DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Az MSZP vezető káderei az elmúlt hónapokban a tömegbefolyásolás legegyszerűbb, klasszikus módszerét választották: ígértek, ígértek, ígértek, mindenkinek mindent, amitől szavazatot reméltek, nem törődve az ígéretek megtarthatóságával. Ez nem volt szempont.

Miniszterelnök úr, ön ennél továbbment: saját nevében, saját felelősségvállalással ígért. Ígért Baranyától Szabolcsig, ígért autópályát, autóutat, biztonságot jelentő árvízvédelmi töltéseket. Ígérte az M5-ös matricássá tételét, ígérte az M3-as, M5-ös, M7-es határig vitelét. Ígérte Békéscsabán a 44-es bővítését, Csongrádban a 47-esét. Ígért, ígért és ígért ön is mindenütt mindent.

A 2003-as költségvetés elhozta az igazság pillanatát, elhozta az önök szavának hitelt adó választók keserű kijózanodását. A 2003. évi költségvetés útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatra 55 milliárdot irányoz elő. Erre a célra a polgári kormány 2001-ben 63,5 milliárdot, 2002-ben közel 73 milliárdot fordított. Önök többet ígértek, de annyit sem adnak, amennyi az útfenntartás és a helyi utak szinten tartásához elegendő.

Gyorsforgalmi utak építésére 79,4 milliárdot biztosít a költségvetés. Ez 1,2 milliárd/kilométer szerény átlaggal számolva mintegy 66 kilométer autópálya építésére elegendő. Miniszterelnök úr, hogyan lesz ebből négy év alatt 830 kilométer, amennyit emelt hangon ígértek? Miniszterelnök úr, hogyan tud ön elszámolni az ígéreteivel?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)

Forrás: parlament.hu