DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még használhatom a többes számot. Aki bűnmegelőzéssel vagy bűnüldözéssel foglalkozik, tisztában van azzal, hogy semmit sem ér a börtönbüntetés, ha nincs esély arra, hogy a börtönből frissen szabadult felhagyjon korábbi bűnöző életmódjával és visszatérjen a társadalomba. Mindenképpen szükséges tehát olyan emberek munkája, olyan intézmények létrehozása, akik, illetve amik biztosítják azt és képesek arra, hogy segítő jobbot adjanak a börtönből szabadultnak, hogy ne legyen szinte rákényszerítve arra, hogy folytassa a börtönbüntetését megelőző életmódot.

Ha már több képviselőtársam is hivatkozott rá, akkor, azt hiszem, talán tőlem is megbocsátható, ha hivatkozom nagy liberális elődünkre, Eötvös Józsefre, aki Magyarországon először írt az elítéltek megsegítésének jelentőségéről. Azt kell látnunk, hogy bár közel száz éve működik valamilyen úton-módon ilyen pártfogói felügyelet – nevezzük most ennek –, a jelenleg működő rendszer nem hatékony, nem elégséges, és erre is felhívta már egy nagy liberális elődünk a figyelmet, hiszen Deák Ferenc 1843-ban egy európai színvonalú utógondozói intézmény létrehozásának a fontosságáról írt. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, kerek 160 évvel Deák Ferenc felhívása után éppen ideje, hogy eleget tegyünk Deák Ferenc intelmeinek, illetve felhívásának. Éppen azért tartom én jónak az előttünk lévő és most tárgyalt törvényjavaslatot, mert úgy vélem, hogy egy jelentős lépés ennek a magasabb követelménynek az elérése érdekében.

Szintén örvendetesnek tartom azt a büntetőpolitikai irányváltást, ami az alternatív büntetések szerepét kívánja erősíteni hazánkban. Úgy gondolom ugyanis, hogy céltalan s egyben teljesen értelmetlen a bűnelkövetők olyan tömegeinek a börtönbe zárása, mint aminek tanúi lehetünk ma Magyarországon, hiszen ettől nem csökken a bűnözés, és amire már államtitkár úr is célzott, gyakorlatilag a börtönök mégiscsak továbbképző intézetként is működnek. Tehát akiknek a neveléséhez, a jó útra térítéséhez nem szükséges az elzárás, nem szükséges, hogy a társadalmat megóvjuk tőlük, azt hiszem, azokat nem kellene kitenni annak a veszélynek, hogy szinte rákényszerítsük őket egy továbbképzés hatásaira, illetve annak tegyük ki őket.

Úgy vélem, a kormány javaslata a jelzett problémák megoldására alkalmas. A pártfogó felügyelet új, egységes rendszerének kialakítása nagy lépés az utógondozás korszerűbbé tétele terén. A modern európai büntetőpolitika, a modern büntetőjogi gondolkodás szerint ugyanis komoly hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a büntetés letöltése után az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, s ott ismét megállja a helyét, ahogy ezt az előbbiekben már mondtam.

Megint csak a jelenlegi rendszer hiányosságaira kell rámutatnunk, véleményünk szerint ugyanis nem tudja ezt a feladatát teljesíteni, nem tudja ezt a hivatását betölteni a jelenlegi rendszer. Hiszen a mai szervezeti és irányítási megoldás a gyakorlatban működési zavarokhoz vezetett, és jelenleg hiányzik az egységes büntetőpolitikai irányítást biztosító szakmai felügyelet is. Egy ilyen szakmai felügyelet nélkül pedig, azt hiszem, hiú ábránd optimális megoldásról gondolkodni, illetve abban bízni. Abban viszont bízom, hogy az egységesítés, illetve a megnövelt anyagi ráfordítás meghozza a gyümölcsét, és az eddiginél jóval alacsonyabb lesz a bűnismétlők, a visszaeső bűnözők számára.

Egyértelműen szükség van tehát olyan személyekre, olyan intézményekre – ahogy már mondtam –, akik, illetve amik alkalmasak arra, hogy visszavezessék a bűnelkövetőt a társadalomba, és hathatós, hatékony segítséget nyújtsanak, kiemelném például a munkakeresés területét. Ugyanakkor nemcsak ilyen segítésre szorulnak rá, hanem bizonyos fokú felügyeletet is gyakorolni kell felettük, és a felügyelet a lényege a börtönbüntetés helyett kiszabott pártfogásnak is. Úgy gondolom tehát – megint csak visszatérve az eredeti kiindulási pontra –, hogy léteznek olyan bűnözők, s léteznek olyan bűnelkövetők, akik esetében azok a célok, amiket el kívánunk élni, letöltendő elzárás nélkül is megvalósíthatóak. Az az irányítás, az a felügyelet, amit az elítélt élete felett egy erre képzett és valóban jól képzett szakember gyakorol, elegendő visszatartó erőt képvisel, illetve képviselhet ahhoz, hogy megakadályozza az újabb bűnelkövetést.

Szeretném hangsúlyozni és többszörösen aláhúzni, hogy nem a súlyos, életellenes bűncselekmények elkövetőire kell itt gondolnunk, hanem azokra a súlyukban csekélyebb bűnök elkövetőire, akik nem hivatásszerűen, nem életmódszerűen bűnöznek. Álláspontom szerint tehát az ő esetükben, tehát az enyhébb bűnök elkövetői esetében erősíteni kell a szabadságvesztés büntetés kiváltására alkalmas alternatív szankciók alkalmazását, és ebben a folyamatban kiemelkedően jelentős lépésnek tartom az egységes pártfogó felügyelet létrehozását. Ugyanis ez az a szervezet, ami a későbbiekben képes lesz, képes lehet - de bízom benne, hogy képes lesz - végrehajtani az alternatív szankciókat.

Másrészt persze azt sem felejthetjük el, megint csak utalva az államtitkár úr szavaira: a magyar börtönök túlzsúfoltak, azokban szinte már nem férnek el az elítéltek. Itt szeretném már megelőzni azt, hogy félremagyarázzák szavaimat: nem azért kell a végrehajtandó szabadságvesztés büntetését csekélyebb számban alkalmazni, mert kevés a börtön, hanem az a tény, hogy ha valóban nem feltétlen szükséges a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, akkor az enyhíthet az ilyen jellegű gondjainkon is. És megint csak nem azért kell kisebb számban szabadságvesztés büntetést kiszabni, mert az alternatív megoldások általában jóval takarékosabbak, hiszen a szabadságvesztés költségeinek a töredékébe kerülnek, hanem megint csak fordítottan kell nézni és megítélni ezt a dolgot, tehát nem ok, hanem okozat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az igazán hatékony büntetőpolitika egyszerre jogállami és egyszerre humánus is, nem a börtönbüntetéssel kezdődik, és nem is azzal végződik. Az a véleményem tehát, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása esetén mind az utógondozás, mind a pártfogó felügyelet mint alternatív büntetés jelentős előrelépést jelent azon az úton, amit annak idején – megint csak ismétlem – Deák Ferenc már kitűzött elénk, azaz egy európai színvonalú intézmény létrehozását szolgálja, és ezért tudom jó szívvel arra ösztökélni képviselőtársaimat is, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

(12.50)

Forrás: parlament.hu