SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita e késői szakaszán, végigülve a mai nap vitáját, több tanulságot is le lehet vonni. Mindenekelőtt azt, hogy amikor szakmapolitikai kérdésekről volt szó, mint most például az egészségügyi kérdésekről, vagy volt az oktatási kérdésekről vagy éppen az önkormányzatok finanszírozásáról, akkor tényleg rögtön higgadttá, szakmaivá, igaz, néha éles vitává fajultak a dolgok, de mégis úgy éreztem, és azt hiszem, a minket hallgató választóknak is az lehetett a benyomása, hogy itt a Házban valóban egy higgadt költségvetési vita folyik.

Azt is meg lehet állapítani, hogy a nagy dolgokban, ha hiszik, kedves képviselőtársaim, ha nem, nincsenek komoly viták közöttünk. Tehát amikor például az önkormányzati finanszírozásról volt szó, akkor a Ház patkójának mindkét oldala egyetértett abban, hogy az önkormányzati finanszírozás valóban reformra szorul; csak ilyenkor gondolja az ember, harmadik ciklusos képviselőként, hogy egész egyszerűen nem volt meg a politikai bátorság egyetlenegy kormányban sem ahhoz, hogy az önkormányzati reformot és általában az államháztartási reformot véghezvigye vagy netán elkezdje.

Magam szeretném a költségvetési törvény oktatással foglalkozó részét bemutatni, ahogy ezt mi, MSZP-s képviselők látjuk.

A kormányprogram az oktatást középpontba helyezte, úgymond, prioritást kapott az oktatás. Azt mondhatnám, hogy nemcsak az oktatás, hanem amit már úgy neveznék, hogy a humán erőforrás, az emberről szóló fejezetek, tehát: az egészségügy, az oktatás kapott prioritást a kormányprogramban. És ezt a kormány első intézkedései is visszaigazolták, mert például az oktatásban hozzákezdtünk az óraszámok csökkentéséhez, szabályoztuk a tanév rendjét, eltöröltük a kerettanterv kötelező voltát, és ez már mutatta a kormány szándékát, hogy mit is akar az oktatásban az elkövetkezendő négy évben.

A száznapos program aztán egy olyan lépést tett a magyar közoktatásban, amit elmondott már az egészségügyben dolgozó kollégám is: megtörtént az a közalkalmazotti béremelés, amire, amióta tanár vagyok, de nálam idősebb kollégák, sőt a történelemtankönyvek is azt mondják, hogy ilyen mértékű béremelésre, 50 százalékos emelésre a magyar közoktatásban soha nem volt példa; mondhatni, hogy ez egy történelmi léptékű emelés volt. Emeltük a felsőoktatásban az ösztöndíjakat, és augusztusban kéthavi családi pótlékot kaptak a családok - ez hogyan kerül az oktatáshoz? Úgy, hogy nagyon-nagyon segítette a beiskolázást.

Ezek a nagy jelentőségű lépések világosan mutatták a kormány szándékát, és kíváncsian vártam, hogyan igazolódnak vissza ezek a lépések a 2003. évi költségvetésben. Mert elmondta már előttem néhány képviselőtársam, hogy bizony, kedves képviselőtársaim, a dolgok egymással összefüggenek. Ha egy kormány valami mellett leteszi a garast, és ez a kormány letette a garast a humán erőforrás, az oktatás, az egészségügy fejlesztése mellett prioritásként, akkor ennek valamilyen módon a költségvetésben is tükröződnie kell. Én nagyon nagy elégedettséggel vettem azt tudomásul, hogy így is történt: mind a két szféra valóban prioritást élvez.

Mit üzen tehát a 2003. évi költségvetés? Két dolgot érdemes vizsgálni: az egyik, hogy az adott költségvetésnek a szaktárca nyertese vagy vesztese, és ahogy az előbb az egészségügyi tárca kapcsán szóló képviselőtársam azt mondta, hogy az egészségügy igenis a nyertese ennek a költségvetésnek, örömmel jelentem, hogy az oktatás is nyertese ennek a költségvetésnek. És itt most szándékosan nem mondtam, hogy közoktatás, felsőoktatás, hanem az oktatás együttesen, mert a közoktatás is, a felsőoktatás is, a szakképzés is és a felnőttoktatás is a nyertese.

A másik, amit vizsgálni kell, hogy az oktatási fejezeten belül mi a prioritás, és itt azt is el kell mondani - ezt többen elmondták -, hogy ebben a költségvetésben valóban a bérek, ami természetesen az oktatási költségvetés más oldalát is meghatározza, ergo nem tudtunk bizonyos olyan fejlesztéseket végrehajtani, amelyek majd a következő évek feladatai lesznek.

