SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sodródó kormányzat, bizonytalan jövő? A cím és a stílus sokat sejtető és elgondolkodtató: üzenet értéke van annak, hogy a vitanap kezdeményezői az integrációs folyamat célegyenesében, uniós csatlakozásunk kapujában a bizonytalan jövőről vizionálnak. Amennyiben önök Európa újraegyesülésének ügyét valóban a bizonytalansággal azonosítják, úgy a mai vitanapon már-már esélye sincsen a különböző nézetek közös nevezőre hozásának.

Sajnálatos módon nem ez az első próbálkozása az ellenzéknek, amely arra irányul, hogy bármilyen módon bizonytalanságot keltsen, ellentéteket szítson, és sajnos attól tartok, nem is az utolsó.

Amikor Balsai képviselő urat hallgattam, azt tapasztaltam, hogy úgy viselkedik, mintha azok a folyamatok nem az elmúlt két évben indultak volna el, amiről beszél; mintha az elmúlt másfél-két évben nem lett volna prognosztizálható, hogy Magyarországon foglalkoztatási struktúraváltás fog végbemenni, s ehhez megfelelő kormányzati menedzselésre, megfelelő preventív lépésekre lett volna szükség. Önök, képviselőtársaim, ezt elmulasztották, és nem elegáns ma rajtunk számon kérni azt, amit önök nem tettek meg. És ezt igazából kicsit Répássy képviselőtársamnak is címzem, hiszen látható volt, hogy nem ma, nem tegnap, hanem évekre visszanyúlóan lehetett látni ezeket a problémákat. De nézzük a tényeket!

A munka világa területén, éppen a korábbi bizonytalan állapotok és a sodródás megállítása végett, a kormány felállította a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot, visszanyerve ezzel egy, az előző kormány által mostohán kezelt területet, megfelelő presztízzsel, biztosítva a szervezet feltételeit, hogy a kormányprogram végrehajtásában egységes és hatékony munkaügyi tárca szolgálja ezt a területet.

Az elmúlt kormányzati ciklusban több alkalommal is - a munkavállalók hátrányára, a szociális partnerek tiltakozása ellenére - módosították a munka törvénykönyvét, gyengítették az alkalmazottak és a munkavállalói érdekképviseletek pozícióit. Ellehetetlenítették a munkaadók és a munkavállalók közti párbeszédet, a szabályozásban megbillent a korábban fennálló, kényes egyensúly.

A Medgyessy-kormány az eddig benyújtott törvényjavaslatai alapján bizonyította, hogy szemléletváltást tett ezen a területen is. Ez a kormány nem délkelet-ázsiai munkaerőként tekint a magyar munkavállalóra, hanem mint a legfontosabb erőforrásra, amelynek a védelméért, a megújulásáért és a fejlesztéséért mindannyian felelősek vagyunk. Emlékszem arra, amikor a 2000. évben az Országos Munkaügyi Tanács minimálbér-tárgyalásain a kormányoldal számára elfogadhatatlan volt a szociális partnerek 26 ezer forintos minimálbér-javaslata, mivel érvelésük szerint ez túl magas, inflációgerjesztő bérviszonyokat eredményezne. Majd később 25 500 forintban állapodtak meg ezen az egyeztetésen. Az akkori vita, képviselőtársaim, 500 forintról szólt. Nem telt el sok idő, és a kormányzati oldalon, az önök oldalán megvilágosodás történt, s hirtelen előálltak a 40 ezer forintos minimálbér-javaslattal. Számomra inkább ez az időszak az, ami a sodródásra rímel, ez az időszak tekinthető a bizonytalanság állapotának.

Az akkori megoldással úgy emelték meg egyébként a minimálbért, és előttem erről már többen szóltak, hogy annak a fő nyertese a központi költségvetés volt, miközben a munkavállalók alig érzékeltek valamit a változásból, a munkaadók pedig aránytalanul nagy, a foglalkoztatást is veszélyeztető többletterhet voltak kénytelenek elszenvedni. A Medgyessy-kormány adómentessé tette a minimálbért. Úgy növekedett a legkisebb jövedelmű munkavállalók bére, hogy az nem jelentett többletterhet a munkaadóknak.

Nézzük a társadalmi párbeszéd területét! Az előző koalíció egy szétszabdalt, esetenként működésképtelen fórumrendszert hozott létre, amely alkalmatlan volt az érdemi párbeszéd feltételeinek a biztosítására. Megállapodások helyett konzultációk, meghallgatások, tájékoztatók zajlottak, és tárgyalások helyett a szociális partnerek rendszerint egy, önök által tartott konzultációs tájékoztatón vettek részt, amelyre semmilyen érdemi befolyást nem tudtak gyakorolni. Annak ellenére ürítették ki tartalmilag az érdekegyeztetést, hogy az országjelentés egyik állandóan visszatérő eleme volt a kormány elmarasztalása ezen a területen.

Az új kormány párbeszédet folytat. Létrehoztuk az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és jelen pillanatban kiépítés alatt áll az ágazati érdekegyeztetés struktúrája is. A törvényjavaslatok úgy kerülnek a parlament elé, hogy azokat előzőleg a szociális partnerek megtárgyalják, és azt konszenzussal támogatják.

Önök a foglalkoztatási törvényt is többször módosították. A legemlékezetesebb módosítás talán a munkanélküli-járadék maximális folyósítási idejének 360 napról 270 napra való csökkentése volt, illetve a közcélú, vagy más néven, a köznyelv szerint kényszermunka bevezetése, amely a szociális ellátás feltételét jelentette. Mi ezen is változtattunk, ezt is rendeztük.

A legnagyobb probléma mégis az volt, ami nem történt meg: nem történt semmi a nem tipikus foglalkoztatási formák elterjesztésének területén; nem történt áttörés a szakképzés területén; nem történt jelentős változás a felnőttképzés területén. A Medgyessy-kormány 2003. július 1-jétől viszont bevezeti az álláskeresést ösztönző juttatást, amellyel a munkanélküli-ellátás 180 nappal, 45 év feletti munkanélküli esetében 270 nappal meghosszabbodik.

Megindultak azok a jogszabály-előkészítő munkák, pályázatok és programok, amelyek alapján a korszerű felnőttképzésben részt vevő állampolgárok száma megháromszorozódik e ciklus végére. És beszélhetnék a távmunkaprogramról is, mint egy olyan kezdeményezésről, amelynek révén a foglalkoztatás modernizációjában és a nem tipikus munkavégzés területén kívánunk újabb eredményeket elérni.

(12.30)

Mindezek figyelembevételével kell a felelős magatartást kialakítani. Az emberek sorsa ugyanis, képviselőtársaim, nem játékszer. Közös a felelősségünk, hogy milyen arcot mutatnunk Európa felé, és milyen közállapotokat, milyen életérzést keltünk itthon, Magyarországon. Ezért kérem önöket, hogy ne cselekedjenek az ország érdekeivel szemben, ne akarjanak rosszabb helyzetet mutatni a valóságnál. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu