SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, amikor a 46/2002. országgyűlési határozatot elfogadta a magyar parlament, és a 2002. szeptember 30-ai dátumot szabta a kormány részére mint a jelentés végső dátumát, meggyőződéssel vallottam azt, hogy erre az időpontra képtelenség egy komplett anyagot összeállítani, amelyet a magyar parlament egyébként teljességgel el tud fogadni. Nos, most azt kellene mondanom talán, amit az ellenzéki padsorokban korábban szóvá tettek, hogy csak novemberben került benyújtásra az az előterjesztés, amely a családok hajléktalanságának a megelőzésével foglalkozik. Egyáltalán nem csodálkozom rajta. Megvallom őszintén, az én véleményem az, hogy a szociális törvény módosítását figyelembe véve, a nemzeti lakásprogram, lakáskoncepció elkészítését követően kellett volna számot adni a parlamentnek erről a kérdéskörről. Azt is megmondom, hogy miért. Mert hiába próbál az előterjesztés készítője konkrét számadatokkal szolgálni, hiába próbál előremutató javaslatokat tenni, addig, amíg erről a kormány nem foglalt állást - s az én régi vesszőparipám -, amíg nincs meg a muníció, addig gyakorlatilag beszélünk erről a kérdésről, de a megoldást sajnos nem igazán tudjuk körvonalazni.

Nem akarok belemenni abba a kérdéskörbe, hogy a családok hajléktalanságának anyagi okainál és egyéb okainál milyen megállapításokat, milyen konklúziókat von le az előterjesztő. Egyetlen ponton szeretnék talán vitatkozni, valóban az 1990 és '94 közötti komoly közműhálózat-fejlesztés igencsak megterhelte a családokat, és a későbbiek során természetesen ezek a családok megnövekedett rezsidíjjal tudtak továbbélni, a munkanélküliség is komoly problémákat vetett föl. De bármennyire is nem szereti ezt a kormányoldal, én nem tudok elfeledkezni az 1995-96-os esztendőkről, amikor a családtámogatási rendszer összeomlása, vagy csak egyetlen momentum: az egyszeri 51 százalékos gázáremelés alapjaiban rengette meg a családok költségvetését. Sok-sok család került ezekben az években komoly, megoldhatatlan problémák elé. Nem lennék egészen tisztességes persze, ha nem mondanám azt, hogy az 1990-ben egyoldalúan felmondott lakáskölcsönök is nagyon komoly problémákat okoztak ezeknek a családoknak.

(17.10)

Tudjuk, hogy az északi régióban, Borsodban, Nógrádban, Szabolcs-Szatmárban szintén komoly gondokkal küszködtek a családok, és a szegény családok voltak azok, amelyek a legnehezebb feltételekkel tudták ezeket a kölcsönszerződéseket megkötni. Úgy gondolom, hogy a családok hajléktalanságának a megoldására tett intézkedéseknél rendkívül fontos feladata van a kormánynak abban, hogy ezeket a hosszú évek óta vagy több mint egy évtizede felhalmozódott és már teljességgel visszafizethetetlen kölcsönöket valamilyen szinten kezelje ezen családok számára, és ne kerüljenek az utcára ezek a családok.

Az egyéb okoknál én azt írtam le, hogy a ténylegesen hajléktalanná válás veszélyének kitett családokban jellemzőek az átmeneti együttélések, a család maga is instabil, a családtagok között magas az alkoholbeteg és a pszichés zavarokkal küzdők aránya. Ez az állítás valóban igaz. De nem lehet, hogy pontosan a kilátástalan helyzet, a kivezető út hiánya vezet a fenti állapot kialakulásához? Ez egy megválaszolhatatlan kérdés, minden esetben külön-külön elemzést igényelne, és valószínűleg minden egyes esetben más és más megállapításokat eredményezne.

Rendkívüli módon hiányolom azt, amit itt már az előttem szóló képviselőtársaim is elmondtak, hogy az anyag nem tud pontos számadatokat visszaadni. Beszélünk itt 780 ezres számról, beszélünk 260 ezres számról, aztán beszélünk 450-500 ezer veszélyeztetett családról, végül pedig beszélünk 140 ezer családról, amelyek teljességgel lehetetlen helyzetbe kerültek, és egyáltalán nem tudják a lakhatás költségeit megtéríteni.

Én úgy gondolom, hogy pontosan kell tisztázni az elkövetkezendőkben, hogy ténylegesen melyik az a kör, amelyiknek konkrét segítséget kell nyújtani, és azt hiszem, hogy az anyag készítőjének is túl kell lépni a 2000-es adatokon. Van itt egy Tárki kutatási adat, amire szintén hivatkozik az anyag készítője, ami azt mondja, hogy 140 ezer veszélyeztetett család esetében évi 38,4 milliárd forintra lenne szükség ezen családok lakhatási feltételeinek a támogatásához. Kétlem, hogy a költségvetés ilyen nagyságrendű forrásokat tud ehhez hozzárendelni, nagyon komoly intézkedésekre viszont feltétlenül szükség van.

Az önkormányzati bizottságnak az egyhangú szavazata engem egyértelműen meglepett; a szociális törvény módosításánál is elmondtam már az aggályaimat. Mindaddig írott malaszt egyébként minden egyes törvényi rendelkezés, amíg ezeknek a végrehajtásához nincs meg a szükséges fedezet, ez nem egy fiskális szemlélet, ez egy nagyon is aggódó polgármesternek a figyelmeztetése - akkor is elmondtam, most is megteszem ezt.

Hiába rendeli el egyébként 2004. január 1-jétől a gyermekek védelméről szóló törvény azt, hogy egy 30 ezres lélekszámot meghaladó településen családok átmeneti otthona kerüljön kötelező jelleggel kialakításra, hiába mondja ki a szociális törvény azt, hogy éjjeli menedékhely, utcai szociális munka és sorolhatnám tovább, legfeljebb 2007. december 31-éig, ha ehhez nincsenek meg a szükséges források. És legyünk nagyon őszinték: a szociális törvény elfogadása kapcsán az ellenzék részéről benyújtott módosító indítványoknak az el nem fogadása - hogy rossz magyarsággal fejezzem ki magam - kitolja a cikluson kívülre ennek a problémának a megoldását. Persze, tudom, rendkívül sok pénzre lenne szükség.

Én az egészségügyi bizottság ülésén is sokszor elmondtam már, legalább azt el kellene kezdeni, hogy tudjuk, ténylegesen hány 10 ezer lélekszámnál nagyobb település van, hány 30 ezernél nagyobb lélekszámú település van, hány olyan társulás van a települési önkormányzatok részéről, amelyek hajlandóak lennének családok átmeneti otthonát létesíteni, amelyek erre hajlandóságot mutatnak. Mi ezzel a problémával régen küzdünk a szociális területen, illetve a gyermekvédelmi területen is, hiszen - erről is szóltam már - a pásztói kistérségben egy olyan kistérségi szociális program megvalósítása indult el, amely mindkét probléma kezelését gyakorlatilag valamilyen szinten felvállalja.

Higgyük el, az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzetben vannak, és az anyagnak egy megállapítása rendkívül hibás: az önkormányzatok nem ellenérdekeltek ezeknek az intézményeknek a kialakításában, az önkormányzatoknak egyszerűen pénzük nincs ezeknek a létesítményeknek a megvalósításához. És ha nincs pénz arra, hogy ezeket az intézményeket kialakítsuk, higgyük el, a későbbiek folyamán még kevesebb pénz jut ezeknek a működtetésére.

Tehát azt hiszem, hogy az államtitkár asszony és az ön által vezetett munkacsoport vagy akár csak a Vecsey Miklós által - Vécsey? (Göncz Kinga: Vecsey!) akkor jól mondtam: a Vecsey Miklós által átfogott terület, azt hiszem, hogy nem egy egyszerű problémakör. Én gondolom, hogy a parlamenti pártok itt politikai hovatartozástól függetlenül kellene hogy támogassák ezt az indítványt abban az esetben, ha a 17 pont megvalósítása nem marad azon a szinten, mint a 46/2002-es határozat.

Még egyszer mondom: nekem a 46/2002-es határozat és a most benyújtott országgyűlési határozati javaslat nagyon sok hasonlatosságot mutat, különösen a tekintetben, és az anyag tizenhét pontja, tehát a jelentés tizenhét pontja úgyszintén, hogy még mindig a megvalósítás lehetséges módjairól beszélünk, a megvalósítás talaján nem igazán mozdultunk el. De még egyszer mondom: én ezért nem igazán az előterjesztőt okolom, hiszen nagyon nehéz helyzetben van.

Az viszont igencsak figyelmeztető jel, hogy gyakorlatilag háromezer fő részére biztosított - így is túlzsúfoltság van a családok átmeneti otthonában, hiszen csak 2100 férőhely van, azt hiszem, ez komoly figyelmeztetés. A hétvégén több televíziós csatorna is sugározta ezeknek az embereknek a meglátásait, komolyan aggódnak, hogy mi lesz velük december 31-e után.

Én azt kérném öntől, legyen erős, különösen a pénzügyi kormányzattal szemben, és végre-valahára tudják érvényre juttatni azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek pénz nélkül gyakorlatilag semmit nem érnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu