BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. Egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, ahogy Pettkó András képviselőtársam itt az előbb idealizálta azt, ahogy a társadalmi szervezetek pénzosztása a korábbi években a parlamentben történt.

Utalt arra, hogy 90 százalékos nagy egyetértésben hozta meg a Ház rendre ezeket a döntéseket. Én pedig emlékszem rá, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége milyen szívós, kitartó harcot, küzdelmet folytatott azért, hogy (Dr. Répássy Róbert: A 90 százalékban nincsenek benne!) ez ne így történjen. Ugyanis erősen át volt politizálva az ilyen döntés, mindenki jól járt vele, akinek az egyik nagy párt vagy a másik nagy párt, hogy úgy mondjam, háttérbázist biztosított, csak a pártoktól független, igazán civil szervezetek jártak a döntéssel rosszul. Én pedig végig azt az álláspontot képviseltem, hogy ez nem helyes így, hogy a civileket sokkal jobban be kellene vonni ebbe a döntési mechanizmusba, sőt kedvem szerint úgy fogalmaznék, hogy a pénzosztás fáradságos, nehézséges feladatát át kellene adni nekik.

Éppen ezért koncepcionálisan az egy jó irány, amit a kormány kitűzött maga elé, hogy bevonja a civileket, hogy valamilyen civil képviselet létrejötte után rájuk bízza ezt a döntést; kérdés, hogy tart-e ez a folyamat ott, hogy a következő pénzosztás már így történhet.

De azt, hogy az előző években rosszul történt, én változatlanul fenntartom. Általában a két nagy párt megegyezését tükrözte, a képviselők pedig azért nyomtak rá minden esetben igent (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert sürgette őket az idő, hogy végre kapják meg a civilek a támogatást - ez volt a fő indok.

Forrás: parlament.hu