DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Aki elkötelezett a demokrácia ügye iránt, az egyszersmind elkötelezett az emberi jogok védelme iránt is. Ennek megfelelően a kormány mindent megtett eddig is, és mindent meg fog tenni ezután is, hogy az ember alapvető és elidegeníthetetlen jogainak védelmét messzemenőkig biztosítsa.

Megemlékezésében elnök asszony is utalt arra a politikai nyilatkozatra, amelyet 1998-ban fogadott el az Országgyűlés. Engedelmükkel egy bekezdést ebből szívesen idéznék. "Magyarország az általa elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezmények szellemében következetesen fellép az emberi jogok megsértése ellen, határain belül és a nemzetközi színtéren egyaránt. Az Országgyűlés megerősítette az ENSZ legfontosabb emberi jogi egyezményeit, különös tekintettel a polgári és politikai jogok, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára. Közép- és Kelet-Európa államai közül a nemzetközi emberi jogi küzdelem részeként Magyarország elsőként írta alá az emberi jogok európai egyezményét. Soron lévő feladatunknak tekintjük a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi megállapodás és az Európai Szociális Charta mielőbbi megerősítését." E nyilatkozat megállapításai, célkitűzései természetesen ma is aktuálisak. (Folyamatos zaj.)

Képviselő úr több területet is említett az emberi jogokkal kapcsolatban, néhány dologra szeretnék én is kitérni.

A diszkrimináció kapcsán mindenképpen el kell azt mondanom, hogy természetesen a jelenlegi jogrendszer is tiltja az emberek bármilyen hátrányos megkülönböztetését. Az alkotmány 70/A. szakasza mindenfajta hátrányos megkülönböztetést tilt, a 66. szakasz pedig kifejezetten a férfiak és nők egyenjogúságát biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a magyar jogrendszerben elvileg egyetlen olyan jogi norma sem létezhet, amely diszkriminációt eredményez. Mindezen túl természetesen az ágazati jogszabályok az élet különböző területein szintén tiltják a hátrányos megkülönböztetést. A legrészletesebb ilyen tárgyú szabályozást talán leginkább éppen a munka törvénykönyvében találhatjuk meg.

Az élet, persze, nem ilyen egyszerű, a jogok biztosítása egy sokkal nehezebb feladat. A jelenleg létező jogi védelem fejlesztése napirenden van, már az előző kormány idején megkezdődött a jogrendszer antidiszkriminációs szempontú átvilágítása, a problémák felderítése. (Folyamatos zaj.) Ennek az eredményei, illetve az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs követelmények alapján új szabályozási koncepciót alakított ki a minisztérium, amelynek az a lényege, hogy az eddigi ágazati jellegű, minden területen külön szabályokat alkotó modellt fel fogja váltani az a megközelítés, hogy a diszkrimináció szempontjából legfontosabb rendelkezéseket egy egységes (Az elnök csenget.), átfogó törvény tartalmazza majd, amely meghatározza azokat az elvárásokat, amelyeknek meg kell felelnie e törvénynek. Az erre vonatkozó törvényjavaslat jelenleg szakmai egyeztetés alatt áll, és várhatóan a jövő év első felében a tisztelt Ház elé kerül. A szakmai egyeztetésbe szeretnénk bevonni azokat a civil szervezeteket, amelyekre ebben a Házban már oly sokszor oly sok mindenki utalt, hiszen a szerepük óriási nagy lehet ezen a téren, rendkívül fontos szakmai segítséget nyújthatnak.

Ami a kábítószer-problémát illeti: sokszor elhangzott már, és én ismét csak megismételni tudom, hogy a kormány megítélése szerint a kábítószerek terjesztése súlyos bűncselekmény, amely ennek megfelelően súlyos büntetést érdemel és von is maga után. Ugyanakkor a megtévedt fogyasztókat nem kezelhetjük bűnözőként. Részükre segítséget szeretnénk biztosítani, lehetőséget, esélyt kívánunk adni ahhoz, hogy meg tudjanak szabadulni szenvedélyüktől. A kábítószerrel kapcsolatban igen nagy különbség van áldozatok és bűnözők között, és ezt a kétségkívül létező különbséget jeleníti meg a kormány a szabályozási koncepciójában. Nem gondoljuk ugyanis, hogy a kábítószer mint össztársadalmi probléma, kizárólag büntetőjogi eszközökkel megoldható vagy akár csak kezelhető lenne. Ezt az elgondolásunkat sajnos igazolják az előző kormányzati ciklus tapasztalatai is, amikor is a jelentős szigorítás ellenére nem csökkent a kábítószer-élvezők száma, hanem emelkedett. Éppen ezért az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a megelőzésre, a felvilágosításra és a kábítószerfüggők kezelésére. A börtönbüntetéstől ugyanis még soha sehol senki nem szokott le a kábítószerről. A kábítószer-kereskedelem ellen viszont az eddiginél sokkal szigorúbb fellépésre van szükség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Idő hiányában a többi témára sajnos már nem tudok reagálni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu