DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Némi megnyugvással és iróniával is figyeltem itt ezt az egész délelőtti kétpercezést, és időnként déjà
vu érzésem volt: régi szép idők, amikor évente volt költségvetési vita, és egymáson kérhettük számon az ígéreteket, és kérhettünk különböző forrásokat, kinek-kinek a magához legközelebb álló ágazat érdekében.

Most visszatérünk egy régi rendszerre, hogy ismét évente lehet erről vitatkozni, ami úgy tűnik, hogy a patkó mindkét oldalán ülőknek külön élvezet, hiszen harmadik napja jönnek itt a riposztok és az érdekes és ok szerint valóban értékelhető érvek is. Csakhogy egyet ne felejtsünk el: ez jövőre is megismételhető, meg azután is, meg azután is terveink szerint, tehát ez nem egy négyéves költségvetés, még csak nem is kétéves költségvetés, hanem ez egy egyéves költségvetés.

(13.40)

Tehát azokat a tacepaókat, amelyeket itt pró és kontra mutogatnak az ígéretekről... - nekem itt vannak a Fidesz-ígérvények egyébként (Felmutatja.), behoztam. Egy kicsit hosszabb, mint amit a szocialisták ígértek. (A Fidesz sorai felé:) És kedves, kissé ideges képviselőtársam (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te vagy ideges!), valóban szép és értékelhető dolog az, amikor ezek az ígéretek számonkérésre kerülnek, és ezt teheti a mindenkori ellenzék minden évben, és nem kétévente, vagy netalántán, ha az önök országlása folytatódhatott volna, akkor négyévente egyszer, mondjuk, fél nap erejéig, amikor is siralmainkat elmondhatjuk.

De ez nem probléma, hiszen azért van ez az egész, hogy ezzel fölhívjuk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek esetlegesen a továbbiakban az ország vitelét meghatározzák, valamint azokat a jobbító javaslatokat is megtehessük, amelyekre nyilvánvalóan mind a két fél számít a másiktól.

Még egy kis tévedés, ez a költségvetés nem San Marino költségvetése, és nem Svájc költségvetése; ez a Magyar Köztársaság költségvetése. Ezért az igényeinket talán ahhoz is igazítani kellene, amit a realitás tükröz, annál is inkább, hogy ebben az évben két választási fordulót is meg kellett élni.

Az egyik választásokon volt egy kormányzó pozíció, mondjuk, májusig, amely a választások előtt nemcsak ígért, hanem tett is. Tehette, hiszen olyan pozícióban volt, hogy a pénzek, a közpénzek feletti felügyelet gyakorlatilag korlátozás nélkül, a háromhetes parlamenti ülésezés viszontagságai közepette adott volt. Míg volt egy ellenzék, amely azt mondta, hogy másképpen szeretné csinálni, ha kormányzati pozícióba kerül, és nyilvánvalóan ő is elmondta azt, hogy milyen ügyeket, milyen területeket kíván preferálni, és kit céloz meg.

Az előző ciklusban önök - ezt nem is tagadták, és ez egy tiszteletre méltó tény - azt mondták, nem mindenkit preferálunk, hiszen nem tehetjük meg. Kiválasztjuk azt a kört, akiket mi legközelebb érzünk a szívünkhöz, és akire majd a jövő társadalmát építeni lehet. Ez a polgárság azon köre, akik a középkategória vagy afölött vannak, és igen, ők kaptak is adókedvezményt, családi kedvezményt, építési támogatást; pont az a vállalkozói kör, amely hellyel-közzel, mondjuk, pályázat nélkül is hozzájuthatott állami megrendelésekhez, növelve így a klientúra erejét és a háttértámogatást önök mögött. Ez egy helyes dolog, hogy aztán okszerű-e vagy nem, azon lehet vitatkozni, de ez volt.

Ez a kormány azt mondta akkor ellenzékből, hogy ha, ne adj' úristen, úgy hozná a népakarat, hogy 2002-ben kormányváltás lesz, akkor egy másik kört céloz meg, azt a kört célozza meg, akik - úgy tűnik - eddig vesztesei voltak a rendszerváltásnak. A nyugdíjasokat célozza meg, a kis jövedelműeket célozza meg, az önhibájukon kívül ellátás nélkül lévőket célozza meg, valamint azt a közszférát, amelynek a lemaradása bizony az elmúlt 15 évben olyan határtalan mértékűvé vált, hogy az már teljesen lejáratása volt annak a szakmának, amiben ezek az emberek még hivatásszerűen dolgoztak.

Mi történt? (Dr. Pósán László közbeszól.) El lehet mondani, élvezem a kétperceseket, még akkor is, ha önöknek most problémáik vannak. (Domokos László: Nincs mondanivalód! Kabarézol!) Az első választási forduló után kiderült, hogy úgy tűnik, az az ígérvénytömeg a közelebb álló a választókhoz, amelyet a szocialista és a szabad demokrata jelöltek mondanak, így a szavazatokat is ide adták le.

Önök úgy gondolták, hogy a két forduló között még lehet valamit fordítani az álláson, ezért egy laza csuklómozdulattal közel 500 milliárd forintnyi ígérvényt tettek, valamint elkötelezettségeket vállaltak, amiből példaképpen azért lehetne sorolni, az MFB felé, az autópálya felé, a garanciavállalások felé. Sőt, hogy maradjunk annál a tárcánál, ahol én államtitkár vagyok: Turi-Kovács Béla azzal fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a minisztériumba, hogy 2002-t felejtsük el, mert arra nézve egy vas sincsen, hisz ő már ezt gyakorlatilag elköltötte. Ezt fegyelmezetten tudomásul vettük, és amikor még kapucsínóval is megkínált bennünket - amitől a kedvünk és a toleranciánk nyilvánvalóan változott -, félve ugyan, de megjegyezte, hogy 2003-ra cirka 60 százalék van elköltve. Most, hogy megnéztük a miniszter asszonnyal, több, már 70 fölött van.

Megtehetnénk azt is, amit az előző ciklusban a kormányváltáskor önök túlzott lelkiismeret-furdalás és skrupulusok nélkül tettek, nevezetesen: ezek az ígérvények nem ígérvények, ezek a beruházások nem beruházások, fejezze be, aki akarja, kezdjünk újat, mi ezeket a pénzeket átcsoportosítjuk, és a saját programunk megvalósítására fordítjuk.

Nem ezt tettük. Fegyelmezetten tudomásul vettük, és a 2003-as költségvetés jó része - bizony igaz, amit Orbán Viktor volt miniszterelnök úr mondott - az ő programjuk továbbfolytatása. Ez igaz. Ezt a programot folytatjuk tovább, tehát ezeknek a pénzeknek, amelyekről itt most olyan sokat vitatkozunk, és amelyeket próbálunk ide-oda pakolászni, illetve kicsikarni nagyobb költségvetési tételeket... - még az előző kormány programjának jórészt folytatását jelentik az elkötelezettségek, valamint a beindított beruházások befejezése iránt. Hogy ez mennyire okszerű, azt hiszem, nem kell vitatni, végre kell hajtani.

Innentől kezdve azzal kell számolnunk, hogy ebben az évben az eddig elköltött pénzek nemhogy meghaladták azt a költségvetési hiányt, amely tervezve volt, hanem ezekkel az új programokkal, valamint az önök által már elfogadott és folytatott programokkal együtt bizony a tervezett költségvetési hiány kétszerese lesz. 2003-ban ezt a kétszeres hiányt - azt gondolom - nem célszerű és okszerű háromszorosra növelni, hanem vissza kell állítani egy elfogadható szintet. Tehát a 2003-as költségvetés - ha tetszik, ha nem, ki kell mondani - az államháztartás egyensúlyának visszaállítása vonatkozásában is tesz intézkedéseket. Ezért nem telik mindenre, ezért nem tudjuk a 2003-at úgy aposztrofálni, hogy ez egy további fékevesztett költekezés; vagy nem, ne is ezt mondjuk, hanem a mindenki által joggal várt igények kielégítését jelentené. Hiszen azt gondolom, hogy itt, a Házban senki nem beszél olyanokról, aminek az alapja vagy a pénzügyi okszerűsége ne lenne megalapozott. Az, csak van-e arra mód, hogy ez 2003-ban megvalósulhasson, akkor, amikor az 1400 milliárdot közelítő várható hiánnyal kell számolni úgy, hogy az áthúzódó beruházások folyjanak, illetve egyetlenegy ágazat se lehetetlenüljön el. Bizony, ezek olyan kérdések, amelyeknek a feloldására választ kell találni.

Rosszindulatú megjegyzésem, és ezért ne haragudjon meg senki: feltételezve, de meg nem engedve, ha most azt mondaná itt a kormányzati többség, hogy minden egyes indítvány, ami önöktől érkezik, nagyon jó, helyeseljük, tessék, építsük be a költségvetésbe, majd a kormány úgy döntene, hogy ennek a végrehajtását az ellenzéknek átadja, köszönjük szépen a tanácsokat, megfogadtuk, beépítettük a költségvetésbe, tessék végrehajtani! Azt gondolom, önök közül egyetlenegy képviselő sem lenne, aki komolyan gondolná, hogy ezek végrehajthatók, illetve, hogy ez nem jelentene egy olyan államháztartási katasztrófát, ami a Magyar Köztársaság további létét nemcsak az Európai Unióban, hanem Európában is meghatározóan negatív irányba ne befolyásolná.

Ami a fölvetések közül valóban konszenzusos a Házban, és ezen tényleg jó lenne már túllépni az önkormányzati finanszírozás vonatkozásában: tény, valóban nem minden önkormányzat részesül olyan pénzügyi háttértámogatásban a következő évben, amely a közalkalmazotti bérnövekményből valamennyiük részére biztosítaná a fedezetet, még akkor sem, ha megemelt normatívákkal, illetve a helyben maradó adótöbblettel számolhatnak. Igen, itt az önkormányzatokra lebontva egyedi esetben ezt egy számítási móddal, úgy gondolom, egzakt módon ki lehet mutatni, és erre nézve most már kormányzati ígéret is van, és a patkó mind a két oldalán egy egyező igény, hogy ennek a megoldását keressük meg, és ennek a költségvetésnek az elfogadásával egyidejűleg egy jogi garanciával is egészítsük ki, és azt gondolom, hogy ez meglesz.

Amiről még szót szeretnék ejteni, hogy nemcsak a pénz iránti vágy, hanem a pénzek felhasználása milyen belső struktúrában mozgatható úgy, hogy a költségvetés meghatározott fejezeti összegeit tulajdonképpen ne befolyásolja. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál az agrár-környezetvédelmi program finanszírozására 4,5 milliárd forint van beállítva. Ez több mint 2 milliárddal haladja meg az ez évit, tehát mondhatnánk, hogy majdnem duplája, mégsem elég. Nem elég, mert olyan programokról van szó, amelyeknek a beindítása és működtetése nem esik az alá a korlátozás alá, amiről oly sokat beszélünk most az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, hogy az agrártámogatások legfeljebb 25, esetleg 30 százalékát érhetik el az európai uniós átlagnak.

(13.50)

Egy olyan jellegű finanszírozásról van szó, ami gyakorlatilag a tájgazdálkodásban, a tájfenntartásban, a népességmegtartásban korlátlanul, kvóta nélkül elérhető társfinanszírozás formájában az Európai Uniótól. Ehhez viszont az szükséges, hogy az a program, ami 1997-ben indult el, '99-ben lett elfogadva kormányhatározattal, és gyakorlatilag még a mai napig sem működik, legfeljebb referenciaként egy-két helyen, általános legyen, és ennek a működtetése az országban újabb európai uniós pénzek elérhetését tegye lehetővé.

Ennek érdekében javasoljuk megfontolásra a kormánynak is, hogy belső átcsoportosítással az FVM fejezetén belül, mind a beruházási, mind a piacrajutási, illetve a költségcsökkentő támogatások átcsoportosításával mintegy 12-13 milliárd forintos alapot hozzunk létre, kifejezetten az agrár-környezetgazdálkodási célfeladatokra, mert még egyszer hangsúlyozom: ez az összeg halmozottan térülhet meg. A szociológiai hátteréről nem is beszélek, hogy mennyivel más, ha egy adott kistérség népessége nem segélyekért vagy esetleges külön állami támogatásokért áll sorba, hanem egy olyan jellegű gazdálkodást folytat, aminek van megfelelő piaca, az ott előállított termékeknek van megfelelő ára és értéke, és ő is hasznosnak érzi azt a munkát és azt a tevékenységet, amit folytat. Ráadásul ezt egy olyan országban teszi, amelynek a földrajzi és ökológiai adottságai messze jobbak az ilyen gazdálkodás szempontjából, mint az Európai Unió bármelyik tagállamában.

Tehát próbáljuk keresni azokat a módokat, kedves képviselőtársaim, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalon, hogy azon fejezeti pénzek kapcsán, amelyek felhasználása többé-kevésbé adott, tehát nem nagyon tudunk belenyúlni, a fejezeten belüli felhasználással mégis olyan külső erőforrások bevonását tudjuk elérni, amelyek ezt a költségvetést gyakorlatilag bővítik, és annak a feltételrendszernek is megfelelnek, amit itt valamennyien közösen, az ország érdekében, az eddigi felszólalásokban is megfogalmaztunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu