LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitanap vége felé egyik szemem sír, a másik meg nevet. Az egyik azért nevet, mert változatlanul hasznosnak tartjuk a kezdeményezést, és köszönöm is a Fidesznek, hogy megtette, mert ez alkalmat adott a kormánykoalíciónak arra, hogy elmondja, hogyan és miben látja az ország jövőjét. Alkalmat adott arra, hogy Medgyessy Péter azzal zárhassa beszédét: legyünk partnerek.

A másik szemem viszont sír, mert mintha a fideszes képviselők egy része - tisztelet a kivételnek - nem élt volna a maga által teremtett lehetőséggel. Köszönjük azoknak, akik mégis éltek vele. Én örömmel hallottam Dávid Ibolya véleményét a bűnmegelőzésről és a közbiztonságról, ezen lehet gondolkodni, ezen lehet vitatkozni. Azt már azonban sajnálom, hogy a fideszes képviselők hozzászólásainak jó részéből nem derült ki, ők milyen jövőt akarnak. Pedig ez a párt találta ki a szép szlogent, nekem tetszett, azt a szlogent, hogy a jövő elkezdődött. Nos, úgy tűnik, hogy a választási vereség után a Fidesz számára mint téma a jövő befejeződött, a továbbiakban nem érdekes. Aki végignézhette a parlamenti közvetítésünket, könnyen azt a benyomást szerezhette, hogy múlt és jövő ül egymással szemben. Az egyik oldalon a jövőről beszélnek, a másik oldalon a választási vereség múltjának foglyai.

A mi jövőképünk talán kirajzolódott. A "Merre tart Magyarország?" kérdésre a mi válaszunk az, hogy Európába, de együtt. Nem véletlen választotta vezérszónokunk mottójának Csengey Dénes idézetét: Európába megyünk, de együtt. Nem véletlenül mondta miniszterelnökünk... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De mindahányan! - Selmeczi Gabriella: Nem így mondta Csengey! Európába, de mindahányan!) Örülök neki, hogy legalább az idézet szintjén tudják a gondolatot; remélem, azonosulni is sikerül vele. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nem véletlenül mondta Medgyessy Péter sem a beszédében: együtt kell legyen a fejlett Európa része Budapest és Battonya. Ezért a mi számunkra a jövő felé vezető úton két útjelző tábla van. Az egyiken az áll: az esélyek növelése; a másikon az: az igazságtalan különbségek csökkentése.

Az első útjelző táblát követve növeltük meg a családok támogatását, emeltük meg az ösztöndíjat, ezért történt meg a béremelés, ezért nőtt meg a lakástámogatás összege, és lesz folytatás is: épülnek kollégiumi helyek, és igen, lesz ingyenes tankönyv is a negyedik év végén.

A második útjelző táblát követve, a különbségek csökkenésének tábláját, született meg a távmunkaprogram, kaptak külön támogatást a hátrányos helyzetű kistérségek, fordítottunk jelentős összegeket az agrárhitel béklyójában küszködők megsegítésére, és ezért született és születik meg a nemzeti fejlesztési terv is. Természetesen van még mit tenni, van még mit tenni például a közbiztonságért is. Igaz ugyan, hogy a frakcióvezető úr rosszul tudja, és Tasnádi Péter nem szabadlábon van, hanem börtönben; aki szabadlábon van, az a Millenáris Kht. vezetője, de rosszul tetszik tudni, ő nem a Szocialista Párt tagja. Ennek ellenére van még mit tenni ezen a téren. Igen, például el kell jutni a nagyobb, sőt ingyenes tankönyvtámogatásig, el kell jutni a kormányprogramban vállalt és teljesítendő autópályák építéséig. El is jutnánk már szívünk szerint az első négy hónapban is, noha négy évre ígértük.

Ahhoz, hogy meggyorsítsuk a programot, amit, még egyszer mondom, teljesítünk, egy dolog kell, és önök teljesíteni tudják ezt a feltételt. Itt van nálam ez a retikül. Ha már divattá vált a befizetések követelése, akkor én azt szeretném mondani, ha most ide be tetszik fizetni azt a 600 milliárd forintot, amivel kevesebb lett idén a nemzeti jövedelem emelkedése az önök által ígért 7 százalékosnál, akkor a továbbiakban semmi akadálya nincs annak, hogy a négy év valamennyi vállalását négy hónap alatt teljesítsük. (Dr. Fónagy János: Negyven évig fizettem neked! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Kinek? - Dr. Kis Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.) Beszélhetünk arról, hogy ki hol dolgozott negyven évig, de elég rosszul járnánk kölcsönösen.

Komolyra fordítva a szót: mivel önök nem tudták betartani azt a választási ígéretet, ami 7 százalékos növekedésről szólt, nem kérem komolyan a 600 milliárd forintot. Amit komolyan kérek, az a partnerség komolyan vétele. Ezért megismételném miniszterelnökünk szavait: legyünk partnerek. Ha most itt az ülésteremben nem sikerült, használjuk ki a további három és fél évet arra, hogy valóban a jövőről beszélgessünk. Mert a jövő nem velünk kezdődik, és nem egy kormány hatalomvesztésével fejeződik be (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a jövő folytatódik, és együtt kell hogy csináljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu