DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Előttünk van egy költségvetési tervezet, amit mérlegelünk sok szempont szerint. Magam úgy gondoltam, hogy egyszer át kellene gondolni a megnyilatkozásokat, amikor a hatalom megszerzéséért, a hatalom megtartásáért és a hatalom gyakorlásáért egy szemléletet tükröző anyag van előttünk. Ha végiggondoljuk, hogy mi történt a hatalom megszerzése időszakában, akkor azt kell látnunk, hogy március 13-án azt nyilatkozta a jelenlegi miniszter, hogy négy év alatt 600 milliárd forint fejlesztésre van szükség. A vitában többször elhangzott, hogy 2006-ig gondolkodjunk, de ha addig gondolkodunk és ezt elosztjuk néggyel, akkor is 150 milliárd forintnyi fejlesztést tételez föl.

Ugyancsak a miniszter asszony mondta, hogy a védőnők béremelésének teljesítése az egyik legfontosabb, megemelése különösen fontos dolog. De a miniszterelnökünk, amikor kiválasztotta a miniszterét, azt nyilatkozta, hogy senki ne legyen szegény, mert beteg, és senki ne legyen beteg, mert szegény. Aztán a miniszterelnökünk azt mondta még, hogy az egyik első intézkedés az egészségügy reformja lesz.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindezeket figyelembe véve kell átgondolnunk a költségvetést, ami az egészségügyre vonatkozóan két részből áll, a tárca költségvetéséből és a társadalombiztosításnak, az egészségpénztárnak a költségvetéséből. Ha szembesítjük ezt az anyagot most már azzal is, ami a kormányprogramban megjelent - hiszen a kormányprogramnak, "Cselekedni, most és mindenkiért!", van tíz pontja, amely az egészség évtizedével kezdődik, és befejeződik az egészségügy társadalmasításával -, itt különböző pontokban hangzatos megfogalmazások történnek, mindenütt jelentős változást föltételezve. Egy dolog történt, s hadd mondjam, hogy ez egy olyan történése az egészségügynek, ami példátlan, mert a bérváltozás kétségtelenül jelentős. Olyan jelentős, hogy tömegében közelíti az 50 százalékot, bár elosztásában már nem.

(21.00)

Ha ezt figyelembe véve és a változások szükségességét is fenntartva átgondoljuk a mai valóságot, akkor világos számunkra, hogy alkotmányos kötelességének tesz eleget a kormányzat, amikor az egészségügy szerkezetét és finanszírozhatóságát biztosítja. Van egy másik szereplője is az egészségügynek 80-85 százalékban - hiszen nem tárcatulajdon a 85 százalék, hanem önkormányzati -, ahol a fenntartás, a fejlesztés és az ellátás felelőssége az önkormányzatoké.

Ha mindezt figyelembe véve elemezzük az adatokat és azt is, hogy népegészségügyi prioritást is hirdet a kormányprogram, akkor a valóság elszomorító. Elszomorító azért, mert a közegészségügyért felelős tisztiorvosi szolgálat 2002. évi 33 milliárd forintja 2003-ra 30 milliárdra csökken, azaz 3 milliárddal lesz kevesebb a tisztiorvosi szolgálat pénze. Ez a 3 milliárd ugyan megjelenik - bár nem egészen 3 milliárd -, 2 milliárd a népegészségügyi programra és mintegy 0,5 milliárd a szakmai programokra. Magyarul, hiányzik néhány száz millió forint. Szomorú az is, hogy a mentőszolgálat költsége - mert kitüntetett a sürgősség és a katasztrófakérdés - ténylegesen 19,3 milliárdról 22,1 milliárdra nő, azaz nem teljesül az egyik fő cél, amit hirdet a kormányzat.

Külön gond a fejlesztés, amire 200 milliárd jut. 600 milliárdból leosztva egyszer 200 milliárd hangzott el, másszor négy évre 600 milliárd. Gép- és műszerfejlesztésre nincs több pénz, mint 2 milliárd forint, a sürgősségi rendszer technikai fejlesztésére pedig 1,4 milliárd forint. Ez az, ami a tárcánál többletként megjelenik.

Mit látunk az E-alap költségvetésében? A leírásban és a bevezetésben - különösen még abban a variánsban, amit a Számvevőszék látott - jelentős változások jelentek meg. Az E-alap természetbeni szolgáltatásainak költségvetése 875 milliárd forint, ami nagyon nagynak tűnik, és 162 milliárd többletet jelent. De ha a 162 milliárdból levonjuk a 127 milliárdos bért, akkor már csak 34 milliárd van egy 800 milliárdos rendszerben többletként. Ha ezt valaki átszámolja, annak a számára világos, hogy ez 2,5 százalékos növekmény, egy várható 5 százalékos infláció mellett. Azt hiszem, ez megcsúfolása a jó költségvetésnek.

Hogy mindenki számára világos legyen még ilyen késő esti órán is, és hogy gondolják át, mit lehet még a rendszerbe pénzként vinni: a háziorvosi szolgálat, amely megterhelődik egy szűrésgondozással is, 45 milliárdról 46,2 milliárdra nő, azaz 1,6 százalékkal nő az alapellátás kasszája. Az a védőnői program, amelyet kitüntetetten hirdettek tavasszal és a kormányprogramban is, 10,3 milliárdról 10,6 milliárdra nő.

De számomra a legszomorúbb tétele az E-alap költségvetésének - amit ma este valaki egyszer már elmondott -: azoknak az intézményeknek a költségvetése, amelyek utókezelést, -gondozást és rehabilitációt végeznek, 10,4 milliárdról 8,2 milliárdra csökken. A járóbetegkassza, de a fekvőbetegkassza is csak másfél százalékkal nő. Akkor nő másfél százalékkal, amikor ezeknek az intézményeknek a fenntartása és fejlesztése önkormányzati feladat, és a ma délutáni és esti vitában mindenki számára világossá vált, hogy az önkormányzatok forrása a saját működésükhöz sem elég. Mindehhez azt is figyelembe kell venni, hogy az E-alap és a társadalombiztosítás hiánya meghaladja a 300 milliárd forintot.

Javaslatot is kellene tenni, hogy hogyan, mi módon lehet növelni néhány terület finanszírozását. Most kitüntetetten a gyógyszerre fordított összegekkel foglalkoznék. Azért kell ezzel foglalkoznom, mert a kilencvenes évek óta az egészségügyi költségvetés legkritikusabb pontja a gyógyszerellátás. Az 1994. évi 61 milliárdos és a 2001. évi 180 milliárdos nominális érték reálértékében azonos, tehát tulajdonképpen reálértéktartást tudtunk elérni 2001-re. Ennek az évnek a költségvetése 200 milliárdos, a mostani a növekmény után 216 milliárd forint. Ez a 216 milliárd egyszerűen képtelenség. Képtelenség azért, mert a költségvetés szöveges részében olyan tételek szerepelnek árnövelő tényezőként, mint az árváltozások, az új termékek árnövekedése, a külön szerződés és az onkológiai szűrés miatt feltárt betegségek gyógyszerköltsége, és megjelenik az az ígéret - ami reális -, hogy a szív- és érrendszeri betegeknek ingyenessé tesszük a gyógyítást.

Ha mindezt hozzászámítom, akkor ez a kassza körülbelül 30 milliárddal kevesebb, mint amennyi a szöveges részben benne van. Hogy Göndör képviselő úrnak világos fogalma legyen erről - mert szövegszerűen szerepel az anyagban a szív- és érrendszeri betegségek ingyenessé tétele -, 2001-ben erre a lakosság 18 milliárd forintot költött, a teljes kasszafogyasztás 53 milliárd volt. Tessék hozzáadni a 199 milliárdhoz csak ezt az egy tételt, és már több jön ki, mint amennyit a költségvetés gyógyszerköltségre tervezett.

Sorolhatnám még tovább ennek a kritikus elemeit, de még át kell gondolnunk, hogy mit lehet tenni. Azt is meg lehet tenni, hogy így marad minden költségvetési rovat, de akkor feszültségekkel lesz tarkított az egészségügy, és egészen biztos, hogy május környékén az egészségügy részére pótlólagos forrásokat kell biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu