DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Most nem a kétperces hozzászólások keretében és meglepő módon nem is az önkormányzati fejezethez kívánok szólni, hanem olyan fejezetekhez, amelyek általában a parlamentben nem szoktak az elmúlt tizenkét évben nagy vitát kiváltani, csak amikor éppen a fejezet valamiféle szabályozásáról van szó, akkor szokott nagyobb vagy nagyobb lendületű vita kialakulni, mintsem magáról a struktúráról vagy annak finanszírozásáról.

Ez az igazságszolgáltatási fejezet, ezen belül is a bíróságok és az ügyészségek azok, amelyek, úgy gondolom, az elmúlt időszakban, tényleg nem lehet tudni, miért, talán nem volt kellő affinitás, vagy talán túl jól működtek a rendszerek, nem váltottak ki hatalmas izgalmat, amikor a költségvetésükről szó volt. Persze, ha ezt a látszólagos békét nézem és ha kicsit a szabályozásukkal kapcsolatos történetet nézem, nem ilyen egyértelmű a kép, és különösen nem ilyen egyértelmű a kép akkor, és itt kicsit visszaköszön az önkormányzatiság is, hiszen másik autonómiáról vagy autonómiákról van szó, ez mindenképpen az, hogy a feladat és a finanszírozás összhangja azért ezen a területen is mindig okoz némi problémát. Az első országgyűlési ciklusban ez jelentősebben nem került elő, hiszen volt egy mechanikus alkalmazása a költségvetésnek, és maguk a szervezetek is inkább a saját belső életükkel, szabályozásukkal, létükkel és a személyi kérdéseikkel voltak elfoglalva az akkori kor körülményeinek megfelelő finanszírozásban, mintsem nagy ívű változások gondolata foglalkoztatta őket.

A második országgyűlési ciklusban - nevezzük ezt a Horn-kormány idejének - két hatás érte ezeket a szervezeteket. Az egyik egy nagymérvű megszorító intézkedéscsomag 1994-1996 között, azaz a reálértéken nem lehetett finanszírozni ezeket a területeket sem; és volt egy másik oldala, az előző tételezte is a folytatást, hiszen a másik fordulat az volt, hogy reform várt a magyar igazságszolgáltatásra, amely kettős kényszer alatt volt: volt egy gazdasági kényszer, és volt egy európai kényszer, azaz a bírósági és az ügyészi szervezetnek az európai megoldásait, szervezeti, strukturális és tartalmi megoldásait és ehhez kapcsolódóan a velük kapcsolatos anyagi és eljárási szabályok korszerűsítését igényelte ez az időszak. Hozzá kell tennem, hogy amíg a szervezetátalakításban igen, addig a finanszírozásban csak némileg követő módon tudta ezt a rekonstrukciót, korszerűsítést az akkori kormányzat együtt a felekkel - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a résztvevőkkel együtt - megvalósítani.

(19.40)

Ez költségvetési szinten annyit jelentett, hogy a négyszintű igazgatás - négyszintű bíráskodás, bocsánat - alapvető feltételeit a kormány kialakította, és a táblabíróságokkal kapcsolatosan hozott szabályokra úgy gondolta, hogy 1998-99-ben a fedezetet biztosítani fogja. Erről volt egy országgyűlési kötelezettségvállalás is, ha jól emlékszem, 2-3 milliárd forint értékben.

Ez a folyamat 1998-2002 között kissé megbicsaklott, akkor, amikor az anyagi jogban az Országgyűlés hatalmas változásokat alkotott, akár a büntető törvénykezés, akár a büntetőeljárás területén, egyes törvényi tényállásokkal kapcsolatosan a végrehajtás feltételeit meg nem teremtve. Ugyanígy a polgári törvénykezés területén, ahol eszköz- és létszámigényesebbé vált a bíráskodás, ezzel együtt az ügyészi fellépés mind a két területen, és az ehhez kapcsolódó informatikai rendszer; vagy pedig a bűnüldözés, ami egész más igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység, de a három szervezet összhangjának biztosításával kapcsolatos EU-konform informatika megteremtése olyan igényeket teremtett, amelyeket az akkori költségvetések nem igazán kezeltek.

A '98-2002-es időszakra volt még egy jellemző, ami a mai költségvetést azért alapvetően meghatározza. Talán jól emlékszünk rá, hogy az első két év költségvetése az állandóság jegyét mutatta. Nem az állandó finanszírozást, hanem állandóan ugyanakkora összegről volt szó a két év költségvetése tekintetében, ami egyes rosszindulatú értelmezők szerint az ügyészségre és a bíróságra gyakorolt nyomást jelentette. A jobb ízlésűek annyit mondtak, hogy át kell világítani a szervezetet újra, és meg kell nézni, hogy a négyszintű igazgatás... - bíráskodás befejezése, elnézést azért, hogy kétszer is mondtam, az igazgatásból jött ember is szívesebben használja az "igazgatás" szót.

Tehát a négyszintű bíráskodásból adódó következményeket majd jobban fel kell mérni, alaposabban meg kell nézni a struktúrát. Volt itt ilyen, hogy addig nem adunk semmit - azt hiszem, itt ül az a képviselő úr, aki ezt mondta -, amíg a helyi bíráskodás jobb feltételeit meg nem teremti maga a bírói szervezet. De ugyanez vonatkozott teljesen természetesen az ügyészségekre is. Tehát sok érv és hivatkozás elhangzott annak érdekében, hogy a nulla növekedést mutassák a bíróságok költségvetései. Az ügyészségnél egy kicsit előbb történt az elmozdulás valamilyen oknál fogva.

A mostani kormányváltás előtti két év pedig nehezen követhető, éppen a kétéves költségvetésből, mert látszólag van egy nagy ugrás a bírói szervezetben, azt hiszem, valami 4 milliárd forint körüli összeg a 2000. évről 2002-re, de ez még nem igazán bizonyított. Az ügyészi fejezetben is egy nominális növekedés látszik, de ennek a mögöttes tartalmát igazán nem tudjuk felmérni. Különösen akkor nem, ha a két költségvetési fejezetnek a szabályozásból eredő igényét nézzük, financiális igényét részletesen tartalmazza mindkét fejezet indokolása, amiben az van, hogy azokat a menet közben - 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben -, az előző kormány által beterjesztett és a parlament által elfogadott anyagi jogi normákat, elvárásokat, csatlakozási feltételeket - mármint európai csatlakozási feltételeket - ezek a költségvetési tételek nem fedték le.

Tehát valószínűleg akkor több kellett volna, ha az ez évi költségvetésben, jobban mondva, a 2003-as költségvetésben is ugyanolyan igénye, tehát mintegy 4 milliárdos nominális növekedési igénye jelent meg ezeknek a szakmai kérdéseknek a finanszírozására.

Egy új helyzetet teremtettünk saját magunknak a 2003. évre, de ezt én örömmel vállalom pécsi polgármesterként is, lokálpatriótaként is, a történelemhez valamit talán konyítóként is, hogy visszahoztuk azt az eredeti ötletet, amit 1997-ben valahol eldöntöttünk, ez pedig nem más volt, mint hogy a táblabíróságokat és a fellebbviteli ügyészségeket három helyen létrehozzuk, és két év múlva létrehozzuk a további kettő táblabíróságot, a győrit, a debrecenit és az ezekhez kapcsolódó fellebbviteli ügyészségeket.

Most ezeket a kihívásokat kellett ennek a költségvetésnek, amelyet most beterjesztettünk, tartalmaznia, azzal a másik kihívással együtt, hogy ha a humán szférában, a szolgáltatásban, az oktatásban, az egészségügyben és az önkormányzati szférában tisztességgel rendezzük a béreket, akkor az európai csatlakozás szempontjából legalább ilyen fontos a bírák, ügyészek bérének a rendezése is.

Az előzetes tárgyalások a költségvetésnél erről is szóltak, és mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, felemás büszkeséggel jelenthetem, hogy talán az első volt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely nagyon hamar elkészítette a 2003-as költségvetési gondolatait, elképzeléseit, és ezt már nyár végén egy tervezet formájába öntötte, amelyet - és itt megint van egy sajátosság - olyan módon lehetett volna előterjeszteni, mint ahogy az Alkotmánybíróság költségvetése ma itt szerepel ebben a költségvetésben; az Alkotmánybíróság benyújtja a költségvetését, az Országgyűlés arról a költségvetésről szavaz, vagy menet közben módosítja a tartalmát, amelyet benyújtottak.

Ez az Országos Igazságszolgáltatási Tanács esetében nem jöhetett létre, én sajnálom, hogy itt mutogatnom kell vagy félig kell mutogatnom ellenzéki képviselőtársaimra, akik lassítva ezt a folyamatot, és meg nem szavazva kétharmados tartalmát, nem tették igazából lehetővé azt, hogy most ezen a területen is egy kicsit korszerűbb legyen a Magyar Köztársaság költségvetése, vagyis csak egy költségvetési javaslatról, az OIT költségvetéséről folyjék itt a vita.

Itt, az önök általi anyagban kettő darab költségvetés található, egy kormányváltozat és egy OIT-változat. Hozzá kívánom tenni, hogy tartalmát illetően azért nem sok különbség van a két költségvetés között: 12 milliárd forint. Az egyik nagy tétel a különbségből mindenképpen az, hogy nem tudja a kormány vállalni sajnos - itt most két szavazás következik majd egymás ellen, egy egy másik házban, és egy itt.

Én megszavaztam az OIT-nak azt a javaslatát, hiszen azért kicsit mi is kezdeményeztük, hogy január 1-jétől legyen a bírák bére 50 százalékkal magasabb, illetve az igazságszolgáltatásban dolgozók bére, be kellett látnom azonban, hogy a kormány teherbíró képessége a július 1-jei első 25 százalék és a november 1-jei második 25 százalék finanszírozására ad lehetőséget. Majd bevételi oldalon a pénzügyminiszter úrtól valami másik ügyben kompenzálni fogjuk legalább egy kis részét, de az igazságügy-miniszter úrral együtt beláttuk, hogy nem igazán lehet ezen módosítani. Ez forrásoldalról közel 8 milliárddal kevesebbet vagy akörüli összeggel kevesebbet jelent az OIT költségvetése és a kormány költségvetése között.

Tehát ha a működés feltételeit nézzük, akkor kicsit közelítő értéket találunk, és ha kivesszük még azt is, hogy a Pest Megyei Bíróság költségvetése 4 milliárd forint körüli összegben szerepelt volna, akkor nagyjából a különbség már adódik (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Igen, értettem (Derültség az MSZP soraiban.), hogy a működés finanszírozásával kapcsolatosan a kormánynak és az OIT-nak - az OIT részéről nagyon visszafogott módon - azonos elképzelései voltak.

Hasonló a helyzet az ügyészség tekintetében, ahol a fellebbviteli ügyészség fejlesztésével kapcsolatos költségvetési terheket tudomásul vette a kormány, mi magunk is tudjuk támogatni. Külön öröm számomra, hogy a pécsi fellebbviteli ügyészségre egy 160 millió forintnyi kis aprópénz is jut. Reméljük, hogy ebből a működőképességet mind a három táblán és mind a három fellebbviteli ügyészségen tudjuk biztosítani a következő évtől.

Kívánom azt az igazságszolgáltatásnak, hogy a következő évtől ugyanezek a kihívások úgy maradjanak meg emlékezetükben, hogy egy együttműködő kormány és egy együttműködő parlament volt az, amely együtt próbálta előterjeszteni a lehetőségek optimumához képest közeli költségvetést. Remélem azt, hogy a bíráknak és az ügyészségeknek azt a halvány ígéretet talán tudjuk tartani, hogy kétségkívül relatív elmaradást, legalábbis reálbérben elmaradást jelent a késői 50 százalék alkalmazása, ez valahogy fokozatosan visszatér a finanszírozásba 2004-től fölfelé.

Sok sikert kívánok a változó igazságszolgáltatásunknak, és pozitív változásokat kívánok a kormány és az igazságszolgáltatás együttműködésében!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu