KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő úr! Nemcsak a Kárpát-medencére igaz, de a világ más térségeire is, hogy nem könnyű a szomszédos országok egymáshoz kapcsolódó sorsa. Talán sehol nem problémamentes ez a viszony, hiszen éppen a szomszédság okozza azt, hogy ami a történelem folyamán az egyik országnak győzelem volt, az a szomszédnak vereség - a konfliktusoknak ez a természete -, ami az egyiknek dicsőséges lap a történelemben, az a másiknak szomorú esemény. A magyar parlamentben is szó esett már erről, a legutóbb éppen december 1-jét követően.

Nos, ezért a fekete-fehér történelemszemlélet, főleg, ha ezt a politikusok végzik, soha nem alkalmas ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére, ezeknek a feszültségeknek a feloldására. Csak az árnyalt szemlélet alkalmas erre, s csak a múlttal való őszinte szembenézés szándéka vezethet eredményre.

Örülök annak, hogy Pavol Hrusovszky, a szlovák nemzeti tanács, a parlament elnöke Szlovákia függetlenségének 10. évfordulóját arra használta fel, hogy a beszédében ilyen módon, ilyen szellemben szóljon a magyar-szlovák viszonyról. Örülök annak, hogy Pavol Hrusovszky állást foglalt a történelmi megbékélés, a történelmi kiegyezés mellett, és örülök annak, hogy Mécs Imre képviselő úr erre felfigyelt, és örülök annak, hogy ezt itt az Országgyűlés plenáris ülésén szóba is hozta.

Tény, hogy Magyarország és szomszédainak együttélése, ez a közös történelmi múlt nem mentes a feszültségektől, nem mentes a konfliktusoktól, és ennek hatása a mai viszonyra is időnként még érezhető, érzékelhető. Ezt a helyzetet kétféle módon lehet kezelni, lehet megközelíteni. Az egyik az, hogy újra és újra egymás fejére olvassuk a sérelmeinket, ki mit tett a XI., a XIII., a XV. században, és így tovább. Azt hiszem, nem kell külön bizonygatni, hogy ez sehova nem vezet, ez csak az ellenségeskedés fönntartására, csak a régi sebek, a már-már begyógyult, behegedt, szinte elfelejtett sebek fölszakítására alkalmas.

A rendszerváltás utáni első években ez volt jellemző Magyarország és szomszédai viszonyára, de ez bizonyos értelemben természetes is volt. Volt egy igény, egy teljesen természetes, jogos igény a problémák kibeszélésére, hiszen korábban ezekről szólni sem lehetett. De azt gondolom, hogy egy idő után ezen túl kell jutni, túl kell lépni. Erre volt kísérlet, nem is eredménytelen kísérlet az, ami a Horn-kormány idején történt, az alapszerződések megkötésére irányuló kezdeményezések és a szerződések aláírása - nem ment viták nélkül. Mindegyik országban, Magyarországon is és az érintett szomszédoknál is komoly belpolitikai vitákhoz, komoly konfliktusokhoz vezetett ez a szándék. Tovább él még mindig a régi sérelmek újraélesztésének szándéka, ami emberileg egyébként érthető, csak az adott országok viszonyában nem kedvező fejleményeket indukáló szándék, például december 1-je után, ahogy erre már utaltam, amikor a magyar miniszterelnök részt vett a Románia nemzeti ünnepén itt tartott fogadáson.

Voltak korábban is józan hangok. Az Antall-kormány külügyminisztériumi politikai államtitkára, Katona Tamás volt az, aki először javasolta, hogy rögzítsük ezeket a sérelmeket, történészek csináljanak erről egy listát, és aztán egyszer s mindenkorra beszéljük ki és felejtsük el őket, vagy talán nem jó szó az elfelejtés, de lépjünk túl rajta. Most Pavol Hrusovszky tulajdonképpen ugyanebben a szellemben tette ezt a javaslatot, és azt gondolom, nem szabad ezt a lehetőséget elmulasztanunk.

A Külügyminisztérium, a kormány kész közreműködni abban, hogy egy magyar-szlovák megbékélés keretében zárjuk le ezeket a problémákat, és ne visszafelé tekintsünk az elmúlt ezer évre, hanem tekintsünk előre, az előttünk álló évekre, évtizedekre, évszázadokra, hiszen azonos szövetségi rendszer tagja lesz nemsokára Szlovákia is, és együtt kerülünk be az Európai Unióba is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért örülök és ezért támogatom Mécs Imre javaslatát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu