GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előző kormány 1999-ben hatályba léptette - mint ahogy azt az előző kormány kormányszóvivője, miniszterelnöke és ahogy számos kormánypárti képviselő annak idején büszkén hangoztatta - Európa legszigorúbb drogtörvényét. A kritikusok, az akkori kritikusok, köztük a szigorítást a parlamentben ellenző Szabad Demokraták Szövetsége - és a kritikusok között hadd említsem meg a szinte teljes hazai drogpolitikai szakmai közösséget - a következő érveket hozták fel a szigorítás ellen.

Azt mondták, azt mondtuk, hogy a szigorítás elsősorban a fogyasztókra, az alkalmi és eseti fogyasztókra sújt le indokolatlan szigorral. Azt mondtuk, nem megoldás, ha egy szál füves cigaretta miatt valakit a büntetőeljárás fenyeget, hiszen a törvénymódosítás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás alternatívájaként alkalmazható gyógykezelés a korábbinál szűkebb körben, csak a kábítószerfüggő személyeknek biztosít büntetlenséget a törvényben meghatározott magatartások esetén.

Elmondtuk, hogy a zéró tolerancia elve egyrészt nem teszi lehetővé, hogy a bűnüldöző szervek a drogterjesztő hálózatok magasabb szintjeire koncentráljanak, nagy számú eseti, alkalmi fogyasztóval és kisstílű dílerrel vannak elfoglalva, másrészt elijeszti az egészségügyi, szociális szféra gyógykezelő, a társadalomba az egyént visszavezető intézményeitől a már beteg drogosokat.

(9.30)

Hiszen ha a szigor, a büntetés az első számú üzenet, nincs olyan bizalmi légkör a beteg emberek és az intézmények között, amely az eredményesebb gyógyítást - amely közös társadalmi érdek - lehetővé tenné.

Összefoglalva azt mondtuk, hogy a szigorítás ágyúval lő verébre, és ha lehet ilyet mondani egy drogpolitikáról, akkor elefántként viselkedik abban a bizonyos porcelánboltban, hiszen hangzatos, de irreális célokat fogalmazott meg akkor, amikor a drogmentes Magyarországot tűzte ki célul, és ehhez igazította hozzá a drogpolitika eszközeit, és a drogpolitika eszköztárából a prevenciót és az ártalomcsökkentést némiképp hanyagolva, ezek fölé helyezte a kizárólagos büntetőjogi megközelítést.

A kritikus érveink 2000-ben kiegészültek, amikor konszenzussal fogadtuk el a nemzeti drogstratégiát, amelyben mindannyiunk számára nagy örömmel fogadható módon megjelentek a prevenció és az ártalomcsökkentés elvei. Elmondtuk, hogy a nemzeti drogstratégia hatékony teljesülését akadályozza a túlságosan szigorú büntetőjogi környezet.

Vizsgáljuk meg most az 1999-es szigorítás, Európa legszigorúbb drogtörvényének eredményeit; vizsgáljuk meg most, hiszen ezt önök megtehették volna az év elején, amikor még az előző kormány ifjúsági és sportminisztere által megrendelt hatástanulmány elkészült. Egy tudományos beszámolóról van szó, amely itt van a kezemben. (Felmutatja.) Ez az előző sportminiszter asztalán volt ennek az évnek az elején. Ez a kutatási beszámoló a Kriminológiai Intézetben készült, és a '99-es szigorítás "eredményeit" lajstromozza. (Dr. Medgyessy Péter megérkezik az ülésterembe.)

Rögtön az elején hadd emeljem ki, még a számok előtt: "A szigorítás egyértelműen jelzi, hogy a döntéshozók a büntetőjogban és a büntető igazságszolgáltatás intézményeiben látják a problémakezelés elsődleges eszközét, hiszen miért előzte volna meg másfél évvel a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára épülő nemzeti stratégiát a Btk. módosítása, amely ennél fogva megkötötte a stratégia készítőinek kezét, egyértelműen deklarálta az abszolút kriminálpolitikai célokat a jelenség kezelése kapcsán?" - kérdezi a stratégiát, illetve a büntető törvénykönyv hatásait elemző kutatás.

Nézzük a számokat! A vizsgált időszakban, '99 és 2001 között nőtt a fogyasztók száma.

A bejelentések 17 százalékkal nőttek, a felderítési mutatók azonban érdemben nem változtak. A bejelentések több mint fele oktatási intézményből érkezett.

Az elterelést választók aránya 22-ről 12 százalékra esett vissza.

A módosítást követően a vádemelésre került esetek 41 százaléka eseti, alkalmi fogyasztó, alkalmi elkövető volt.

A módosítást követően nőtt azoknak a kábítószer-bűncselekmény miatt eljárás alá vontaknak a száma, akik valamilyen oktatási intézményben folytattak tanulmányokat.

Nőtt az előzetes letartóztatásba kerülő fiatalkorúak száma és aránya, és közülük több mint 30 százalék fél évnél hosszabb ideig volt előzetes letartóztatásban.

A kábítószerrel való visszaélést elkövetők körében jelentősen nőtt a fiatalkorúak aránya, 5-ről 15 százalékra.

A megkérdezett jogalkalmazók 61 százaléka szerint a jogszabálynak nem sikerült és nem is sikerülhetett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elérni az általa legfontosabbnak tartott célt, a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés visszaszorítását és megelőzését.

Ennyit az eredményekről, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu