KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Két dologra szeretnék reagálni, amit egyébként felvetett.

Az egyik az, hogy a privatizációs törvény módosítása nem jelenti az állami vagyon elherdálását. Nem szabad az MDF-es korszakból kiindulni, képviselő úr, amikor elherdálták. Nem szabad a fideszes korszakból kiindulni, amikor gyakorlatilag a barátoknak odaadták a tizenkét nagy agrárcéget az MFB-n keresztül. (Tóth István: Fékezd magad!) Mi nem akarjuk az MFB-n keresztül értékesíteni, mi a privatizációs törvény szerint kívánjuk majd értékesíteni, amikor a privatizációs stratégia el lesz fogadva, mert most csak arról szól a történet, hogy a privatizációs törvényből, a tartós állami tulajdonból kikerülnek azok a cégek, amelyek megjelölésre kerültek.

A bevételt sem herdáljuk el. Egyrészt nálunk, amikor '94-98 között privatizáltunk, volt bevétel, ellentétben az MDF-es korszakkal, és a bevételt az államadósság csökkentésére használtuk fel. Most is reméljük, hogy lesz bevétel, és nagyon fontos fejlesztési elgondolásaink megvalósítására kívánjuk felhasználni.

Ami a minimálnyugdíjjal kapcsolatban elhangzott, valóban egy rendkívül szimpatikus, tényleg baloldalinak tűnő programelem, amit most ön felvázolt. Ott azonban téves az érvelése, hogy ez pusztán 20 ezer nyugdíjast jelent. Én nem tudom, hogy annyi-e, föltehetőleg a képviselő úrnak jó a száma, de azt tudnia kell, hogy a minimálnyugdíjhoz számos más ellátó rendszerbeli előirányzat kapcsolódik. Tehát nem szabad azt sugallni a társadalom felé, hogy összesen 20 ezer embert érint - nagyon sok embert érint. És ilyen szempontból mi megléptük a szociális fordulat első nagyon lényeges elemét; úgy gondolom, hogy a gazdasági erőforráshoz képest a szociális fordulatban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kellő mértékű lépést hajtottunk végre. Úgy gondolom, hogy ebbe a képletbe kell beilleszteni mindazt, amit ön elmondott.

Forrás: parlament.hu