LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Szólni fogok a szociális kiadásokról, a mentőszolgálat nehéz helyzetéről, valamint a bevételi előirányzatok megalapozottságáról, ezen belül a megyei rendőrkapitányságok bevételi kötelezettségéről, végül pedig a vízkészletjárulékról.

Tisztelt Ház! Jómagam is - és nemcsak azért, mert most ellenzéki képviselő vagyok - rossz előérzettel néztem át a kiemelt szociálpolitikai feladatokkal foglalkozó rovatokat, mert az első, még felületes lapozgatás során nem találtam arra nézve semmilyen iránymutatást a fejezetben, hogy mi lesz azoknak a költségvetési támogatásoknak a sorsa, amelyekből eddig orvosolni lehetett választókerületemben, a Duna-Tisza közén leggyakrabban előforduló szociális problémákat, elsősorban a mozgássérültek megsegítésére, az egészségükben megrokkantak segélyezésére fordított összegeket, valamint a falugondnoki, tanyagondnoki ellátás költségvetési támogatását tudom ilyen lényeges támogatási tételnek.

Aggodalmamat elsősorban az váltotta ki, hogy a 2002. évre előirányzott összegek mellett nem találtam meg a 2003. évre vonatkozó előirányzatokat. Nem találtam konkrét összegeket sem a mozgáskorlátozottak támogatásánál, sem a hajléktalanok ellátásánál, sem a falugondnoki hálózat fejlesztése rovatnál, sem a fogyatékosügyi programok támogatásánál, sem az állami gondozásból kikerült fiatalok lakáshoz jutásának támogatásánál, és még sorolhatnám tovább az első ránézésre megszűnő támogatási célokat.

Nos, átlapozva a költségvetési köteteket, kiderült, hogy szerencsére nem állt el a kormány ezeknek a szociális feladatoknak a további támogatásától, hanem a jelenlegi költségvetésben egy előirányzat címe alatt összevontan szerepelnek a 2002. évre még átlátható módon, külön-külön meghatározott támogatási célok. Sajnos, a fejezet összeállítói nem törekedtek arra, hogy a 2003-ban összevont rovatot összehasonlíthatóvá tegyék a 2002. évi törvényi előirányzattal és a 2001. évi teljesüléssel, azaz ez az eljárás is egy példa arra a számvevőszéki kritikára, mely szerint a költségvetés sok helyen összehasonlíthatatlan és átláthatatlan.

Ha mi, képviselők összeadtuk azokat a 2002. évi előirányzatokat, amelyeknél arra való hivatkozással nem közölték a 2003. évi előirányzatot, hogy ezeket a célokat a jövőben egy összevont elnevezés takarja az egyes, kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatok cím alatt, akkor a 2002. évi várható összegnél egy 20 százalékkal alacsonyabb 2003. évi előirányzattal szembesülhettünk.

(18.30)

Lehet, hogy valójában nem is olyan fontosak és kiemelésre sem annyira érdemesek ezek a célok, mint ahogyan ez a rovat címében szerepel? Ebben az esetben mindegyik feladatra 20 százalékkal kevesebb költségvetési támogatás jut a jövő évben, mint az idén, de az is lehet, hogy egyes célokra csak feleannyi-harmadannyi támogatás jut a jövőben, mint eddig. Ezek a feleannyi-harmadannyi támogatáshoz jutó kárvallottak lehetnek mozgássérültek vagy más fogyatékkal élők, tanyákon lakók, a falugondnoki ellátás keretében eddig ellátottak vagy állami gondozottak. Tehát nem lehet tudni, hogy milyen szándék áll az összességében 20 százalékos támogatáscsökkenés mögött, nem lehet tudni, hogy kik lesznek a károsultjai ennek a látszólagos takarékoskodásnak.

Tisztelt Ház! Elsősorban azt tartanám helyesnek, ha továbbra is a 2002. évi előirányzatok sorrendjét közölné a törvény, és nem vonná össze egy nagy és sötét kalapba az eddig külön-külön is fontosnak tartott feladatokat. Igenis, vállalja már most annak felelősségét a kormányzat, hogy a rászorultak melyik csoportjától vonna meg jövőre összegeket.

Átnézve az egészségügyi, szociális és családügyi fejezet szöveges indoklását, egyik korábbi feladat mellett sem található olyan megjegyzés, hogy ez a fajta támogatás kifutó, csökkenő, mert más jellegű segélyek kiváltják ezt a feladatot. Maga a fejezetgazda is kiemelten fontosnak érzi a szociális feladatok teljesítését, és tulajdonképpen nem értem, hogy miért faragja le egyötödével a korábbi támogatásokat. Az év eddigi hónapjaiban folyamatosan azt hallhattuk, hogy a kormány szociálisan érzékenyebb, mint az elődje volt - ezek most számomra mást bizonyítanak. És valószínű, hogy a tárca mindent megtett, hogy kiharcolja a kormányzaton belül a maga lehetőségeit, de úgy tűnik, hogy csak ennyi sikerült.

Nem kérek mást, csak annyit, hogy a jövő évi költségvetésben vásárlóértékben legalább ugyanannyi támogatást biztosítson az Országgyűlés ezekben a költségvetési rovatokban a mozgássérülteknek és fogyatékkal élőknek, a hajléktalanoknak, a tanyán élőknek és a falugondnoki hálózat segítségére szorulóknak, az állami gondozásból kikerült fiataloknak, mint amennyi támogatást adott korábban a polgári kormány ugyanezen rászoruló csoportoknak. Nagyon bízom abban, hogy a további egyeztetések lehetővé teszik azt, hogy a tárca eredeti szándékai szerint érvényesüljön az érdeke és költségvetési támogatása a további egyeztetéseken, kormányüléseken.

Tisztelt Ház! Nagyon röviden a mentőszolgálatról. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az Országos Mentőszolgálat fenntartását és a mentést állami feladatként határozza meg. A törvényből következik az állami költségvetésnek az a feladata, hogy biztosítsa a mentéshez szükséges anyagi feltételek folyamatos meglétét, továbbá gondoskodjon arról is, hogy a mentéshez szükséges eszközök és járművek állaga alkalmas legyen ennek a feladatnak az ellátásához.

Miért hangsúlyoztam azt, hogy a költségvetésnek biztosítania kell a mentéshez szükséges anyagi feltételek folyamatos meglétét? Azért, mert az elmúlt évtized költségvetéseiben többször előállt az a helyzet, hogy az év második felében az üzemanyagra fordítható keret kimerülése miatt a mentőszolgálat már szigorúan rangsorolta a kéréseket, mérlegelte azt, hogy hová menjen ki és hová ne. Nem volt tehát folyamatos az ellátás minősége egy éven belül sem. Tévedés ne essék, nem kívánom megfosztani a mérlegelés jogától a mentősöket, de ne az üzemanyag mennyisége legyen a mérlegelési szempont. Ha ismét elharapózna ez a korábbi, sokat ostorozott, joggal bírált hozzáállás, akkor a választókerületem külterületein, azaz a tanyákon élők szenvednék meg ezt a mérlegelési szempontot.

Tisztelt Ház! Fellapozva a költségvetés megfelelő fejezetét, az Országos Mentőszolgálat dologi kiadásaira fordítható összegek folyóáron számítva mintegy 5 százalékkal maradnak el az idei év kiadásaitól. Azonos vásárlóértéken számítva az idei évtől történő elmaradás már több mint 10 százalékos. A feladat fontosságát ismerve elfogadhatatlan ez a forrásszűkítés.

Tisztelt Ház! Végezetül pedig nézzük a bevételi előirányzatok megalapozottságát. A bevételi tervek képviselői véleményezése során nagyon gyakran felmerülő kérdés az, hogy a feltűnően gyorsan megnövekvő bevételi előirányzatok csupán technikai jellegűek-e, például pusztán az adott költségvetési cél forráshiányát elkendőzni kívánó, egyszerű könyvelői fogások, vagy a gyorsan megnövekvő bevételi előirányzatok valóságban is meglévő lakossági vagy gazdálkodói tehernövekedést jeleznek előre, azaz a jövedelemelvonás fokozását.

Két példával szeretném érzékeltetni ezt a képviselői dilemmát. A költségvetés a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság 2002-ben várható bevételeit, 42,9 millió forintot 2003-ra közel ötszörösére, 207,8 millió forintra kívánja megnövelni. A kérdés ilyen esetben az, hogy reális-e ez a nagymértékű bevételnövekedés. Ebben az esetben a megyében élők közel ötször annyi hatósági díjat, büntetést, eljárási illetéket fognak jövőre befizetni a megyei rendőrségnek, mint amennyit az idén fizettek, azaz számottevően megnövekednek a lakosság terhei. De az is lehet, hogy a megyei rendőrség eleve képtelen lesz teljesíteni a bevételi célokat, hiszen az idei év bevételei is messze el fognak maradni a 2002-re előirányzott összegtől, és ebben az esetben egyértelműen forráshiányosra tervezi a költségvetés a megye rendőrségi költségvetését, aminek várhatóan a közbiztonság látja majd a kárát.

Ennek a bevételi előirányzatnak csak úgy lehet megítélni a realitását, ha összevetjük az ötszörös növelést más megyék rendőr-főkapitányságainak bevételi előirányzataival. A Baranya megyei főkapitányságnak például csak 137 százalékkal, a Győr-Moson-Sopron megyei főkapitányságnak 110 százalékkal, a budapesti főkapitányságnak pedig csak 106 százalékkal kell megnövelnie bevételeit az ideihez viszonyítva; míg a Fejér megyei főkapitányságnak még az idei bevételt sem kell produkálnia, a költségvetés jövőre megelégszik az idei rendőrségi bevételnél 16 százalékkal alacsonyabb összeggel is.

Ezek a számok arra utalnak, hogy a hatósági díjak, büntetések, eljárási illetékek területén nem valószínű egy olyan nagyarányú emelkedés, ami országosan és azon belül Bács-Kiskun megyében is a lakosság terhelését megötszörözné, hiszen más megyékben lényegesen kisebb a bevételi előirányzat várható emelése. Ez jó hír; rossz hír viszont az, hogy a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság közel ötszörösre növelt bevételi előirányzata láthatóan irreális. Félő, hogy az elmaradó bevételek miatt a szükséges rendvédelmi intézkedésekre már nem lesz elegendő forrás.

Végezetül hasonló kérdéssel szembesültem a vízkészletjárulék 61 százalékkal megnövelt bevételi tételénél is. Mit takar ez a nagymértékű, az ez évi előirányzatot mintegy 4 milliárd forinttal megnövelt összeg? Növekednek-e emiatt számottevően a lakosság befizetési kötelezettségei, vagy csupán az előbb elmondottakhoz hasonlóan csak egy irreális bevételi előirányzat szerepel a környezetvédelmi és vízügyi tárca bevételei között?

Gyanúra az ad okot, hogy az idei év 1,90 forintos vízhasználati alapjáruléka 2,40 forintra növekszik, ami 26 százalékos növelés. Ez a járuléknövelés meglehetősen sok, mintegy ötszöröse az éves infláció mértékének, de ennek ellenére ez a 26 százalékos díjnövekedés lényegesen elmarad a bevételi előirányzat 61 százalékos mértékétől. Ilyen esetben óhatatlanul arra kell gyanakodni, hogy a tárca a járulékfizetők körének nagymértékű kiterjesztésére készül, azaz olyanokat is kötelez majd járulékfizetésre, akik eddig ez alól mentesek voltak. A megyében élők között időnként lábra kap a rémhír, hogy előbb-utóbb itt már a kutakat is meg fogják adóztatni, és emiatt én is kissé gyanakodva olvastam el a törvényjavaslat 21. számú mellékletét, ami a vízkészletjárulék nagyarányú emelésének részleteit tartalmazza.

(18.40)

Maga a melléklet nem utal az 1995. évi, a vízgazdálkodásról szóló LVII. törvény megváltoztatására, és a fejezeti indoklás sem utal a vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. számú közlekedési és vízügyi miniszteri rendelet megváltoztatásának a szándékára sem, ami alapján remélni merem, hogy a bevételi előirányzat nagymértékű növekedése mögött nem áll a járulékfizetők körének szándékolt kiterjesztése.

Ennyit szerettem volna röviden elmondani. Főleg a mozgássérültekkel és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban számomra - tegnap el is mondtam nagyon röviden - biztató volt Béki Gabriella megszólalása, mert abban éreztem azt a felelősséget, amit, úgy gondolom, itt az ellenzéki pártok szinte minden képviselője megfogalmazott a költségvetéssel kapcsolatban. Nagyon bízom abban, hogy azok a törvénymódosító javaslatok, amelyek innen származnak, meghallgatásra fognak találni a tárcánál.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu