POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap hallgathattuk a pénzügyminiszter bevezető beszédét, expozéját. Többször is elmondta - remélem, jól idézem -, László Csaba úgy fogalmazott, hogy nem a legjobb költségvetés, ami itt van előttünk. Tegyük hozzá, itt a vita során látjuk, valóban igazat mondott, ez valóban nem tűnik a legjobb költségvetésnek. Így érthető, hogy az egészségügy képviselői, a gazdasági tárca képviselői vagy a kulturális fejezet gazdája, a kultuszminiszter nem büszkélkedik a költségvetési vita eredményével, mert gyalázatosak ezek a fejezetek, mind a kulturális, mind az egészségügyi tárca. De valóban fájóan hiányoznak az útépítésre, autópálya-építésre korábban ígéretként elhangzott százmilliárdok.

Én nem értettem hosszú időn keresztül, hogy az oktatási tárcánál - amelyiknek példás módon vagy példátlan módon nő a költségvetése, hiszen 185 milliárdról 272 milliárdra nő a tárca költségvetése, a BM-nél az oktatási normatívák is 113 milliárd forinttal nőnek - mi ez a példátlan szerénység, amivel csendben meghúzódik, és nem hirdeti magát a költségvetési viták ágazatok közötti győztesének, fölemelve kezét, és mondva, hogy itt az oktatás soha nem látott lehetőségekhez, fejlesztéshez jutott.

Alaposabban megnézve a számokat, bizony ez a szerénység vagy visszafogottság sajnos érthető. Én egyet is értek vele, hiszen a tárca majd' 90 milliárd forinttal, 87 milliárd forinttal többel gazdálkodhat, azonban azt látjuk, hogy ebből 57-58 milliárd forintot fed le, tábláz be az ez évi béremelés jövő évre áthúzódó hatása, tehát gyakorlatilag ott már moccanni nem lehet.

A másik jelentős növekménynek tűnő összegről, egy 30 milliárd forintos összegről kiderül, hogy sajnos nem több, mint egyszerűen a Belügyminisztériumból az oktatási tárca nyakába tett, úgynevezett humán normatíva vagy humánellátási normatíva, amiből az egyházi iskolák, az alapítványi iskolák normatíváit kell finanszírozni. Azaz: ez a nagyon szépnek tűnő, csodálatos növekedés gyakorlatilag moccanatlan helyzetre késztetheti, kényszerítheti az Oktatási Minisztériumot, ha nem tárgyal jól, és a módosító javaslatokkal nem lehet oldani ezt a helyzetet. Hasonló feszességűnek tűnik a költségvetés Belügyminisztériumnál lévő rovata. Hiába mutatkozik itt egy 113 milliárd forintos növekedés, pusztán az ez évi bérfejlesztés áthúzódó hatása - mint ahogyan ez ma itt többször elhangzott - 70 milliárd forinttal többet igényel, 182 milliárd forintot.

Nem akarom megismételni, sem összefoglalni az itt ma elhangzott vitát. Szerintem egyetértünk mind kormánypártiak, mind ellenzékiek, legyenek SZDSZ-esek, MSZP-sek, fideszesek vagy MDF-esek a teremben, hogy a költségvetésnek ez a pontja, a szeptemberi béremelés jövő évi fedezete tőlünk jelentős munkát igényel, mert ezt a feladatot a Pénzügyminisztérium, illetve a kormányzat nem oldotta meg sikerrel, nem oldotta meg megnyugtatóan. Azaz olyan módosító javaslatokat kell kimunkálni és lehetőség szerint konszenzussal elfogadni, ami garantálja ezt.

Itt van előttünk egy javaslat, szinte valamennyi nagy, jelentős önkormányzati szövetség jegyzi ezt, ez talán a legnagyobb garanciát adja. Ők nemes egyszerűséggel azt mondják, hogy a bérfedezetet száz százalékban másra fel nem használható, kötött támogatásként - tehát nem a normatívába épített, hanem kötött támogatásként - kapják meg az önkormányzatok. Ennek igen jelentős a költségvetési vonzata. Tartok tőle, hogy nem ez az, amire a szocialista képviselők gondoltak. Ők sokkal inkább egy önhikis megoldásban gondolkoznak, hogy majd egy kicsit meg kell toldani az arra szánt pénzt.

Szeretném, ha nem maradnánk ennyiben, hanem venné a fáradságot a szocialista frakció és a szabad demokraták képviselőcsoportja, és az önkormányzati szövetségekkel és a parlament ellenzéki pártjaival együtt keresne erre megoldást, mert ez új megoldást kíván, módosító javaslatot kíván, az bizonyos, erre a tegnapi, illetve a mai vita elég világosan fölhívta a figyelmet. Én ennyiben tudom összefoglalni.

Fölösleges lenne ideidézni az Állami Számvevőszék véleményét, amelyik szintén nagyon világosan húzza ezt alá, hívja fel erre a figyelmet, azzal együtt, hogy természetesen egyikünk sem a szeptemberi béremelést kárhoztatja, az jó dolog, a pedagógusok valóban örömmel várták a szeptembert, hiszen valamennyi párt, az egykori ellenzéki, most kormánypárti, és az egykori kormánypárti, most ellenzéki pártok programjában is ott volt a jelentős bérnövekedésre tett ígéret, ott volt egy jól kidolgozott program, pedagógus-életpályamodell, amit a pedagógusok nagy része is támogatott.

Az nyilván nem töltötte el őket örömmel, hogy a kormány tagjai vagy a végrehajtásban jeleskedők nem fogadták meg Medgyessy Péter szavait, hiszen Medgyessy Pétert mindig érdemes meghallgatni, egyrészt mert néha tanulságos, néha pedig kifejezetten érdekes mondatokat hallunk tőle. Az egyik ilyen volt, amit úgy fogalmazott meg a nyár során, hogy borítékban kell gondolkozni. Nyilván nem egy újkori bürokratikus Diogenész volt ez, hogy miben kell gondolkozni, hanem a nettó fizetésre utalt, joggal és okkal hívta fel arra a figyelmet, hogy az embereket, köztük a közalkalmazottakat, a pedagógusokat nem vigasztalják a szép makroadatok, bruttó összegek. Az érdekli őket - Medgyessy Péter szavai szerint -, hogy nettó mennyivel nő a fizetésük.

(18.00)

(A jegyzői székben Vincze Lászlót dr. Lázár János váltja fel.)

Sok pedagógus kollégámat érte e tekintetben csalódás, sokan fölháborodva fordultak hozzánk. Talán ez még a jövő évben orvosolható. Szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni egy területre, ami bizonyosan elkerülte a figyelmüket, ez az egyetemeken és a középiskolákban dolgozó műszaki oktatók béremelése, bérfejlesztése.

Velük példátlan módon bánt el a mostani kormány, egyszerűen megfeledkezett róluk, ezért okkal érzik magukat megalázva, semmibe véve.

Sajnálatos, hogy a kidolgozott pedagógus-életpályamodell helyett minőségi elemeket, teljesítményt figyelembe nem vevő béremelést hajtott végre a kormány, jelentős összeget használva fel, és jelentős lehetőséget szalasztva el arra, hogy ezt a béremelést a teljesítményelvű, minőségelvű oktatáspolitika irányába tett lépéssel kösse egybe. Megvolt a lehetősége annak, hogy egy szakmailag megalapozott, minőségi munkát ösztönző, teljesítményt elismerő bérrendszer valósuljon meg, politikai konszenzus volt ebben, szakmailag elő volt készítve. Sajnos, ez nem történt meg. Az ígéret, hogy ez jövőre, azaz 2003-ban helyre tétetik, korrigáltatik, sajnos csúszik, és ez az ígéret most már csak 2004-re szól. Mondhatnánk, hogy jobb később, mint soha, de ha van rá mód - és mi igyekszünk ezt a módot megteremteni -, akkor a pótlékok emelésére forrást kell teremteni a következő évi költségvetésben, mert csak így lesz teljes az a közös szándékunk, hogy a közalkalmazottak, s köztük a pedagógusok méltó, szakmailag jó célokat szolgáló és erősítő bérrendszerben dolgozhassanak, és megfelelő bért kapjanak.

A fedezet kérdéséről már beszéltünk. Szomorú lenne, ha süketek párbeszéde zajlana a parlamentben. Jobb leszögeznünk és megállapítanunk, hogy itt módosító javaslatra van szükség, és bízom benne, hogy érdemi garanciát jelentő javaslatot tudunk majd elfogadni.

Nézzük az oktatási költségvetés egyéb kérdéseit! A bérfedezetet a normatívák növekedése kell hogy biztosítsa. Furcsa módon, a normatívák nem azonos arányban nőnek, hanem az alsó tagozatban, a kisiskolában csak 25-30 százalékkal, míg a felső tagozatban meg a középiskolában magasabb mértékben, noha az alsó tagozatot, az óvodát, a kisiskolát fenntartó kistelepülések nagyobb támogatása lenne indokolt. Ezért indítottuk el négy évvel ezelőtt a kiegészítő normatív támogatást a kistelepülések fejlesztésére, életben tartására. A 3500 fő alatti településeknél változó mértékű kiegészítő támogatást adtunk annak érdekében, hogy ne terhelje az önkormányzatot az az önrész, amit egy nagyobb város a saját bevételeiből, gazdálkodásából könnyedén - vagy nehezebben, de valahogy mégis - előteremt. Két ok - az egyik az, hogy a normatíva az óvodában és az alsó tagozatban kisebb mértékben nő, a másik az, hogy nem sikerült karbantartani a kiegészítő kistelepülési támogatás összegét, azaz stagnál - azt eredményezheti, hogy a 3500 fő alatti településeken az iskolák és óvodák fenntartása a korábbinál sokkal nehezebb lesz. Ez 3800 intézményt érint - tehát nem lebecsülhető a kockázat -, amelyekbe 350 ezer gyerek jár; 250 ezer iskolás, 100 ezer óvodás.

Nem szeretném ideidézni Medgyessy Péternek azt a szerencsétlen mondatát, amit aztán igyekeztek magyarázni, kihúzni a programjából, hogy az életképtelen települések finanszírozása máshogy fog kinézni, mint az életképeseké. Nem helyes, sőt elfogadhatatlan, ha a kormány vagy a parlament dönt egy kistelepülés életképességéről. Sokan emlékeznek erre a szerencsétlen mondatra és sokan "megmondtuk, hogy baj lesz ebből" felkiáltással most ütik az asztalt, hogy lám, lám, erről van szó, büntetik a kistelepüléseket. Ne hagyjuk, hogy így legyen, ez csak rajtunk múlik. Módosító javaslatot kell ehhez készíteni és el kell fogadni. Javaslatunk lényege az lesz, hogy az óvodában és az alsó tagozatban nagyobb arányú növekedés legyen, de legalább akkora, mint a többinél, és a kiegészítő normatív támogatás is nőjön inflációkövető módon.

Az egyházak: ma hosszasan beszéltünk, de mondhatjuk azt is, hogy vitáztunk az egyházak támogatásáról, ezért tartom fontosnak ezt is felidézni. Az úgynevezett humán normatíva, amit a Belügyminisztériumtól átvett az Oktatási Minisztérium, összege látszatra 30 milliárd forinttal nőtt, de a mozgásterét ez valójában nem növelte. Nem vitatom, hogy ezzel minden esztendőben baj van. Most is baj van, ugyanis 2003-ra 30 milliárd forintot tervezett az oktatási tárca vagy a kormányzat erre a feladatra, annak ellenére, hogy mindenki pontosan tudja - a pénzügyminiszter, az oktatási miniszter, a belügyminiszter -, hogy 2002-ben 50 milliárd forintot kellett költeni erre.

Ha ebben az évben 50 milliárd forintot költöttünk az egyházi iskolákba és alapítványi iskolákba járó gyerekek normatív támogatására, akkor milyen alapon hiheti azt bárki, hogy jövőre erre elegendő lesz 30 milliárd forint is. Senki sem hiheti komolyan, hogy januárban vagy az év közepe táján a családok tömegesen veszik ki a gyerekeiket ezekből az iskolákból, óvodákból. Ilyen nem lesz. Ezzel szemben az oktatási miniszter jövő tavasszal vagy nyáron kénytelen lesz a kormány elé menni, mondván, hogy nem elég a 30 milliárd, sőt több lett mint 50, 60 milliárd forintot kell erre költeni, és valahonnét a tartalékból még 30 milliárd forintot kell erre biztosítani.

Ugyanakkor ez csökkenti az oktatásügy más jellegű mozgásterét, manőverezési képességét, hiszen a következő évben is lesznek olyan fejlesztési feladatok - de nem is sajnos, talán még azt is mondhatnám, hogy szerencsére -, amelyekre bőven elkelne ez a 30 milliárd forint. Végre illenék rendesen megtervezni a humán normatívát, és ha az idén 50 milliárd forintba került, akkor jövőre ennél kevesebb nem lehet. Ez nem így történt, ami aggályos az egyházak számára. Tessék velük szóba állni, beszélni erről, és ezt ők is el fogják mondani.

Amint azt is, hogy a felsőoktatási fejlesztésnél, beruházásnál a Horn-kormány által kötött és az Orbán-kormány által végrehajtott, úgynevezett vatikáni megállapodás olyan elven nyugszik, amely alapján semmiképpen sem lehet kevesebb az az összeg, amit évente beruházásra költünk, mint a megállapodás pillanatában, és ezt az arányt minimum tükröznie kell a következő években az állami és egyházi intézményekben lezajló beruházásoknak is. Tavaly közel 1 milliárd 300 millió forintot költöttünk egyházi beruházásokra. Nem vette észre, nem figyelt oda az Oktatási Minisztérium, és ebben az esztendőben, illetve a következő költségvetésben csak 700 millió forintot tervez erre a célra. Baj lesz ebből! Ezt valamilyen módon mindenképpen korrigálni kell. A katolikus egyházzal, a Vatikánnal, a többi egyházzal, a reformátusokkal komoly konfliktusba fog keveredni a tárca, ha adott szavát, a kormány által aláírt megállapodást nem tartja be; szeretném erre felhívni a figyelmüket.

A következő téma a felsőoktatás támogatása. Szemben az önkormányzati területtel - az önkormányzatnál nincs meg a bérfedezete, a normatívákban 113 milliárd forint van, és 182 kellene -, úgy néz ki, hogy a felsőoktatásban a hosszú és sikeres tárgyalásoknak köszönhetően megvan a fedezet. Ugyanakkor nincs meg a fedezete a hallgatói létszám növekedésének. Közös célunk, parlamenti határozatban rögzített célunk volt az, hogy úgy fejlesszük a magyar felsőoktatást, hogy rövid időn belül egy korosztály fele felsőfokú képzésben vehessen részt. Ez ütemes fejlesztést kíván, és költségvetési vonzattal jár. Ennek, a hallgatói létszámtöbbletnek a fedezete nincs benne az Oktatási Minisztérium költségvetésében.

(18.10)

(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort Béki Gabriella váltja fel.)

Hadd mondjam el helyettük én, hogy enélkül törvénysértő állapotba kényszerül és kerül az oktatási tárca. Ehhez a nagyívű fejlesztéshez, a tudásalapú társadalom megvalósításához nemcsak normatíva kell, hanem épületek is kellenek. Mind a Szocialista Párt, mind a Fidesz 10 ezer kollégiumi hely megépítését tűzte célul maga elé. Ebben azonos volt a programunk.

Nem látom, nem tűnik épp ezért garantáltnak a jövő esztendőben ennek a programnak az elkezdése. Nem látom a tízezer kollégiumi hely felépítésére szolgáló forrásokat az Oktatási Minisztérium költségvetésében sehol.

A beruházások - hiszen nem csak kollégium kell, könyvtár kell, előadótermek kellenek -, a beruházási összegek: 2001-ben 19 milliárdot, ebben az évben 22 milliárd forintot költöttünk felsőoktatási beruházásokra. 22 milliárd forintot. Jövő évre ennek a felét tervezi adni a pénzügyminiszter az oktatásra. Ez kevés. Kevés lesz ahhoz, hogy azt a célt, hogy Magyarország ne egy könnyen kizsákmányolható, olcsó bérű ország legyen, hanem valóban tudásalapú, magasan kvalifikált, magas hozzáadott értéket termelő ország legyen, ezt elérhessük. Ehhez most kell odaadni a pénzt az oktatási miniszternek, mert különben később már nem ér semmit.

Az informatikai fejlesztésekről itt az előbb az MSZP képviselője szólt, ezek örömteli, szép elképzelések. Az Oktatási Minisztérium is ilyeneket fogalmaz meg: ahhoz, hogy a 20 ezer gép, minden évben a 20 ezer gép meglegyen - mert nagyjából, ha lefordítjuk, évente 20 ezer számítógépre van szükség -, a következő évre 9 milliárd forintnak kellene ott lennie az oktatási tárca költségvetésében. Nincs ott. Sok van ott, példás módon sok van ott, de ennyi nincs. Ki kell azt bővíteni, ki kell egészíteni ennyire. Nem folytatom tovább, ezeket tartottam volna a legfontosabbnak.

Végül, talán az utolsó: a tudománypolitika. 8 milliárd forint pluszpénz van az Akadémiánál és 7 milliárd mínusz az oktatási tárcánál. Ez látszatra szép egyenleg, 1 milliárd forint pluszban vagyunk - a helyzet azonban nem ilyen rózsás. Hiszen az oktatási tárcánál a nemzeti kutatás-fejlesztési programot csonkították meg és a felsőoktatási kutatásokat csonkította meg vagy csonkítaná meg ez a költségvetés.

Mi a különbség a kettő között? Az egyik az, hogy ezek a programok kifejezetten a gazdasággal szoros kapcsolatban levő kutatásokat finanszírozzák, míg az Akadémia a hosszan, majd valamikor megtérülő, sokszor teoretikus alapkutatásokat. Meggyőződésem, hogy Magyarországon a kutatás-fejlesztés területén a gazdasághoz való közelítésre van szükség, egy gyorsan megtérülő, gazdaságközeli K+F-et kell finanszírozni. Vigyázó szemüket az ebben kételkedők vessék Fehérvárra és az IBM-re. Elmennek Magyarországról az egyszerű összeszerelő-üzemek, ha nem tudunk jelentős kutatási bázist igénylő, nagyobb hozzáadott értékű tevékenységeket, gazdasági fejlesztést ide vonzani. Ennek vége. Az elmúlt tíz év lezárta ezt a korszakot. Elmennek Bulgáriába, Romániába vagy Indiába. Ha a kutatás-fejlesztés egy teoretikus, akadémiai jellegű fejlesztés lesz csupán, és ha az a gazdaságközeli kutatás, amit a nemzeti kutatás-fejlesztési program elindított, nem kap elegendő forrást, akkor sok ilyen IBM jellegű kudarccal kell szembesülnünk, akkor Magyarország jövőjének rosszat teszünk.

Legyenek kedvesek alaposan végiggondolni ezt. Világos, nem az Akadémiától sajnáljuk ezt a pénzt, hanem legalább ennyi, ez a szükséges 7 milliárd hiányzik a nemzeti kutatás-fejlesztési programoktól, az egyetemek gazdaságközeli kutatási munkájától, kutatási támogatásától.

Végezetül sok sikert kívánok az Oktatási Minisztériumnak a láthatóan még igen szerteágazó, belső lobbiküzdelmeihez, amelyhez, azt gondolom, a parlamenti patkó mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőiben társra találhatnak; támogatni fogjuk az oktatási tárcát abban a törekvésében, hogy ezeket a hiányzó összegeket a módosító javaslatokon keresztül megszerezze.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu