KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés mindig a kormányzati szándékok tükre, egy költségvetés mindig egyszerre stratégia, egy költségvetés valamit megmutat nekünk a jövőből, és a költségvetési vita arról szól, hogy a kormányzati szándékokat mennyire érzi kormánypárt és ellenzék az ország érdekében hasznosnak, hogy a stratégiát, a fő célkitűzéseket mennyire fogadja el kormányoldal és ellenzék, mennyire tud ebben egyetérteni, és az eszközök tekintetében alkalmasnak látja-e a benyújtott javaslatot mindezen célok elérésére.

Hogy milyen kormányzati célok azok, amelyeket a kormány az országnak szeretne bemutatni, azt hallottuk a parlamentben a miniszteri expozéban. Egyik kiemelkedő eleme - és az informatika és a hírközlés területén mint a szaktárca vezetője is, ezzel szeretnék foglalkozni -, a kormányzati cél egyik kiemelkedő területe az Európai Unió és egy modern, innovatív jövőkép; az az Európai Unió, amely a saját pozícióját, saját helyzetét úgy értékeli, hogy az elmúlt néhány esztendőben versenyhátrányba került az Egyesült Államok és vonzástérsége, valamint a Távol-Kelet, elsősorban Japán-Szingapúr tengellyel szemben, és ennek a versenyhátrányának a legfontosabb okaként az elemzéseiben az információs társadalmi technikák, az információs társadalmi technológiák elterjedésének hiányát látja. Ezért az Európai Unió stratégiai célkitűzése, hogy versenyképessége javítása érdekében, az esély érdekében stratégiai célnak tűzi ki az információs technológiák fejlesztését és széles körű alkalmazását Európa-szerte.

Magyarország helyzete milyen ebben az Unióhoz közeledő huszonnegyedik órában, amelyben nyilván a stratégiánkat ezzel a nagy közösséggel közösen kell formálnunk? Nos, ha szabad a helyzetértékelésről a legújabb, 2002-es számok tükrében néhány gondolatot elmondani, azt hiszem, az szükséges egy kormányzati szándék előtt. Az Európai Unióhoz képest Magyarország az információs társadalmi felkészültség területén jelentős hátrányban van ahhoz az Unióhoz képest, amely saját magát hátrányban levőnek minősíti, és a versenyhátrányát elsősorban az információs társadalom terén való felkészültségében látja. Nos, ehhez képest vagyunk hátrányban, és ami még nagyobb gond, hogy ma már a térségünkben is fokozatosan hátrányba kerülünk.

Csak egyetlen példát szeretnék a legújabb elemzésből mutatni (Felmutat egy táblázatot.), tíz közép-kelet-európai ország éves növekedése a számítógép-vásárlás területén. Átlagosan 2001 és 2002 között a növekedés a tíz országban, Ukrajnát, Oroszországot, Szlovéniát átölelve, a volt szocialista országokban itt a térségünkben 20 százalékos.

(12.40)

Tehát a növekedés egyik évről a másikra 20 százalékos. Bizonyos országokban, például Szlovákiában ez 33 százalék. Egyetlenegy olyan országot látunk a statisztikában, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, egyetlenegy olyan országot, ahol negatív ez a szám, mínusz 7 százalék; ez Magyarország. Miközben tehát az átlag a 20 százalékos növekedés a volt szocialista országok gyűrűjében, nálunk 2001 és 2002 között 7 százalékos a lemaradásunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért úgy látjuk, hogy csak egy markáns fordulattal, egy szerkezetváltással lehet eredményt elérni. Azt látjuk, és ez már a költségvetés tervezése, hogy azok a korábbi költségvetési technikák, kísérletek, amelyek az elmúlt két évben például a számítógéppel való ellátottság területén célközönségnek szánt, pályázati úton osztott számítógépes juttatást jelentik, az ezek szerint abszolút kudarc. 2002 és 2001 a magyar leszakadás története az információs technológiákkal való ellátásban. Ezért a kormány úgy döntött, hogy e helyett a pályázati osztogató rendszer helyett egy sokkal szélesebb körű, sokkal nagyobb hatású adópolitikai intézkedéscsomagot állít be. Erről folyt eredményesen a vita az elmúlt néhány hétben.

Azért mondom, hogy eredményesen, hiszen a parlament elfogadta azt az adócsomagot, amely nagyon nagy kedvezményeket ad a számítógéphez jutáshoz úgy a munkaadó-munkavállaló relációban, mint a gyermekeket nevelők közösségében, családokban, hiszen egyrészt az adóból lehet leírni a számítástechnikai eszközökre és az internet-hozzáférésre fordított összegeket évi 60 ezer forint mértékig, másrészt köztehermentesen lehet a munkaadó részéről munkavállaló számára számítógépet juttatni. Ez az a két technika - az egyiket svéd modellnek hívjuk, a másikat hívhatjuk akár magyar modellnek is -, amely Európa-szerte a számítógéppel való tömeges lakossági ellátást javította.

A hálózatfejlesztésről: ugyanúgy másfél éve Magyarországon semmiféle hálózatfejlesztés nem volt. Ennek a technikáját is áthelyeztük az adókedvezmények sorába, és ezt csak azért említem, mert amikor a költségvetésről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy struktúrájában az egyik legfontosabb eleme az informatikai költségvetésnek az az adókedvezmény-csomag, amelyről tehát lemond a költségvetés, nem beszedi adó formájában és aztán osztogatás formájában juttatja el, hanem általános adókedvezmény formájában, a hozzáférés biztosítása érdekében egy nagyobb, szélesebb körű fejlesztést tesz lehetővé. Ez tehát mintegy 30-40 milliárd tervezett összeg. Abban bízunk, hogy ez a tervezés még egy kicsit óvatos is, és ennél lényegesen nagyobb piaci mozgást fog indukálni, és lényegesen nagyobb adóbevételről mond le majd az állam ilyen formában.

Az adókedvezmény mint a költségvetés egyik eszköze, a bevételről való lemondás, másik súlya a költségvetés direkt eszközei, tehát amit mégis beszedünk adó formájában, ott milyen prioritásokat határozunk meg a költségvetésben. Az egyik legfontosabb prioritás 2003-ban az információs társadalom felkészülése területén a fordulat az uniós felkészülésre. Fordulat abban az értelemben, hogy ha megnézzük, hogy az összes többi területen, legyen az egészségügyi támogatás, legyen az a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, vagy éppen a környezetvédelem, vagy amiről kiemelten kell beszélnünk, a mezőgazdasági termelők támogatási kérdése, nézzük meg, hogy alkalmas-e Magyarország ezeknek az eszközöknek, ezeknek a támogatásoknak a befogadására. És akkor azt látjuk, hogy a befogadás legnagyobb hiányossága ebben a pillanatban, hogy informatikai értelemben nem vagyunk felkészülve rá.

Nincs meg az a számítástechnikai háttér, az az adatbázis, az az informatikai háttér, amelyen keresztül ez a finanszírozás megvalósulhat. Márpedig az Unió megszabta a csatlakozni kívánó országok számára, hogy 2004-től csak akkor nyílnak meg a direkt támogatások, ha annak az informatikai hátterét megteremtjük. Tehát a költségvetés egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy az egyes szaktárcáknál is megképezve az informatikai fejlesztési forrásokat, az Informatikai Minisztériummal közösen, közös programok finanszírozásával az európai uniós felkészülést szolgáló informatikai fejlesztéseket kell elvégeznünk.

Ez azt jelenti, hogy fel kell gyorsítani az agrárinformatikai rendszer kialakítását, hogy az egyéni gazdálkodókhoz eljuthassanak a direkt európai források. Az Unió előírása szerint 2003. január 1-jétől már működtetni kellene kísérleti jelleggel ezt az agrárinformatikai rendszert, azt a rendszert, amelynek tervezésére most nemrég adott megbízást a magyar kormány agrárminisztere; azt a rendszert, amelyet már 2001-ben el kellett volna tervezési szinten készíteni, 2002-ben meg kellett volna valósítani, és 2003-ban már próbaszinten üzemeltetni kellene.

Ezt a rendszert Szlovákiában már üzemeltetik, nem 2003. január 1-jétől, hanem 2002. október 1-jétől - nálunk pedig előkészített állapotban sem volt. Tehát úgy gondolom, hogy ez önmagában elég példa arra, hogy igazoljuk, hogy elsősorban az uniós felkészültség területére kell hangsúlyt fektetni, hiszen több száz milliárd forintnyi uniós támogatástól esik el az ország, ha a megfelelő informatikai fejlettsége nincsen meg.

A másik nagyon fontos terület, programszinten fontos terület az elektronikus közigazgatás területe. Ennek alapfeltétele sem adott, hiszen jelenleg nincs minden önkormányzat fenn a világhálón, és a fönt levő önkormányzatok között sem közös a kommunikáció, ráadásul nem lehet hitelesen ügyeket intézni az elektronikus rendszeren. Ezért már ebben az évben megkezdtük az önkormányzatoknak, valamennyi önkormányzatnak a háló elérését biztosítani, és a jövő esztendőben pedig azt az elektronikus aláírási és hitelesítési rendszert mint programot fogjuk elindítani, telepíteni minden önkormányzathoz, amely első lépésben azt teszi lehetővé, hogy 2003-ban az önkormányzatokon belüli ügyintézés és az önkormányzaton belüli közigazgatási feladatok hitelesen, digitális úton történhessenek, hogy ne kelljen kettős könyveléssel, kettős iktatással, kettős ügykezeléssel dolgozni. És utána 2004-től megindíthatjuk a lakossági szolgáltatások felületét, amikor a hiteles ügyintézés 2003 második felétől, 2004-től kísérleti jelleggel megkezdődhet minta-önkormányzatoknál, olyan településeken, amelyeknél a szolgáltatás egyébként már most is szakmai szinten előkészített.

A harmadik nagyon nagy területünk a tartalomszolgáltatás területe, az elektronikus digitalizáció területe. Nem halaszthatjuk tovább a nemzeti digitális adattár fejlesztését, hiszen az, hogy eredményesen és sikeresen gazdagodjon a magyar kultúra az Európai Unióba való belépéssel, az ma sok szempontból attól függ, hogy felkészültünk-e és digitalizáltuk-e a saját kultúránkat, hogy aztán a világhálón megjelenhessünk, hogy az Magyarország számára a határon túl és határon innen fogyasztható, valóban hozzáférhető, értékelhető legyen. Ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, az Oktatási Minisztériummal és más társminisztériumokkal közösen ezen a programon dolgozunk.

A negyedik ilyen nagyon nagy program az esély és demokrácia jegyében az a közhálóprogram, amellyel közösségi hozzáférési pontokat szeretnénk most már tartalmilag is hálózatba kötni. Elindult az elmúlt néhány esztendőben, '95-tel kezdődően, a teleházmozgalom, és szépen haladt előre. Mégis, ma azok, akik kis önkormányzatokat képviselnek akár itt a parlamentben, tudják, hogy a teleházak jelentős része üzemeltetési, tehát működési problémákkal küszködik. Miért? Mert kevés benne az a hasznos tartalom, amely valóban az ott élők számára valamilyen olyan tartalmat, szolgáltatást nyújt, amiért érdemes ezt használni. Nos, ezért a teleházakkal közösen, de beleértve a könyvtárakban kialakítandó, majdan iskolákban kialakítandó közösségi tereket, közösen szeretnénk egy egységes szolgáltatást indítani a közhálóprogramon keresztül.

Végül a kutatás-fejlesztésről beszélnék néhány szót. Az Európai Unió nagyon jelentősen támogatja a következő néhány esztendőben a kutatás-fejlesztést, a technológiai innovációt, megújulást, magyar forintban 900 milliárd forintnyi pályázati támogatást indított el ez év októberében.

(12.50)

Ennek a négyéves programnak a keretében Magyarországnak van esélye, hogy mintegy 35-40 milliárdnyi pályázati pénzt elnyerjen e programok keretében. De tudnunk kell, hogy a magyar kutatás-fejlesztés területén, az innováció területén az informatika az egyik olyan terület, amelyben nagyon komolyan előre tudnánk lépni, hiszen hagyományosan jó kapcsolat alakult ki az itt lévő vállalkozásokkal, kutatóhelyekkel.

Beszélhetnék még az oktatásról, beszélhetnék más tárcáknál megvalósuló programokról. Mindenképpen szeretnék azonban egyetlenegyet utoljára említeni: az esélyt. Tudjuk, hogy nagyon sokaknak, annak ellenére, hogy ilyen általános programok fognak indulni, bizonyos célközönségek számára elérhetetlen lesz az információs technológiákhoz jutás, legyen az kistelepülés vagy például fogyatékkal élők közössége. Az ő számukra mindenképpen fenntartjuk a pályázati rendszert, azt a rendszert, amelyen keresztül az esélyt biztosítjuk. Ez összesen - a társtárcákkal együtt - 50 milliárd forint plusz 30 plusz 30, tehát mintegy 110 milliárd forintos költségvetés. Azt gondolom, ez 2003-ban elegendő lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu