseket tudjanak hozni, arra van szükség, hogy gyorsan tudjanak hozzáférni az információkhoz. Ahhoz, hogy helyes döntéseket tudjanak hozni, arra van szükség, hogy precíz információkhoz jussanak hozzá. A gyors és precíz információkhoz való hozzájutás eszköze az informatika, és ennek a kormánynak rendkívül fontos az, hogy az adótörvényeken keresztül is hatékonyan tudja támogatni az informatikát.

Ez nem úri huncutság, tisztelt képviselőtársaim! Ha csak azt a példát hozom fel önöknek, hogy egy kistermelő, aki ma attól szenved, hogy nem tudja, hogy a nagybani vásárlója tőle az adott napi termést milyen áron fogja fölvásárolni, és úgy érzi, ki van szolgáltatva; ha ez a kistermelő képes arra, hogy reggel rámenjen az internetre, és megnézze, hogy az adott területen, a piacon milyenek a piaci árak, akkor nem lesz kiszolgáltatva a nagybani vásárlójának, helyesebb döntéseket fog tudni hozni.

De nemcsak a versenyt érinti az informatika fejlettsége. Gondoljanak bele, ha az állampolgárok banki ügyeiket, hatósági ügyeiket otthonról kívánják intézni karosszékből, nem kell órákat sorban állniuk, ezáltal több szabadidejük lesz, szabadabb emberek lesznek, boldogabb emberek lesznek. Éppen ezért, ha a kormány az informatika érdekében föllép, akkor ezzel a valódi esélyegyenlőséget szolgálja.

Nagyon nagy a lemaradás, nagyon komoly a lemaradás, Lasztovicza képviselő úr helyesen mondta, hogy nagyon komoly. Nem vetném össze a magyarországi 16-17 százalékos számítógép-ellátást, mondjuk, az Európai Unió 40 százalékos vagy az Egyesült Államok 75 százalékos ellátásával, de azért az mégiscsak botrány, tisztelt képviselőtársaim, hogy négy év, magát polgárinak nevező kormányzás után Magyarország körülbelül ott tart, mint Thaiföld, Malajzia vagy Sri Lanka; az Európai Unióba igyekvő országok java része előttünk van, talán Románia és Bulgária még nem, de Szerbia feltétlenül. Azt tudom önöknek mondani, hogy mindenképpen megelőzzük az informatikai ellátottság területén, mondjuk, Macedóniát és Moldáviát, de azért ez nem egy olyan eredmény, amelyre különösképpen büszkék lehetünk.

Éppen ezért a mostani kormányzat az adótörvényeken keresztül is azt a célt tűzte maga elé, hogy legalább három fronton próbál meg áttörést elérni az informatikai ellátottság terén. Az első ilyen front: a számítástechnikai eszközökből való beszerzést akarja a kormány megkönnyíteni; a másik: a számítástechnikai rendszerek fejlesztésében kíván segíteni a vállalkozóknak; harmadrészt pedig az internethasználatot szeretné elérni. Lássuk, hogy az adótörvényekben a kormány milyen módszereket választott, és milyen módszereket épített be annak érdekében, hogy ezek a célok megvalósuljanak!

Kezdjük az értékcsökkenéssel! Korábban a számítástechnikai eszközök értékcsökkenési ideje három év volt, ezt a kormány a mostani adójavaslatban lecsökkenti két évre, ami azt jelenti - a vállalkozók ezt pontosan értik -, hogy két év alatt a vállalkozók elszámolhatják a számítástechnikai eszközök értékét, tehát két év után tudják számítógépes parkjukat felújítani, ami különösen fontos akkor, hogyha tudjuk, hogy pont ez az a terület, ahol az eszközök elavulása lényegesen meghaladja minden más terület elavulását.

A következő intézkedés - ha a képviselőtársaim elolvassák az adótörvényeket - a következő. Az van a törvényjavaslatban, hogy a munkáltató által a munkavállaló számára biztosított számítógép-használat... - internethozzáférést, illetőleg a kétéves értékvesztés után a számítógép megszerzését adómentessé teszi. Eddig az volt, hogy ha egy vállalatnál a számítógépek elavultak, akkor azt nem adták oda a dolgozóknak, amire jó okuk volt: részben nekik is rengeteg macera volt, az APEH kijött, belekötött, részben pedig a dolgozóknak is ezek után adót kellett fizetniük. Ezután nem így lesz, a vállalkozók ezáltal érdekeltté válnak abban, hogyha a munkatársaikat hozzá akarják segíteni hatékonyabb munkavégzéshez, odaadják nekik a számítógépeket, adnak nekik használatot, internet-hozzáférést, és ezt adómentessé tesszük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az úgynevezett svéd modell. Azért hangsúlyozom, hogy ez a svéd modell, mert az előző kormány feje, Orbán Viktor mindig azt mondta, hogy nekünk nem kell idegen modelleket lemásolni, jó nekünk a magyar modell. Az a modell, amelyet az előző miniszterelnök választott, Magyarországot oda süllyesztette, ahova süllyesztette. Magyarország, még egyszer mondom, a kormányváltáskor és sajnos még ma is, az internetellátásban, számítógépes ellátásban Európa sereghajtója. Ezzel szemben Svédországban a fizikai munkások 69 százalékának van otthon személyi számítógépe, a magas fizetésűek 91 százalékának.

Mi azt mondjuk, tisztelt képviselőtársaim - magyar, svéd, nem érdekes -, ez a jó modell, mi ezt akarjuk alkalmazni, mert Magyarországon egy hasonló számítógépes ellátást szeretnénk elérni. Tehát ezt a svéd modellt, ezt a svéd megoldást tartalmazza maga az adótörvény is.

A harmadik ilyen intézkedésnek az a lényege - erről egyébként Kuncze Gábor beszámolt vezérszónoklatában -, hogy a számítástechnikai eszközök beszerzését szeretnénk adórendelkezésekkel megkönnyíteni. Minden pedagógus, minden oktató, minden hallgató, sőt minden olyan magyar állampolgár, akinek a gyermeke nappali rendszerű oktatásban vesz részt, a számítógépes beszerzéseit éves 60 ezer forintig az adójából levonhatja. Magyarán, a számítógépes beszerzések egy részét a jövőben az állam magára fogja vállalni. Úgy gondolom, ez egy jó beruházás lesz, mert ennek eredményeképpen Magyarországon a számítógépes kultúra nőni fog, az információhoz való hozzájutás hatékonyabb lesz, tehát Magyarország versenyképesebb lesz.

Említettem, tisztelt Ház, hogy a fejlesztés területéhez is hozzá kíván nyúlni a kormány. Mint tudjuk, a számítógépes rendszerekbe való beruházás hihetetlenül tőkeigényes. Ha nem kapnak a vállalkozók adókedvezményeket, akkor nehezen lehet tőlük elvárni, hogy komolyabb összegeket ruházzanak a számítógépes rendszerekbe. Ezért annak érdekében, hogy a széles sávú hálózatok fejlesztésében eredményeket, mégpedig áttörést érjünk el, ez az ADSL - vagy (Angolos kiejtéssel ismétli:) ADSL, angolosabban -, ha egy vállalkozó a kábelekbe 3 milliárd forintnyi beruházást eszközöl, ez után 50 százalék adókedvezményben részesül. Úgy gondolom, hogy ez is hozzá fogja segíteni az országot ahhoz, hogy előbbre lépjen.

A harmadik ilyen intézkedés az internethez való hozzáférés kérdése. Korábban az volt a helyzet, hogy ha egy vállalkozó rá volt kötve az internetre, a végén kijött az APEH, és azt mondta, hogy ezt ő nem fogadja el vállalkozási költségként, mert ezzel a dolgozók szórakoznak, ezt meg azt tesznek.

(15.20)

A mostani törvényjavaslat kimondja, hogy ha a vállalkozók el tudják különíteni a vállalkozás céljára használt internetet, akkor az száz százalékban költségként elszámolható lesz. De nem fognak az APEH-revizorok kötözködni akkor sem, ha összekeveredik a személyes használat és az üzleti használat, mert ez esetben 30 százalékig - a törvény egy ilyen vélelmet felállít - elszámolható lesz az internethasználat is. Kérem, képviselőtársaim, gondolják meg, hogy ennek milyen hatalmas eredménye lehet a távmunka területén. A Fidesz sokat beszélt a családok támogatásáról. Úgy gondolom, ez egy igen erős családtámogatási forma; azok a szülők, anyák vagy nagyszülők akár, akik nem tudnak elmenni dolgozni, otthon képesek végezni a munkájukat. De gondolják meg, hogy a hátrányos helyzetűek, a fogyatékosok munkaerő-piaci és társadalmi integrációját ez a rendelkezés hogyan lesz képes a jövőben szolgálni.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, ez az intézkedéscsomag az informatikán keresztül jól mutatja, hogy az államnak mik a lehetőségei a tekintetben, hogy hogyan tudja az ország érdekeit szolgálni az adótörvényeken keresztül. Úgy vélem, hogy amit most elmondtam, ezek a jól irányzott adókedvezmények ezt a célt elősegítik.

Ebben a vitában önök azt mondják, hogy mi nem tettünk semmit. Azért mentem bele részletekbe egy terület kapcsán, hogy bebizonyítsam önöknek - de ha önök nem hisznek a fülüknek, a vitát figyelő magyar polgároknak -, hogy nemcsak tettünk valamit, hanem nagyon is sok mindent tettünk már az első adótörvény-javaslatban annak érdekében, hogy Magyarország versenyképességét szolgáljuk.

Én megértem az önök frusztráltságát, tisztelt képviselőtársaim, mert önök négy éven keresztül megtehették volna ezeket a hasonló intézkedéseket, ám sajnos nem tették meg. Ha a frusztráltságuk abból származik, hogy most már nem tehetnek annyit az ország érdekében, nem hozhatnak olyan törvényeket, amelyek az ország érdekeit szolgálják, azt javasolnám önöknek, hogy ne búslakodjanak, mert azért így is akadhat önöknek tennivalójuk. Azt javaslom, szavazzák meg ezeket a törvényeket - önök is, az ország is jól fog járni vele.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu