KORÓZS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális bizottság még a múlt év novemberében megtárgyalta a jelentést, és már megelőlegezvén mondom, ugyan ezt a végén szoktuk mondani, hogy vitára alkalmasnak is minősítette, de ennél azért többet szeretnék mondani.

Ahogy az államtitkár asszony is említette volt, utalt rá, a nyolcvanas években kibontakozó és másfél évtizeden keresztül elhúzódó gazdasági válság, illetve átalakulás következtében valamennyiünknek folyamatosan és jelentős mértékben emelkedő létfenntartási költségeket kellett finanszíroznunk. A társadalom jelentős része a növekvő, tartós munkanélküliség mellett, valamint az állam által ellátott jóléti vállalások csökkenése, illetve az állam jóléti prioritásainak megváltozása miatt a rá háruló plusz kiadásokkal nem tudott lépést tartani. A társadalmi áldozatvállalás nyomán meginduló gazdasági növekedés hatásai nem hoztak kedvező változásokat a legszegényebb családok számára, mára százezreket fenyeget közvetlenül vagy közvetve a hajléktalanság veszélye. A családokban élő felnőttek és gyermekek szinte esélytelenül szembesülnek ezekkel a kihívásokkal. Hangsúlyozzuk, hogy a szolidaritás nem cél, hanem egy eszköz, eszköz annak érdekében, hogy a társadalmi kohézió növekedjék. Az országnak ne csak gazdasága, hanem társadalma is versenyképessé váljon. Meggyőződésünk, hogy csak ez biztosíthatja az ország stabil helyzetét a fejlett nemzetek sorában.

A kormányprogram alapján eddig megtett intézkedéseket folytatva mielőbb meg kell kezdeni a bérlakásszektor fejlesztését, ahogy említette is az államtitkár asszony, illetve bizonyára minden képviselőtársam előtt ismeretes, hogy a Belügyminisztérium kiemelt programként foglalkozik ezzel a témakörrel. El kell érni, hogy az első lakáshoz jutás azon családok számára is lehetővé váljon, amelyek jelenleg hitelhez nem jutnak, saját forrásból vásárolni pedig képtelenek. A lakások megtartása érdekében át kell dolgozni a lakásfenntartási díjhátralék-kezelési programot, el is indult ennek a munkának a kidolgozása, illetve ennek a programnak a kidolgozása. A hajléktalanná válás megelőzésére és a nem intézményes ellátás fejlesztésére van szükség: önálló életre képes családokat csupán gazdasági okból ne lehessen drága intézményekben elhelyezni.

A megelőzésben fontos szerepet kell vállalniuk az önkormányzatoknak. A gyermek- és szociális törvényt maradéktalanul be kell tartanunk, és támogatnunk kell a gyermekjóléti szolgálatok, a családsegítő szolgálatok munkáját is.

A jelentést a bizottság többsége alaposnak, részletesnek minősítette, hiszen a jelentés tartalmazza azt az elemzést, hogy a családok milyen körét fenyegeti a hajléktalanná válás veszélye, kitér arra, hogy az állami, önkormányzati és civil intézményhálózat milyen módon képes hozzájárulni a megelőzéshez, részletesen foglalkozik azzal, hogy a fentiek esetében hogyan érvényesülnek a gyermeki jogok, és hangsúlyosan foglalkozik a jelentés azzal, hogy a családok hajléktalanná válása milyen mértékű költséget eredményez az önkormányzati és az állami szférának.

Az a helyzetkép, amelyet az elemzés fölvázolt, a szabad demokrata, szocialista képviselők szerint részletesen és alaposan elemzi azt a helyzetet, amikor a hajléktalanná válás anyagi okok miatt történik, azt a helyzetet, amikor a hajléktalanná válás nem anyagi okokból történik - hiszen itt teljesen másról van szó -, illetve elemzi azokat a családokat, a hajléktalanság által veszélyeztetett családok legnagyobb csoportjait. Véleményünk szerint ez mindenképpen elegendő alapot jelent arra, hogy az a közös gondolkodás elinduljon, amiről az államtitkár asszony is beszélt.

Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartja a jelentést. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu