DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek során fontos események történtek az európai uniós csatlakozásunk folyamatában. Először szólalhattak meg anyanyelvükön a Magyar Országgyűlés képviselői az Európai Parlament ülésén. A dán elnökség javasolta, hogy arányosabban osszák el a parlamenti mandátumokat az Európai Parlamentben. Ugyancsak javasolta, hogy a közvetlen mezőgazdasági kifizetések hazai kiegészítésének nőjenek meg az esélyei; várhatóan meghosszabbítható a külföldiek magyarországi földvásárlására vonatkozó derogáció, kedvezőbben alakultak a mezőgazdasági kvóták, és előnyösebben változott a 2004-re szóló költségvetési-pénzügyi javaslat. Ezek biztató jelenségek, de további kemény tárgyalásokra van szükség, hogy a feltételek jobban közeledjenek a jogos magyar igényekhez.

Szűk két hét, és véget ér a Koppenhágától Koppenhágáig tartó tízéves út, amely a csatlakozási kritériumok meghatározásától a tárgyalások lezárásáig vezetett.

Mindezeken kívül, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt hétnek volt egy olyan örömteli eseménye is, amely a jövőre vonatkozóan is szolgálhat fontos tanulságokkal. A négy parlamenti párt megállapodott az európai uniós csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szükséges alkotmánymódosításban. Tegnap az európai uniós nagybizottságban pedig a népszavazásról is egyetértés alakult ki. Úgy hiszem, a lényeg mindannyiunk számára ugyanaz: diadalmaskodott a józan ész, és ezzel az ország nyert. Számomra a legfontosabb tanulság, hogy a vita résztvevői átérezték a döntés igazi súlyát. Eljutottak a mindenki számára elfogadható kompromisszumig, anélkül, hogy bárki feltartott kézzel jött volna ki a tárgyalóteremből. Pedig kezdetben az álláspontok igen messze voltak egymástól. Olyan feltételek is elhangzottak, amelyek szinte lehetetlenné tették a megállapodást, és az is kétségtelen, hogy a javaslat előkészítése is lehetett volna körültekintőbb.

Mégis, mindezek ellenére sikerült közösen megtalálnunk a megoldást, és senki nem kényszerült arra, hogy feladja saját meggyőződését és értékeit. Vajon tekinthetjük-e mindezt, tisztelt képviselőtársaim, a jövőre is érvényes, hosszú távon is eredményesen működő modellnek? Azért érdemes ezt a kérdést feltenni, mert a csatlakozással kapcsolatban és később, a taggá válásunk után is sok esetben egymásra vagyunk és leszünk utalva.

(8.50)

A parlament két oldalának ésszerű együttműködése nélkül nem lesz eredmény. Ha rövid távú teendőinket vesszük sorba, láthatjuk, hogy több kétharmados törvényt kell megalkotnunk és módosítanunk. Ezek sorában létre kell hozni, meg kell alkotni az Európai Parlament tagjainak megválasztásáról szóló törvényt, a parlament és a kormány integrációs ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényt, módosítanunk kell az önkormányzati törvényt, a jogalkotási törvényt, valószínűleg a bírósági szervezeti törvényt és módosítanunk kell a Házszabályt is. Alkalmassá kell tennünk az Országgyűlést új feladatainak ellátására. Be kell kapcsolódnunk a közösségi jogalkotás előkészítésébe, véleményt kell mondanunk az ott készülő jogszabálytervezetekről, ehhez új intézményekre, eljárásokra, mindenekelőtt hozzáértő szakemberekre van szükség. Meg kell teremtenünk, tisztelt képviselőtársaim, az europarlamenti munka feltételeit, biztosítani kell folyamatos jelenlétünket Brüsszelben és Strasbourgban, és emellett a magyar Országgyűlésnek is zavartalanul kell működnie.

Ezek közül egyetlenegy feladatot sem tudunk megoldani együttműködés és kompromisszum nélkül. Ez nem a meglévő politikai különbségek feloldódását jelenti, hanem ez az ország érdekéből fakadó szigorú követelmény. Enélkül hosszabb távon is nehezen képzelhető el a jövő. Az Európai Unió tagállamainak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a politikai bizalom és a kompromisszumkészség minimuma nélkül nincs európai együttműködés. Háttérbe szorul a szembenállás akkor, ha az integrációs politika nemzeti formálása a feladat.

Sok nehéz döntés áll előttünk. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján remélhetjük, hogy az alkotmánymódosítás kapcsán létrejött megállapodás nem lesz pusztán egyedi jelenség, hanem a jövőbeni ésszerű együttműködéshez vezető út első lépését tettük meg.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu