HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Tisztelt Ház! Nagy a baj; nagy a baj, és nagyon találó a cím. Hiszen ha Kuncze Gábor frakcióvezető úr beszédének körülbelül az egyharmadát arra tudta fordítani, hogy azt vizsgálta, mit hagyott az előző kormány a mostanira, akkor ott nagyon nagy a baj.

Én könnyen tudok ezen segíteni, meg tudom mondani egy mondatban, hogy mit hagyott az előző kormány a mostanira: 320 milliárdot, amit sikeresen el is költöttek. Furcsa dolog fordult elő, hiszen egy felelős kormány 320 milliárd forintot spórolt az utolsó esztendőre, nem használta el választási ígéretetek megvalósítására, népjóléti intézkedések véghezvitelére, hanem gondolt a jövőre. És jött a következő kormány, és ezt a 320 milliárd forintot elköltötte.

Kétféle választási program létezik. Az egyik felelős, adatokra, tényekre épül, nem ígér felelőtlenül, nemcsak a választások utáni száz napra gondol, hanem legalább négy évre tervez. A másik, a felelőtlenül ígérgető program alkotói talán maguk sem bíznak győzelmükben: reális és megvalósítható tervek helyett ígéretek kusza halmaza; pusztán a kampánystratégia része az ilyen program. És a baj akkor kezdődik, amikor egy ilyen ígérgető program készítője választást nyer, és kormányt alakít; mert a kormányzati sodródás oka a valósággal köszönőviszonyban sem lévő, választási ígéretekre épülő kormányprogram.

A sodródás, a bizonytalanság tetten érhető a rossz kormányzati struktúrában, a kiszámíthatatlan, a kapkodó kormányzati munkában. A sodródás, a bizonytalanság tapasztalható a gazdaságban, a nemzetgazdaság minden ágában. A sodródás és a bizonytalanság rányomja bélyegét külügyeink vitelére. Különösen a kedvezménytörvény esetében érhető ez tetten. Ha csak e három területet vizsgáljuk, képet kapunk az egészről: a kormányzat munkájáról és annak idézőjeles “eredményeirőlö. És ez a kép sajnos kiábrándító.

Nézzük először a kormányzati szerkezetet! A győzelem után átalakult a gépezet, átalakult a struktúra. De az átalakítást nem a jobbítás, nem a hatékonyság növelése motiválta, hanem a pártaktivisták mérhetetlen igényeinek kielégítése. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Az olcsóbb, átláthatóbb és eredményesebb kormányzati szerkezet helyett, amit egyébként ígért az MSZP és az SZDSZ, tizeneggyel több államtitkári poszt, kormánytanácsadók megszámlálhatatlan serege. Tizenegy államtitkár ellenőrzi a magyar valóságot, és ellenőrzi egymást, és eközben csúszik össze a kormányzati apparátus, a minisztériumokból szakmailag nehezen minősíthető törvénytervezetek kerülnek az Országgyűlés elé.

Ebben a gyenge kormányzati láncban a leggyengébb láncszem talán a Pénzügyminisztérium. A tavalyi adótörvények elfogadását követően alig telt el hat hét, és előttünk fekszik egy salátatörvény, és 7, azaz hét adótörvényt kell módosítanunk. A személyi jövedelemadóról szóló törvényt most kell módosítanunk, a beadás határideje előtt néhány nappal. Ilyen az elmúlt tizenhárom esztendőben még egyszer sem fordult elő.

De folytathatnám a sort a parlament elé kerülő anyagok minőségét illetően, hiszen tegnap az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításáról tárgyaltunk, ami szöges ellentétben áll az uniós gyakorlattal; ebből az következik, hogy egy év múlva újra itt lesz előttünk.

Az baj, hogy jönnek a pártkatonák, és az még nagyobb baj, hogy ahogy ők jönnek, úgy fogynak az igazi szakemberek. Hadsereg, amely csupa tábornokból, de rossz tábornokból áll; nos, ennek a seregnek, vezérkarnak kell az ország gazdaságát irányítani. Meglehetősen reménytelennek tűnő vállalkozás ez. Ez a hadsereg száz napokban képes csak gondolkodni, de a száz napok között nagy a különbség. Az első száz nap még működött, hiszen az előző polgári kormány megteremtette annak alapját, ugyanis több mint 300 milliárd forintot hagyott a kasszában; 300 milliárdot, amit először nem leltek, majd villámgyorsan elköltöttek.

A második és most már a harmadik száz nap a költekezés áráról, annak megfizetéséről szól. Sokba került ez az első száz nap, mert az egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést nem a tavalyi hó, hanem a villanyáram árának emelése, a gyógyszerek árának emelése, az élelmiszerárak emelése vitte el, és a beígért tizenharmadik havi nyugdíj majd talán 2006-ban, a következő polgári kormány idején kerül először teljes összegben kifizetésre. Csupa olyan jószág ára emelkedett, amelyet mindennap meg kell venni. A közalkalmazotti béremelés eredményeit, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók bérének emelését ugyanezek a dolgok vitték el. Soha ennyi hiánnyal küszködő önkormányzat nem volt, amióta önkormányzatiság létezik.

Az első száz nap eredménye 9,2 százalékos költségvetési hiány, ami majdnem 1 százalékkal több, mint a Bokros-csomag idejének 8,4 százalékos hiánya. Iskolákat zárnak be újra - négy évig erről szó nem volt -, hiszen kevés a gyerek. És azért kevés a gyerek, mert azon gyerekeknek kellene most iskolába menni, akik pontosan a Bokros-csomag elfogadása után nem születtek meg, hiszen csökkent a gyermekvállalási kedv.

És itt állunk a csatlakozás előtti utolsó évben egy kiüresedett költségvetéssel, amely valójában nem tudja, mit akar, és pótköltségvetésért kiabál. Európa-tervről beszélünk, nemzeti fejlesztésről beszélünk, és ennek semmi nyomát nem lehet fellelni ebben a költségvetésben, mert egyetlen utalás nincs a forrásokra. Itt állunk a csatlakozás előtti utolsó évben tőkehiányos kis- és közepes, valamint nagyvállalkozókkal, akiknek piacra jutási esélyei egyre romlanak és egyre rosszabbak. Itt állunk a csatlakozás előtti utolsó évben egy derékba tört Széchenyi-tervvel, amelyet nem tud pótolni a nemzeti fejlesztési terv, és nem tudja pótolni az Európa-terv. És itt állunk a csatlakozás előtti utolsó évben egy kifosztott mezőgazdasággal, amelynek szereplői a legrosszabb eséllyel vágnak neki az Európai Uniónak.

Sodródó kormányzat, sodródó gazdaság, bizonytalan jövő. Bizonytalan jövő, mert a kormányzat saját gyengeségeivel van elfoglalva, a gazdaságot pedig talán a saját tehetetlenségi nyomatéka tartja működésben úgy, ahogy. A kormány nemzeti egységről beszél, de amiben volt nemzeti egység, azt is elrontja.

Az előző polgári kormány idején valóban nagy nemzeti egyetértés mellett született meg a kedvezménytörvény; egy párt, az SZDSZ kivételével mindenki támogatta. No, az MSZP gyengeségének és az SZDSZ erőszakosságának köszönhetően ezt az egységet is sikerült derékba törni. A kormány belekényszerítette magát egy olyan törvénymódosítási folyamatba, amelyből csak rosszul tud kijönni, aminek a következménye egy sokkal rosszabb kedvezménytörvény lesz. Kinek az érdekeit szolgálja ez a módosítás? A határainkon túli nemzettest érdekeit biztosan nem. Ők, akik hosszú évtizedek után először érezhették az anyaország gondoskodását, a felmérések alapján - amire Katona Béla hivatkozott - szinte száz százalékban elutasítják a módosítást.

Csak egy sodródó kormány nem tudja, hogy kinek az érdekeit kell szolgálnia. Csak egy sodródó kormány jön zavarba, ha döntenie kell. Csak egy sodródó kormány hivatkozik mindig a ki sem mondott nemzetközi elvárásokra.

Egy esztendőnk van; még talán nem késő, még meg lehet teremteni a nemzeti összefogás minimumát. Még van esélyünk, hogy egyenes gerinccel, emelt fővel legyünk az egységesülő Európa tagországa. A mai vitanap erről szól, és nemzeti összefogást sürget. Mert ha a kormánypártok nem tudnak a szűk pártérdekeken felülemelkedni, ha nem tudunk mindent a nemzet, a 15 millió magyar érdekei alá rendelni, akkor valóban egy sodródó kormány fog egy elbizonytalanodott országot az Európai Unióba besodorni. Adjon nekünk az Isten mindnyájunknak bölcsességet és erőt, hogy ne így legyen, mert ez a mi felelősségünk!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(11.10)

Forrás: parlament.hu