A teljesség igénye nélkül engedjenek meg néhány számot az oktatási fejezet számadatai közül. A tárca támogatása 2002-hez képest a humán szolgáltatások nélkül 31,4 százalékkal nő; a közalkalmazotti béremelés hatása nélkül 10 százalékkal, 18,4 milliárd forinttal. Én most még egyszer megismétlem ezt, kedves képviselőtársaim: amennyiben nem számítjuk bele a béremelés költségeit, és ezt kivennénk a tárca költségvetéséből, az előző költségvetéshez képest akkor is 10 százalékkal emelkedik a tárca költségvetése. Azt hiszem, az elmúlt négy év bármelyik évében ez csak egy elérendő álom volt, egyetlenegy évben 10 százalékkal nem emelkedett.

A felsőoktatási intézmények támogatása a 2002. évi 103,8 milliárd forintról 155,2 milliárd forintra, tehát majdnem 50 százalékkal nő, amiből a béremelések fedezete 36,7 milliárd forint. Hadd mondjam el, hogy a felsőoktatásban nagyarányú fejlesztéseket is megengedhetünk magunknak, tehát folytatódnak a felsőoktatási beruházási programok; a felsőoktatási integrációval összefüggő fejlesztésekre 9,1 milliárd forint szolgál.

A közoktatásban igen jelentősen, 74 százalékkal nő az informatikai fejlesztések támogatása; a mintegy 7,2 milliárd forintos forrásból több mint kétszeresére, 5,4 milliárd forintra nő a Sulinet-program támogatása. Folytatódnak a korábbi programok is, így a közoktatás értékelési és minőségbiztosítási rendszerének fejlesztésére 1,7 milliárd forint fordítható.

Az önkormányzati közoktatásban a közalkalmazotti béremelés finanszírozásán túl három feladat kap új, illetve a korábbinál lényegesen nagyobb támogatást. 2003-ban először nyílik mód - hangsúlyozom: először, eddig ilyen soha nem volt a magyar közoktatásban - a pedagógiai szakszolgálatok tevékenységének normatív támogatására. Ha az előző négy évben az oktatási tárca vitáit figyelemmel kísérték, mindig az egyik visszatérő kérés volt a szakszolgálatok támogatása.

(21.40)

Ez mindig az önkormányzatokra maradt, erre soha nem maradt normatív támogatás, ezeket a fontos feladatokat, mint például a logopédiai ellátás, most normatív támogatással fogja a költségvetés támogatni. Megkezdődik az ingyenes tankönyvellátás és az ingyenes étkeztetés rászorultsági alapon történő kiterjesztése, és mint tudjuk, nemcsak elsőtől a negyedik osztályig, tehát az alsó évfolyamon, hanem a középiskolában is. Ha ez a program végigfut, kedves képviselőtársaim, akkor az eredeti programhoz képest, amit még a választási programban ígértünk, hogy az első nyolc évfolyamon ingyenes lesz a tankönyv és az első négy évfolyamon az étkeztetés, mintegy háromszor több pénzt fogunk erre a dologra fordítani, mert ez az egész közoktatási infrastruktúrát át fogja szőni.

Hadd mondjak néhány szót a Magyar Tudományos Akadémiáról! A tárca költségvetésén kívül jelentős forrásokat tartalmaz a Magyar Tudományos Akadémia fejezet, melynek költségvetési támogatása több mint 8 milliárd forinttal, csaknem 30 százalékkal nő. Amikor a Magyar Tudományos Akadémián voltunk kihelyezett ülésen, azt hiszem, ez nagy elismerést aratott. Hadd mondjam el, nekem is, mint minden kormánypárti képviselőnek, aki azért már megért egyet és mást, voltak sokáig kétségeim a költségvetéssel kapcsolatban, pláne amíg még nem olvastam ezt el. (Dr. Kontrát Károly: Most nincsenek?) Néhány van, igen.

Pósán képviselő úrral voltunk a Magyar Rektori Konferencia ülésén, és az ott elhangzottak aztán eléggé megnyugtattak. Ott hangzott el, hogy több mint biztató a 2003-as költségvetés oktatási szempontból; a felsőoktatást, a magyar tudományt, a Magyar Tudományos Akadémiát olyan helyzetbe hozta, ami eddig még nem volt megszokott; olyan béremelést tartalmaz ez a magyar költségvetés, ami eddig a magyar közoktatásban párját ritkítja.

Azzal fejezem be, amivel talán kezdenem kellett volna, hogy megkezdjük ebben a költségvetésben - bár ebben egyetértünk az ellenzéki képviselőtársaimmal -, nem túl elegáns módon, a költségvetési törvényben a közoktatási törvényt módosítva az óraszámok, a tanulói túlterheltség csökkentését. Mégis abból a szempontból kell ezt nagy jelentőségűnek tartani, hogy majd a közoktatási törvény, amit 2003-ban szeretnénk módosítani, már elébe megy ennek a dolognak, és a tanulói túlterheltség csökkentése - bármit is mondanak, képviselőtársaim - fontos cél, és ezt a szülők is, a megrendelők is támogatják.

Mindezek alapján ezt a költségvetést jó szívvel elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu