SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit bajban vagyok, hiszen az előző napirendi pontnál megfogalmazódott mondatokat a bizottsági ülésen mi már egyszer elmondtuk. Béki Gabriella hozzászólásához szeretnék ezzel visszanyúlni, amikor az előző napirendnél azt mondta képviselőtársunk, hogy számokkal és tényekkel ez a jelentés hadilábon áll, puha, általános, bizony, pongyola. Értékelhetetlennek tartottuk a bizottsági ülésen, és azt is megfogalmaztuk, amit elmondott már képviselőtársunk, hogy bizony szerepelhetnének benne konkrét számok.

Nézzük az elejétől! Bizony az újonnan felállt parlament egyik első határozati javaslata volt a szociális bizottság előtt, és akkor az előterjesztő, Kósáné dr. Kovács Magda azt mondta, hogy ez egy nagyon nehéz műfaj, hiszen egy országgyűlési határozatban olyasmire kell vállalkozni, ami nem biztos, hogy kivitelezhető.

Nos, hölgyeim és uraim, elmondhatjuk, hogy egeret szültek a hegyek ebben a jelentésben. Tényszerűen közöljük: szeptember 30-a volt a jelentés benyújtásának a határideje, és bizottsági ülésen én többször elkövettem azt a csacskaságot, hogy kérdőre vontam az előterjesztőket, mi van a határozati javaslat alapján készülő kormánybeszámolóval. Hát valamikor novemberben sikerült ennek a bizonyos jelentésnek elkészülnie.

De hogy magáról a jelentésről és annak tényszerűségéről is beszéljünk: én nagyon sajnálom, hogy az előterjesztő nem beszélt arról az országgyűlési határozatban szereplő nagyon fontos kérdésről, amelyik arról tudakozódott volna a kormány részéről, hogy milyen törvénymódosításokra lát okot és szükséget, sorolja fel - ebben a jelentésben még a nyomát sem találjuk.

(16.40)

Valóban abban a 17 pontban találkozunk néhány olyan felvetéssel - de ezek inkább homályos felvetések -, hogy milyen részét kellene ennek a területnek jogszabályilag rendezni.

A jelentésben olyan fordulatok találhatók, mint hogy elsősorban, de nem kizárólagosan makrogazdasági okokra vezethető vissza, '90 és '94 között halmozódtak fel a lakossági díjhátralékok; olyan mondatok szerepelnek, amik így kezdődnek, hogy pontos számadat nem áll rendelkezésre; szociális és érdekmozzanatok; 924 település volt, amely 2000-ben nyújtott a lakosság számára bizonyos lakásfenntartási támogatást. Pontos, tényszerű adatokat a jelentés nem tartalmaz. Az előterjesztő által az expozéban megfogalmazott filmhez, illetve programokhoz képest ezeknek a nyomát sem találjuk ebben a jelentésben. Ez a jelentés, képviselőtársaim, nem szól azokról az adatokról és azokról a tényekről, amik ebben a jelentésben benne vannak.

Azok a függelékek, amik a jelentéshez benyújtásra kerültek, nagyon érzékletesek. Például az 1. számú tábla: a lakásfenntartási kiadások aránya a teljes jövedelemhez viszonyítva a háztartás nagysága szerint 1998-ban. 2002-t írtunk tavaly, és most 2003-at. A 2. számú tábla: a teljes városi háztartások és lakásfenntartási támogatásban részesülő háztartások 1996-ban és 1998-ban. Lakásfenntartási támogatások régiónként 2000-ben.

Hölgyeim és Uraim! Ezek a számok és tények mutatják azt, hogy a jelentés egy olyan fénykép, amelyik nem arról a dologról készült, amiről az Országgyűlés határozata szólt. Éppen ezért a bizottsági ülésen úgy fogalmaztunk, hogy ezt a jelentést egyrészt a késedelmessége, másrészt amiatt, mert nem arról szól, mint amit az országgyűlési határozat megfogalmazott, nem állt módunkban támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu