HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ne menjünk ilyen ideológiai vitákba, hogy mi baloldali, meg mi nem. Egy tisztességes szakszervezet a minimálbér-emelésért és általában a bérek emeléséért szokott dolgozni, és ez általában az elmúlt száz esztendőben a baloldal sajátja, ami nem baj, és én ezt nem kritikaként fogalmaztam meg.

A privatizációról annyit, hogy az MDF-kormány annak idején, 1990-94 között azokat a lepusztult, tönkrement cégeket kellett hogy privatizálja vagy megszabaduljon tőlük, nagyon nehéz körülmények között, amelyeket örökölt az előző rendszertől. Azóta eltelt tizenkét év. Ha ma azért kell eladni egy céget, mert nem tudjuk gazdaságosan működtetni, akkor meg kell nézni, hogy ki működtette, hogyan működtette.

A privatizációról pedig még annyit, hogy '94-98 között, amit az államtitkár úr sikeresnek minősített, sikerült a magyar elektromosenergia-elosztó rendszer jó részét privatizálni, ami teljesen fölösleges volt. A mi programunkban ez szerepelt, csak mi az erőműveket szerettük volna tőkeemeléses privatizáció formájában olyan helyzetbe hozni, hogy gazdaságosan, környezetkímélő módon, európai módon tudjanak elektromos energiát termelni. A hálózat eladása eszünkbe sem jutott, mert az nem költségigényes; egy vasat nem kellett volna beletenni - ezt minden normális állam saját kézben tartja. Így fordulhatott elő, hogy a francia államnak ebben van részesedése. A magyar államnak kisebb részesedése van, mint a franciának; azért, ha jól belegondolunk, ez nemzetstratégiai szempontból is erősen megkérdőjelezhető.

Tehát hogyha ugyanez a gondolati séma vezérli önöket, amely '94-98 között, akkor én egyáltalán nem vagyok nyugodt sem a szándékokat, sem a privatizációs eredményeket illetően.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

(21.50)

Forrás: parlament.hu