DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt szokták mondani, hogy a nyugodt tenger nem nevel jó hajósokat; a hajóst a viharos, háborgó tenger neveli. Hasonlóképpen egy kormányt, egy kormánykoalíciót a kemény, konzekvens, következetes, koncepciózus ellenzék neveli, vagy ha nem is neveli, de legalább tartja vissza attól, hogy kénye-kedve szerint próbálja az ország ügyeit intézni.

Sajnálattal kell megállapítanunk azt e költségvetési vita során, hogy a jelenleg a tisztelt Házban helyet foglaló ellenzéki pártok, noha a szabad Magyarország történetében a legnagyobb ellenzéki csoportosulást alkotják, meglehetősen gyengének bizonyultak. Amikor ez a költségvetési vita megkezdődött, akkor azt lehetett hinni - és ezt támasztotta alá az a tény is, hogy minden korábbinál több módosító indítvány érkezett a költségvetéshez -, hogy ebben a Házban kemény, parázs vitáknak leszünk tanúi, hogy soha még költségvetést olyan vehemenciával, olyan elszántsággal ízekre ellenzék nem szedett, mint a mostanit fogja.

Tisztelt Ház! Ez elmaradt. A módosító indítványok nem azért voltak sokan, mert az ellenzék koncepciózus volt és sok ötlete volt - azért voltak olyan sokan, mert az ellenzék nem vette komolyan a feladatát.

Amikor elkezdtük a költségvetés vitáját - most az imént ellenzéki, fideszes képviselőtársam ismét fölemlegette -, a szemünkre hányták, hogy egy órával a bizottsági ülés megkezdése előtt kapták kézhez ezeket a módosító indítványokat; valóban, nyomtatott, kötött formában akkor kapták kézhez. Harminchat órával korábban azonban már valamennyi módosító indítvány rajta volt a tisztelt Ház informatikai rendszerén; aki dolgozni akart, aki meg akarta ismerni a módosító indítványokat, és abból akart a költségvetési vitában érveket faragni, hogy ki milyen módosító indítványt és főként milyen fedezettel nyújtott be, annak harminchat óra állt a rendelkezésére, hogy ezt megismerje. Sajnálattal kellett megállapítanom, ellenzéki képviselőtársaim nem a módosító indítványok részletes ismeretét hiányolták, pusztán ürügyet kerestek arra, hogy a költségvetési vitát lehetőség szerint halasszuk el.

Hasonlóképpen elhangzott az ellenzék részéről, hogy méltatlan a költségvetés komolyságához, hogy az 1600 - azóta már láttuk, mennyire komoly - benyújtott módosító indítvány megvitatására mindössze tíz órányi időkeret áll rendelkezésre.

Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy ezt a tíz órát sem használtuk ki - ahogy elnézem, alig kilenc óra múlva az elnök úr a részletes vitát kénytelen lesz lezárni.

A költségvetésben az ellenzék részéről az egyetlen igazán koncepciózus és igazán összefüggő, valamelyes elképzelést tükröző vitatéma az önkormányzatok finanszírozása volt. Lássuk be, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatok finanszírozása ennek a költségvetésnek valóban a gyenge pontja. Ezért is történt meg, hogy kormánypárti képviselők, felfedezvén a jövő évi önkormányzati finanszírozásnak ezt a hiányosságát, módosító indítvánnyal javasolták orvosolni az önkormányzati költségvetések jövő évre prognosztizálható hiányát. Ezt az indítványt az előző, tehát az általános vitában és ma, a részletes vitában csak az én fülem hallatára legalább nyolcszor vagy kilencszer ismertettük részletesen; ennek ellenére minden ellenzéki képviselő, aki ebben a témában felszólalt, aggodalmát fejezte ki, hogy az önkormányzatok vajon miből fogják kifizetni a közalkalmazotti béremelések áthúzódó hatását.

Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársaim - tehát az önkormányzati finanszírozás nagy csomagján túlmenően -, minden benyújtott ellenzéki indítvány - igazságtalan vagyok, nem minden, a legtöbb ellenzéki módosító indítvány - nem koncepcióról, nem alternatív elképzelésekről, nem arról szólt, hogy ha az ellenzék lenne kormányon, ő hogyan kormányozná ezt az országot, hogyan osztaná be a 2003. évben az ország pénzét. Ezek a módosító indítványok rendszerint ötletszerűen kikapott lobbiérdekekből, illetőleg piszkálódásokból álltak.

Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, amikor a jelenleg kormányzó koalíció ellenzékben volt, a Magyar Szocialista Párt 1990-ben és 2000-ben alternatív költségvetési javaslattal készült, amely világos alternatívát állított a kormány által benyújtott költségvetéshez, hiszen elmondta, hogy melyek azok a célok, amelyeket a kormánnyal szemben fontosnak tart, melyek azok a célok, amelyeket, bár maga is fontosnak tart, úgy gondolja, hogy ezeket a fontosabb céloknak alá lehet rendelni, és ennek megfelelően milyen módon lehet átcsoportosítani azokat a kiadásokat, amelyeket a kormány a következő évben, a következő két évben elkölteni javasol. Ilyen koncepciózus alternatívaképzésre, a kormány programjával vagy a kormány jövő évi költségvetési tervezetével szembeni alternatíva képzésére most kísérlet sem történt.

Kísérlet csak arra történt, tisztelt Ház - miként az június óta egyfolytában tapasztalható ebben a Házban -, hogy ismét a fejünkre olvassák azokat az ígéreteket, amelyeket valóban megtettünk a választási kampányban, de egyetlen szóval sem ígértük azt, hogy az első évben vagy az első általunk meghatározott költségvetési évben fogjuk végrehajtani - nem is ígérhettük természetesen, hiszen, mint egyszer ezt már mondtam, ha négy év programját egy év alatt akartuk volna végrehajtani, akkor egy év alatt kellett volna négy év adóját is beszednünk, ami valószínűtlen, hogy az állampolgárok nagy tetszésével találkozott volna -, és kimerült abban, hogy a módosító indítványok többletforrásainak fedezetéül néhány olyan költségvetési tételt jelöljenek meg - ilyen volt a Miniszterelnöki Hivatal fejezete vagy ilyenek voltak a honvédelmi kiadások -, amelyekért nagy valószínűséggel egyetlen állampolgárnak sem fog fájni a szíve. Vagyis nem koncepciót, pusztán népszerűség-hajhászást tükrözött az a módosítóindítvány-csomag, amit az ellenzéki képviselők többsége a tisztelt Ház asztalára helyezett.

A másik meglehetősen átlátszó fogás a benyújtott módosító indítványok fedezeteinek megalkotásához a bevételek növelésére irányuló szándék volt. Amikor egy képviselő túlzottan nagy összegű módosító indítványra tett javaslatot, amit kényelmetlen lett volna egyik, másik vagy harmadik költségvetési fejezetből előkaparni, akkor nagyon egyszerűen rávetette magát a Pénzügyminisztérium fejezetére, és bejelentette, hogy ha az ő módosító indítványának a költségfedezete 26,5 milliárd forint, akkor 2003-ban a személyi jövedelemadó-bevételek, mit tesz isten, pont 26,5 milliárd forinttal fogják meghaladni a költségvetésben jelzett előirányzatot.

(23.10)

Ugyanezek a trükkök az áfabevételekkel, illetőleg az illetékbevételekkel is megismétlődtek. Nem lehetett komolyan venni, tisztelt Ház, azokat a módosító indítványokat, amelyek minden fedezet nélkül arról szóltak, hogy növeljük a kiadásokat nyakló nélkül.

Emlékezzenek vissza, tisztelt Ház, amikor másfél hónappal ezelőtt - talán nem is másfél, csak egy - ugyanitt az adótörvényeket tárgyaltuk, és ellenzéki képviselőtársaink egymással versengve álltak fel, olvasták a fejünkre, hogy nagyobb arányú adócsökkentést ígértünk, és nyújtottak be módosító indítványokat, amelyek az adók mértékének, és ami ezzel természetesen együtt jár, a jövő évi adóbevételeknek a csökkentését irányozták elő.

Ezek az adók, amelyek hiányoztak volna, ha elfogadtuk volna azokat a módosító indítványokat, ezek az adóbevételek, amelyek jövőre hiányoztak volna, most többletbevételként jelentek meg az ellenzéki képviselők módosító indítványainak fedezeteként.

Tisztelt Ház! Ez a költségvetési vita minden korábbinál gyengébb, koncepciótlanabb volt, én, meg kell hogy mondjam, az elmúlt négy év alapján az ellenzéki képviselőtársaimtól ennél többet vártam volna.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu