MÁRTON ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot és azt a körülményt, amely után ez benyújtásra került, röviden jellemezni kellene, azt hiszem, talán azt lehetne elmondani, hogy eljött az igazság pillanata, véget ért a szemfényvesztés.

Ez azért is mondható el, mert egy szeptemberi 21-ei, a Kossuth téren megtartott nagygyűlésen egy prominens szónok azt mondta, hogy ez volt az első kormány, amely minden ígéretét betartotta, de ez meg fog változni. Nos, a beterjesztett törvényjavaslat láttán elismerhetjük, igen, igaza volt.

Ugyanis az MSZP-SZDSZ-kormány választási ígéretei és a beterjesztett törvényjavaslat között ordító különbség van. Egész egyszerűen nem ezt ígérték a választási kampányban, nem erről volt szó. A jelen lévő kormánypárti képviselőtársaimat is szeretném arra emlékeztetni, hogy a Fidesz-MDF képviselői is megszavazták azt a törvénycsomagot, amelyben a béremelésekről volt szó. Hiszen azt mondtuk, hogy minden olyan döntésben partnerek leszünk, amely az emberek valós érdekeit, életkörülményeinek javítását szolgálja.

Nem ezt ígérték, mondtam, hiszen arról volt szó a választási kampányban, hogy az átlagos adóterhelés körülbelül 25 százalékos lesz, az átlagjövedelmek nem a legmagasabb adósávban fognak majd adózni. Vajon hol van már az SZDSZ gigantposzteres hirdetése, amely arról szólt, hogy rámegy a gatyájuk az állampolgároknak az adóra, és bizony ők egykulcsos, 18 százalékos adózást kívánnak majd bevezetni? (Szalay Gábor: Kétkulcsosat, 18 és 36 százalékosat.)

Nos, a beterjesztett törvényjavaslatban ennek nyoma sincs. Úgy gondolom, valóban rámegy majd az emberek gatyája, különösen azoké, akik, mondjuk, az elkövetkezendő esztendőben is gépkocsikat szeretnének üzemeltetni, fenntartani, esetleg az EU-normákhoz való alkalmazkodás keretében korszerűbb katalizátoros gépkocsikra szeretnének áttérni, vagy bármilyen módon közlekedést, szállítást vesznek igénybe. Hiszen - és erre majd részletesen is kitérek - bizony alapos árnövekedésre lehet számítani az elkövetkezendő években.

Nagyon sok szó esett itt a különböző adófajtákról. Kormánypárti képviselőtársaim szinte egyfolytában a személyi jövedelemadó-törvényben meglévő, véleményük szerint széles rétegeket érintő, pozitív változásokról szóltak. Én azonban úgy gondolom, hogy ha a most előttünk lévő törvénycsomag valós hatásait akarjuk áttekinteni, akkor mindenképpen átfogó képet kell rajzolni erről a törvénycsomagról, gazdasági kihatásairól.

Ha valaki ezt jó alaposan végignézi, ne adj' isten, még szakértők segítségével jó néhány dolgot végig is számol, akkor bizony azt fogja tapasztalni, hogy az elkövetkezendő esztendő elég szűk esztendő lesz a polgárok szempontjából, hiszen lényeges kiadásnövekedéssel, és csak alig-alig növekvő, és csak bizonyos rétegekben érzékelhetően növekvő bérekkel kell majd számolni.

Hogy néhány példát említsek: nem emelkedik a családi adókedvezmény, ami a gyermekek után jár. Nagyon komoly terhet vállalnak föl azok, akik gyermekeket nevelnek, és sajnos a jelenlegi kormány nem értékeli ezeknek az embereknek a tehervállalását és elkötelezettségét a gyermeknevelés iránt.

Akkor most nézzük meg részletesen, hogy mely törvényekben milyen változások vannak, és melyek azok a részletek, amelyek alátámasztják mindazt, amit most a bevezetőmben elmondtam önöknek.

Ha megnézzük a személyi jövedelemadó-törvény hatásait, összefoglalva és röviden csak annyit lehet róla elmondani, hogy nagyon szűk az a réteg, amely valóban komoly és érzékelhető bevételnövekedéssel számolhat majd január elsején. Azt ígérték, hogy a minimálbér adómentes lesz. Kérem szépen, senki ne essen tévedésbe! Az, hogy jelenleg szeptember 1-je után nem kell adót fizetni, nem azt jelenti, hogy ez mindenkire érvényes. Hiszen nem adómentes lett a minimálbér, mindössze arról van szó, hogy az adójóváírás mértéke lett megemelve.

A gond ezzel csak az, hogy, mondjuk, jövő év február elején, amikor majd a januári béreket kezükbe veszik azok, akik minimálbéren vannak foglalkoztatva, a decemberi fizetési laphoz képest semmi pluszt nem találhatnak, hiszen ugyanazt az összeget - mert a minimálbér összege is változatlan marad - fogják a borítékban tudni. Tehát részükre igazából semmiféle pozitív változás, jövedelememelkedés nem várható a beterjesztett adótörvények alapján.

Nem lesz tehát több pénzük azoknak a családoknak, amelyek igazán rászorultak, és igazán szükségük lenne arra, hogy pluszjövedelmekből gazdálkodhassanak, különösen akkor, ha mindezek mellett még gyermekvállaláson is törik a fejüket, vagy esetleg már meglévő gyermekeiket kívánják jobb körülmények között fölnevelni.

Ami a nagy probléma, és ami szintén alátámasztja azt, hogy nem áll majd több pénz ezeknek a családoknak a rendelkezésére, az az, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban lévők nem, vagy csak részlegesen fogják tudni igénybe venni azokat a további adókedvezményeket, amelyek az elmúlt időszakban rendelkezésükre álltak.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a kormánynak az a módszere, amellyel az adósávok határösszegeit emeli meg, nem megfelelő mód, nem megfelelő eljárás arra, hogy a családoknál valóban érzékelhető pluszjövedelmek keletkezzenek; különösen nem akkor, ha nem a Pénzügyminisztérium által a törvényjavaslat vitájához csatolt táblázatokat nézik, hanem a valós értékeket. Hiszen az év végére, a KSH adatai alapján is, 18-19 százalékos bruttó bérnövekedés várható, nem pedig 7,4 százalékos, amennyivel a PM számításai készültek.

(17.20)

Úgy gondoljuk tehát, hogy ez nem megfelelő, félrevezető, és lényegesen mások azok a jövedelmi határok és a jövedelmi határösszegek változása, mint amelyek a PM kimutatásában állnak. Ezt egyébként mi a bizottsági vitában a gazdasági bizottságban többször is fölvetettük.

Hogy azért néhány pozitív dolgot is tudjak mondani vagy mondjak a törvényjavaslatról: mindenképpen meg kell említeni, hogy pozitívnak tekinthető a felnőttképzés adókedvezménye, de lássuk be, az egyébként meglévő törvénymódosításokhoz képest a felnőttképzés adókedvezménye elhanyagolható nagyságrendű.

Összességében és összefoglalva: az előttünk fekvő törvénycsomagról talán azt lehet elmondani, hogy azokon a területeken érzékelhető pozitív változás, amelyek igazából nem vagy alig kerülnek pénzbe, és ahol igazán komoly összegekről van szó, ott a kormány sokkal inkább elvesz, semmint ad.

Az áfatörvényt kicsit jobban szemügyre véve azt láthatjuk, hogy itt van csak igazán elvonó szerepe az államnak, hiszen az eddigi 12 százalékos áfakulcsból nagyon sok, a mindennapi élethez kapcsolódó nagyon fontos területen az adókulcsok 12-ről 25 százalékra emelkednek. A kérdés csak az, hogy vajon hogyan harmonizálnak ezek a lépések és intézkedések az európai uniós normákkal, ahol egyébként az Európai Unióban nincs 25 százalékos áfakulcs. Ezért is kérdés az, vajon miért kerül most a 12 százalékos körből a 25 százalékosba átsorolva egy csomó szolgáltatás. Csak hogy néhányat említsek: az oktató CD-k áfája, katalizátor a gépkocsikhoz, szállítás, raktározás, kutatás-fejlesztés. És ami talán a legfontosabb és a legjobban sújtja majd az embereket, az a szállítás és raktározás, hiszen manapság az életnek szinte már nincs olyan területe, ahol ezek a szolgáltatások valamilyen módon ne kerülnének be egy-egy tevékenységbe, egy-egy szolgáltatás értékesítésébe. Így lényegében itt közel duplájára nő az áfa, és bizonyos esetekben - például a parkoló- vagy úthasználati díj, autópályadíjak esetében - ezek az áfák még csak le sem vonhatók a vállalkozó befizetendő adójából, viszont költségként megjelennek. Tehát valamilyen módon a vállalkozóknak - ha a piacon akarnak maradni és a költségeiket szeretnék fedezni - ezeket az áremelkedéseket bizony az árakban érvényesíteniük kell, vagyis drágulni fognak ezek a szolgáltatások. Nem csoda, ha a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy egyébként központilag az inflációnál nagyobb mértékű áremelést nem terveznek. Lehet, hogy központilag nem, de a beterjesztett adótörvények elfogadása esetén ez szinte teljesen biztos, hogy meg fog valósulni.

Az illetéktörvény módosítása, úgy gondolom, szinte már a felháborító jelzőt is megéri, hiszen oly mértékben emelkednek az illetékek, amire, azt hiszem, az elmúlt időkben még nem volt példa. Egyik képviselőtársam a bizottsági vitában fölvetette, hogy sajnos nem tudjuk összefüggéseiben látni és tárgyalni az adótörvényt, hiszen a költségvetés még nincs beterjesztve, még koncepcionális szinten sem tudunk a költségvetési törvényről, ezért azután nem tudjuk, hol, milyen hatások várhatók igazából. Nos, úgy gondolom, senkinek ne legyen illúziója, hiszen a beterjesztendő költségvetési törvényben szinte teljesen biztos, hogy az államigazgatásra kevesebb pénz fog majd jutni, és a költségvetésből oda szánt összegeket a kormány az illetékek bevételének emelkedéséből kívánja majd finanszírozni.

Még egy olyan kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell, ami, úgy gondolom, nagyon komoly kihatással lesz az elkövetkezendő évekre, ez pedig a már említett nyugdíjpénztárak kérdése. Fölvetődik a kérdés, és sajnos a bizottsági vitában sem kaptunk a Pénzügyminisztérium képviselőitől semmiféle választ arra, hogy vajon mennyibe fog kerülni az, hogy az állami nyugdíjbefizetések lényegében szinte teljes egészében ezentúl a magánnyugdíjpénztárakba fognak majd vándorolni, hiszen eddig is több száz milliárd forintos kiegészítéseket kellett a központi költségvetésből a nyugdíjalapba befizetni. A kérdés az, hogy vajon az ilyen mértékű befizetésátcsoportosítás mekkora lyukat üt majd a költségvetésben, és senkinek se legyen illúziója, hogy ezt a nagy lyukat bizony a befizetett adóforintokkal kell majd betömni.

Tehát az elmondottak alapján úgy gondolom, egyértelművé válik az, hogy az előttünk fekvő törvénycsomag összességében nem, semmiképpen sem adócsökkentésről, sokkal inkább adó- és járulékterhek emelkedéséről és a költségvetési befizetések növeléséről szól, ezért mi ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk majd támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu