DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! A mai vitanap kapcsán az ország állapotáról kell vitatkoznunk, és azt gondolom, ebben a legfontosabb feladatunk az, hogy a jövőről beszéljünk, hogy a későbbiekben hogyan lehet az ország gazdaságát, az ország társadalmát magasabb szintre emelni. Ennek a vitának a keretében természetesen kell néhány szót szólni arról, hogy milyen gazdaságpolitikai örökséget kapott a kormány, illetve milyen gazdaságpolitikai programot kíván megvalósítani.

A kormány világos gazdaságpolitikai célokkal indult 2002 májusában, és e célokat híven tükrözik azok az elfogadott törvények - például az adótörvények, a költségvetési törvény, a száznapos törvénycsomag -, amelyeket a tisztelt Ház tavaly elfogadott. Ennek a gazdaságpolitikának a középpontjában a gazdaság versenyképességének és teljesítőképességének a növelése áll.

(9.40)

Ez nyújthat csak garanciát arra a későbbi években, hogy a magyar gazdaság fenntartható módon tudjon fejlődni. Az ehhez vezető út fontos része az adóterhelés csökkentése, a költségvetési hiány leszorítása és mindezzel párhuzamosan a szociális háló sűrűbbre szövése. A magyar gazdaság nehéz helyzetbe került 2001-2002-ben, mert a választásokat megelőző egy évben beindult költségvetési túlköltekezés megalapozatlan volt. Az előző kabinet a 2001 közepéig elmaradt béremeléseket és beruházásokat 2001 közepe után akarta behozni. 1999-ben és 2000-ben tetemes többletforrások keletkeztek a költségvetésben, amit az előző kormány nem a versenyképesség javítására, az adók csökkentésére használt fel, hanem olyan technikákkal továbbgörgetett, hogy majd a későbbiekben a választások előtt tudja felhasználni.

A gazdaságpolitika 2001 közepétől alárendelődött a választási politikának. 2001 közepétől megvalósította azt a politikát, amit '98 tavaszán a választási kampányban hirdetett meg, de amelyet utána - egyébként hozzá kell tennem: szerencsére - '98 és 2001 között nem valósított meg. Azok a 2001-2002-es többletkiadások jelentős költségvetési hiánynövekedéshez vezettek, még akkor is, ha a hivatalos statisztikák látszólag a valóságosnál kedvezőbb képet mutattak, mert a kiadások jelentős részét olyan államháztartáson kívüli intézmények költötték el, mint a Magyar Fejlesztési Bank.

A költekezési hullám rajtjával szinte egy időben megkezdődött a forint felértékelődése, ami az inflációra gyakorolt kedvező hatása mellett is elleplezte a túlköltekezés negatív hatásait. Mindemellett a kormány az állami vállalatok működőképességét súlyosan veszélyeztetve egyre-másra halasztotta el a szükséges áremeléseket, ezzel is hozzájárulva a lakosság választási hangulatának megalapozásához, ám ezzel együtt a magunk előtt görgetett problémák felhalmozásához.

Az eredmény ismert. A kétségtelenül szép eredmények mellett - megindultak útépítések, a lakásépítések megindultak - a felszín alatt láthatóan a kedvezőtlen folyamatok egyre inkább előtérbe kerültek. A bruttó hazai termék, a GDP növekedési üteme lassan, de biztosan csökkenni kezdett. A kivitel növekedésének dinamikája megtört, a foglalkoztatottság 2001 őszétől csökkenésnek indult, a közösségi szolgáltatások színvonala romlott, a magyar gazdaság versenyképessége kifejezetten elkezdett romlani.

Igazságtalan lennék, ha nem tenném hozzá, hogy mindez a világgazdasági környezet kedvezőtlen fordulatával is egybeesett, de úgy vélem, az anticiklikus gazdaságpolitikára való hivatkozás az eredmények ismeretében nem állja meg a helyét; illetve azt gondolom, különösen fontos tanulság az, hogy amikor kedvezőtlen világgazdasági környezetbe kerülünk, akkor nem szabad olyan lépéseket tenni, amelyek nyilvánvalóan és előreláthatóan a versenyképesség romlását fogják eredményezni, ami az árfolyamrendszer módosításának a következménye lett.

2002 közepén mindezek következtében úgy vettük át a kormányrudat, hogy az eleve kódolt kiadások és az elmaradt intézkedések pótlásának költsége miatt az államháztartás deficitjét nem lehetett 9 százalék alatt tartani. A vállalkozások jövedelmezősége mélyponton volt, a külpiaci értékesítés egyre nagyobb többségük számára elérhetetlen maradt csupán, a gazdaság messze valós képessége alatt teljesített.

Ebben a környezetben kellett az új gazdaságpolitikát kialakítani és meghirdetni. A kormány rögtön hivatalba lépése után reform értékű döntéseket hozott, gondoljunk például a minimálbér adómentessé tételével való tehercsökkenésre, vagy hogy az infláció alatti béremeléseket segítettük azzal, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben csökkentettük az adóterhelést. A munkaerőköltség ilyen mérséklése enyhülést hozott a vállalkozások számára, hiszen az elmúlt időszakban a magas bruttó béremelések jelentős mértékben növelték a bérterhek súlyát a vállalkozások költségszerkezetében.

Mindezzel párhuzamosan az idei költségvetés jelentősen csökkenti a központi költségvetés hiányát, amely 4,5 százalékot fog idén elérni, és az állam a hitelpiacon nem kevesebb mint 800 milliárd forinttal kevesebb összeget fog majd elhalászni a vállalkozások elől, ellentétben például 2002-vel. Ez a 800 milliárd forint többletlikviditás lehet a garancia arra, hogy a magyar cégek 2003-ban az egy évvel korábbinál kedvezőbb finanszírozási környezetben valósíthatják meg céljaikat, beruházásaikat, az eddiginél lényegesen olcsóbb forrásból létesíthetnek munkahelyeket.

A kormány mindezen túl számos más ponton is javította a vállalkozói környezetet. A versenyfejezet sikeres lezárása, amely az európai uniós csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb feladata volt, lehetővé tette a beruházási adókedvezmények fenntartását, új beruházást ösztönző adókedvezmények léptek életbe, és ígéretünkhöz híven csökkentettük a fix összegű egészségügyi hozzájárulást is. A versenyképesség növelésében nem szándékolt, de kétségkívül fontos esemény következett be 2003. január 16-17-e után is, hiszen a spekulációs roham, amelynek kedvezőtlen következményeit a pénzügyi szféra az elmúlt két hónapban érzékelte… - de végül is kialakult egy olyan új kamat-árfolyam egyensúly a korábbi sáv közeli vagy a sávhoz tapadt forintárfolyammal szemben, amely kedvezőbb a vállalkozások, de különösen az exportálók számára.

A kormány eltökélt abban, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal kialakít egy olyan együttműködést, és ezt folytatja a következő években, amely lehetővé teszi egy koordinált monetáris és fiskális politika kialakulását. A költségvetési hiány csökkentése nem járt együtt a szociális kiadások csökkenésével vagy az állami ellátórendszerek, az oktatási vagy az egészségügyi források visszafogásával. A pedagógusok, az orvosok és az ápolónők 50 százalékos fizetésemelésben részesültek, s reményeink szerint ezzel megoldódhatnak a két ágazatban a munkaerő-problémák is.

Az idei költségvetésben maradt forrás arra is, hogy útjára indítsuk az Európa-tervet. A kormány szándékait híven tükröző Európa-terv 150 milliárd forintnyi forrást biztosít a vállalkozásoknak fejlesztési céljaik megvalósításához, rendezi az agrárágazatban felgyülemlett finanszírozási feszültségeket, modernizálja a magyar gazdaságot, vagyis végső soron hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez és a régiek megőrzéséhez. Az Európa-terv és a minimálbér adómentessé tétele összességében új fejezetet nyit az egészségügyben is. Megszűnik az orvosok és ápolónők kiszolgáltatottsága és elvándorlása, betölthetővé válnak az évek óta be nem töltött státusok. Lesz forrás kórházak évek óta húzódó rekonstrukciójára, és lehetővé válik a Honvéd Kórház befejezése is, amivel Budapest egy újabb modern, nagy befogadóképességű egészségügyi komplexumra tesz szert.

Az elkövetkezendő években a gazdaságpolitika egyik legfontosabb feladata az eurózónába történő belépésre való felkészülés. Ez szintén a gazdaságpolitikában egy olyan változás lesz, amely megismételhetetlen, egyszeri és utána visszafordíthatatlan folyamat lesz. Erre már most el kell kezdenünk készülni ahhoz, hogy a magyar gazdaság felkészülten tudjon majd az eurózónához csatlakozni, amikor a magyar vállalkozók is ugyanazt a nyelvet, az euró nyelvét fogják tudni teljes mértékben beszélni, mint nyugat-európai versenytársaik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar gazdaság az utóbbi négy negyedévben gyorsuló ütemben növekedett. Nem akarjuk csak magunknak vindikálni ezt a növekedést, annál is inkább, mert pillanatnyilag csak borotvaélen táncoló, kétes értékű eredményekről beszélhetünk. A növekedésben még továbbra is a fogyasztás és a korábbi állami költekezés játssza a legnagyobb szerepet, és jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy ez még nem nevezhető egészséges jelenségnek.

A mi dolgunk az, hogy a növekedés középpontjába ismét a magyar vállalkozások versenyképessége, ezen keresztül a beruházások és az export növekedése álljon, amint az történt az 1990 utáni stabil növekedés időszakában is. Ez az, amin a kormány dolgozik, és az elkövetkezendő három évben a kormányprogram megvalósításával ezt a növekedést szeretnénk tartósítani. Úgy vélem, ezek olyan világos gazdaságpolitikai célok, amelyek megvalósítása közös ügyünk, és mindannyiunknak kell ezen munkálkodni az elkövetkezendő években.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu