LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Font Sándor, Tállai András és Révész Máriusz képviselőtársaim módosító javaslatát szeretném megerősíteni néhány, talán nem is szakmai jellegű megokolással, indoklással.

A személyi jövedelemadó kulcsainak a mérséklését ígérték korábban a kormánypártok. Az MDF az elmúlt években nem a kulcsok nagyságát sokallta elsősorban, hanem a jövedelemsávok szélességét kevesellte. Ismeretes, hogy az európai országokban lényegesen nagyobb adókulcsok terhelik a szuperjövedelmeket, mint nálunk. Sokan emlékeznek arra, hogy a Bokros-program idején míg a közepes és alacsony jövedelműekre újabb és újabb adó- és járulékterheket raktak, addig a milliós jövedelmek adókulcsai csökkentek. (Burány Sándor: 48 százalék volt.) Ha a szuperjövedelmeket nem terhelik megfelelő adókulcsok, akkor elkerülhetetlenül az átlagosnál alig többet keresők már elérik a legmagasabb adókulcsokat.

(17.30)

Társadalmi igazságtalanságnak tartjuk, hogy a nagy jövedelműeknek adott kedvezményeket a középosztály viselje a legmagasabb adókulcsok formájában. Ezért is hangsúlyosan támogatjuk Font Sándor képviselőtársunk módosító javaslatát, amit az ajánlás 4. pontja tartalmaz, miszerint a 30 százalékkal adózó sáv legalább 1,5 millió forintig terjedjen ki az előterjesztésben javasolt 1 millió 350 ezer forint helyett.

Itt jegyzem meg, hogy ehhez az indítványhoz csatlakozó módosító javaslatot nyújtunk be, mert az adótáblázatban azt is le kell írni, hogy a 40 százalékos adókulcsot 1 millió 500 ezer forinttól érvényesítenénk.

A személyek keresetnagyságához kötött adóztatás köszönő viszonyban sem áll a tényleges, azaz egy főre jutó jövedelmek teherbírásához igazodó adóztatással. Ezen a méltánytalan és igazságtalan helyzeten sokat segített az előző, polgári kormány a kiskorú eltartottak után elszámolható adólevonási lehetőségek révén, míg utóda ismét a korábbi, a tényleges jövedelmekhez nem igazodó adóztatást erőlteti. Az igazságos adóztatás nem csupán erkölcsi kérdés, hanem pragmatikus érdek is lenne.

Ha minél többen azt érzik, hogy az adóztatás nem veszi figyelembe a valódi teherbírásukat, például azt, hogy nekik több személy eltartásáról kell gondoskodniuk, mint az ugyanakkora adóval megterhelt munkatársaiknak, akkor megértés és rokonszenv kíséri ezeknek a személyeknek a feketegazdaságban végzett jövedelemszerzését, hiszen erre a rossz adórendszer kényszeríti őket. A következő fázisban már azok is jogot formálnak az adócsalásra, akiknek nincsenek eltartottjaik, azaz őket erre nem kényszeríti semmi, csak mások példáját követik. Az igazságtalan adórendszer tehát teljesen alááshatja az adómorált, és ennek a helyzetnek a kialakulását közös érdekünk elkerülni.

Ezt célozza Tállai András képviselőtársunknak az ajánlás 17. pontjában található módosító javaslata, amit támogatunk és megfontolását a kormánypárti képviselőknek is javasoljuk.

Végezetül: a törvényszövegek velejárója, hogy értelmezik, meghatározzák az adott törvény tárgyainak fogalmát. Ez az értelmezés azonban nem lehet parttalan. Azaz például egy kerékpárt nem lehet egy törvényben gépjárműnek tekinteni, a kereseteket sem lehet segélyeknek minősíteni, azaz a tőzsdei árfolyamnyereséget és osztalékot sem szabadna kamatnak minősíteni, ahogy ezt a törvénytervezet megteszi a 19. § (1) bekezdésében.

Révész Máriusz képviselőtársam okkal javasolja ennek a parttalan értelmezésnek a kiiktatását módosító javaslatában. Értem én, hogy az előterjesztő nem szívesen írta volna le azt a munkavállalók milliói előtt, hogy a tőkejövedelmeket nem terhelné a jövőben személyi jövedelemadó, de kérem, vállalja ezt az egyenlőtlen elbánást nyíltan és ne burkoltan, a reálértelemben valóban alig létező kamatjövedelmek mögé rejtőzködve.

A munka- és tőkejövedelmek közötti egyenlőtlen adózás a munkajövedelmek kárára Magyarország szégyene lenne a civilizált Európában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu